Por- és csíramentes, változó méretű, kellemes citromos illatú, igen jó abszorciós képességgel bíró kisállat alom, 100%-ban természetes anyagból (faforgács). Súly: 3, 2Kg
Az általad keresett termékből a Vaterán 5 db van! Ár: - Elkelt termékek Nem elkelt termékek 1 Forintos aukciók Csak TeszVesz piac termékek Csak TeszVesz shop termékek Csak új termékek Csak használt termékek Csak aukciók Csak fixáras termékek A termék külföldről érkezik: Személyes átvétellel Település Környék (km) 5 db termék Ár (Ft) Befejezés dátuma lejárt 1 000 Ft 1 950 - 2022-03-17 12:07:38 lejárt 89 706 Ft - - Készlet erejéig lejárt 600 Ft 1 650 - 2022-02-21 09:50:57 lejárt 1 000 Ft 1 950 - 2022-02-21 12:01:07 Ajánlott aukciók Ajánlat betöltése. Asztalosipari anyag • faforgács, fűrészpor hirdetések. Kérjük, légy türelemmel... Jelmagyarázat Licitálható termék Azonnal megvehető Én ajánlatom Ingyenes szállítás Apróhirdetés Ingyen elvihető Oszd meg velünk véleményed! x Köszönjük, hogy a javaslatodat megírtad nekünk!
20. 000 forint feletti rendelés esetén a szállítás ingyenes.
Összefűztem kis nyaklánccá s néked adom át, napjaimnak emlékére hordjad te tovább. / Jobbágy Károly fordítása / S zergej Jeszenyin:: ARANYLIK, ŐSZÜL Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat a levél-nyelven suttogó liget. S a szomorúan messzehúzó darvak nem intenek már vissza senkinek. Mért intenének? Száz úton csatangol az ember: megtér, s útrakél megint. A kenderáztató az elmenőkre gondol, sötét tükrébe széles hold tekint. Állok magamban ősztarolta réten. Elring a széllel a darúcsapat. Víg ifjuságom tájait idézem, de nem sajnálom, ami ottmaradt. Nem sajnálok sok szertegurult évet, se lelkem habzó virágfürtjeit. Kint őszi berkenyék máglyái égnek, de fáradt lángjuk senkit sem hevít. Lobog a bokrok piros bóbitája, csak sárgulnak, de élnek a füvek. Mint vetkező fa lombjait dobálja, bágyadt szavakat ejtek-pergetek. Szergej Jeszenyin - Ég veled, barátom - YouTube. S ha szavaim az idő elsöpörte, lom lesz belőlük, száraz garmada, mondjátok így: elhallgatott örökre az arany nyíres szép levél-szava. RAB ZSUZSA fordítása / Ford. : Erdődi Gábor / " Emberek közt nincs nékem barátom... Azért jöttem e világra, hogy minél hamarabb elhagyjam azt" Sz.
/Erdődi Gábor fordítása/ Szergej Jeszenyin: Szép jó reggelt! Elaludt már a sok arany csillag, megrebbent a tág víz tündér tükre, a folyóra hajnal fénye villant s pírt dobott a fényháló-egünkre. A nyírfák is mosollyal ébredtek, szétzilálták selyem hajfonatjuk, zöldszín fülbevalóik zizegtek, s harmatból volt ezüst ruha rajtuk. Lombos csalán kerítésre kúszva ékes gyöngyöket nyakára felvett, s pajkosan-bohón fülembe súgta: "Szép jó reggelt! " Szergej Jeszenyin: Igéző bú Igéző bú és csalás az élet, leigázó szörnyű hatalom: egy vonása goromba kezének végzet-betűt hágy a papiron. Valahányszor szememet behúnyom, azt mondom: "Hadd tomboljon szived. Ég veled barátom vagy. Csal az élet, mégis olykor-olykor hazugságát édesíti meg. Az ősz égnek fordítsad az orcád, és a holdból fejtsd meg életed. Ó, halandó, nyughass, ne akarj hát oly igazat, mely fanyar neked. " Jó a fagyalvirág-fergetegben azt gondolni, hogy az élet: ád. Hadd csapjon be a barátnő könnyen, hadd áruljon el a jóbarát. Hadd becézzen akárki gyengéden; hadd legyen a nyelv borotvaél.
Olyan vagy, őszifényü csillag, mint rétek sóhajtó szava, mikor ittrekedt darvak sírnak, s zokog velük az éjszaka. Úszik az égen lassú ének. A fák közül, a domb alól: "Szülőfalum! Ti drága rétek!... " - hazátlan fájdalom dalol. S az ősz, az aranyfürtü dajka, érlelve nyírfatörzs borát, levélzáporral megsiratja, kit szeretett s kit elbocsát. Tudom, tudom, hogy nemsokára - ki mérte rám? ki mérte ránk? - engem is hív s ölel magába dülöngő cinterem-palánk. Kilobban, csillag, őszi lángod, szívem homok lesz, permeteg, sírkövemre vidám barátok vidám strófákat költenek... Síri álomban dermedezve én így dicsérném magamat: szülőhazáját úgy szerette, mint vén korhely a poharat. Szergej Jeszenyin: Utam Megáradt éveim medrükbe visszalépnek. Ég veled, barátom | SZMSZ (Szabad Magyar Szó). Én, a mezők fia, fészkem idézgetem. Versem, te most lassúdan elbeszéljed az életem. Süppedt parasztház hóviharos éjben. Elfeketült ikon. Szelídke mécsvilág. De jó, hogy őrzöm, most is érzem gyermekkoromnak illatát. Körös-körül fehéren izzó hó süvölt. Kandur... Anyó... Meg én: kilencéves legény.