Amikor pedig azt is megtudtam, hogy egy fizika szakot végzett, hallássérült gyerekek gyógyítására szakosodott specialista első regényével állok szemben, amely mellesleg egy írókurzus elvégzésének végeredményeként született, igencsak furdalt a kíváncsiság. Nem csalódtam. A szerző kiválóan szövi az egyébként három részre tagolt történet fonalát: előbb egy nem túl hosszú, a jelenben játszódó részben beavat a legfontosabb részletekbe, aztán egy hosszabb, több száz oldalas részben Christine naplóján keresztül tárja fel az elmúlt két hét történéseit, végül pedig visszatér a jelenbe, és az addig nagyjából egyszemélyes drámaként zajló történetből átvált egy idegborzoló thrillerbe. Betűvető: W.Somerset Maugham: A Színes fátyol. Egyfajta ellentmondásként éltem meg az olvasást: miközben a középső és egyben leghosszabb rész alatt többször is éreztem, hogy számomra nem eléggé pörgős a sztori, mégis meglepődtem, hogy milyen gyorsan fogynak az oldalak és nem kívánom letenni. Ez kétségkívül a szerző érdeme: amikor az olvasó érzi, hogy most már egy picit többre volna szüksége, akkor felbukkan egy-egy új információ vagy emlék Christine életéből, ami felpörgeti az eseményeket.
Szopizom egy kicsit, aztán újra elalszom. Mindannyiunknak jobb így. Anya barátai állandóan könyveket hoznak, ezekből megtudhatja, hogy nem kell mindig ölbe vennie, ha sírok. Ijesztően hangzó szavakat használnak, olyanokat, mint a manipuláció. Anya csak nevet ilyenkor, és annyit felel, hogy nem a könyvekre hallgat, hanem rám. És én ennek nagyon örülök. Egyre jobb és jobb anya lesz. Együtt alszunk, bízunk egymásban, és ez így jó. Szeretek ágyba bújni. Ilyenkor sok figyelmet kapok. Nincs is senki más a világon, csak Anya, Apa és én. Alvási apnoé kérdőív. Az ágyunkon nincs semmi dísz, de mindannyian elférünk benne. Anya azt mondja a nagyinak, ne szórja a pénzt, ne vegyen nekem mindenféle különleges tárgyat. Kaptam már tőle egy játék mackót, olyan hangokat ad, mint egy anya. Nem olyan a hangja, mint az én anyukámnak, és ha nem tartja a kezében valaki, nem is csinál semmit. Miért kell egy kisgyereknek megszoknia egy másik anya hangját? Az én kedvenc játék macim a saját anyukám. Magához ölel, ha hozzábújok. Éjjel együtt alszunk, egymáshoz simulunk, és ez olyan jólesik.
Annyira hiteles ugyanis Christine alakja, az érzései, a kételyei, a gondolatai, hogy valóban elhisszük róla: ő létezik és él, és ő maga írta le a történetét. Karakterek: Christine számomra egy elég összetett személyiség, és bizony más nő jelenik meg a szemem előtt, mikor visszaemlékszik 20 évvel ezelőtti önmagára és más 47 éhát ez a természet rendje, nem igaz? Változunk, még akkor is, ha néha nem vagyunk tudatában a változásnak... Akárcsak Christine... Teljesen elfogadható és hiteles karakter ő - mind emberi, mind pszichológiai szempontból. Átérzem minden reakcióját, minden félelmét és vágyát. Mellette igazából csupán két karakterünk van, aki említésre méltó lehet: Ben és dr. Nash... Számomra mindketten roppant érdekes figurák, mindketten gyanúsak voltak nekem már az elejétől fogva és különös módon - leginkább dr. Nash-sel kapcsolatban - számos fura elméletet gyártottam magamban: egyik sem igazolódott be! :) Úgy tűnik, mostanában sok olyan könyvet olvasok, amitől nagy csavarokat és meglepetéseket várok, és előre gyártom magamban a lehetséges alternatívákat, egész összeesküvés-elméleteket:D Egyébként a karakterek -talán pont azért, mert kevés van belőlük -, mind elevenek, élők és hétköznapiak.
A növekedéshez sok energia kell, ezért többet is eszem. Nagyon jó, hogy Anya egész éjjel itt van mellettem, mert nagy szükségem van a finom tejecskére. Éjjel még jobban ízlik, talán mert ilyenkor Anya is pihen. Sokszor csak azért ébredek fel, hogy körülnézzek, minden rendben van-e. Aztán egy kis szopi, de ez senkit sem zavar. Gyorsan növök, mert nem vesztegetem az energiámat a szorongásra. Egyébként is túl kicsi vagyok a szorongáshoz. De úgysem kell aggódnom, mert együtt alszunk Anyával, és minden rendben van körülöttem. Előfordul, hogy Anyának rossz napja van, és nehezen alszik el. De én rögtön elkezdek szopizni, és tudjátok mi történik? Anya is elálmosodik, és sokszor hamarabb elalszik, mint én. Egymást altatjuk el. Anya is jól érzi magát, mert vele alszom. Néha nekem is van rossz napom, sőt rossz éjszakám is. Ingerült vagyok, nem találom a helyem. Fáj a növekedő fogam, viszket a popsim, eldugul az orrom. (A babák ugyanis csak tiszta orron keresztül kapnak levegőt. ) Ha nem vagyok kibékülve a világgal, olyan jó, hogy csak kinyújtom a kezem, és ott van Apa és Anya.
Figyelem! A cikk esetleges tanácsai nem helyettesítik az orvosi tanácsadást, céljuk a figyelem felkeltése! "Mindig jó ágyat és jó cipőt vegyél, mert ha nem az egyikben vagy, akkor a másikban. "– Maugham
Rímbe szedték az évet. "Jól vagyok! - Ezt védettségivel bizonyítom/A közvagyont kiszervezem, héhé, nem eltulajdonítom. Lengyel Tamás hivatalos oldala. /Egy riporter a kérdéseivel provokál, Gulácsi meg a melegekért miért kiabál? " Ilyen és ehhez hasonló strófákkal búcsúztatta az óévet Lengyel Tamás és Rainer-Micsinyei Nóra. A két színművésztől nem áll távol az irónia, évközben is rendszeresen jelentkeztek Hírcsárda Híradókkal és emlékezetesre sikerült az egy évvel ezelőtti szilveszteri bejelentkezésük is - amire a mostani videó kezdetén utalnak is. A mostani, óév búcsúztató videójuk egy öt perces szavalat, amiben Gulácsin kívül megemlítik többek között Karikó Katalint, vagy éppen azt, hogy "30 000 halott csak pici baki/Államfő lesz Novák Kati"! Többet nem is mondunk, nézzék meg inkább a videót.
Lengyel Tamás a neki szánt sértő kommenteket csokorba szedte, s legfrissebb posztjában megüzente, ez bizony jó példa arra, hogy egyesek indulatai mennyire képesek elszabadulni. "Tegnapelőtt sokat tanultam elfogadásról, véleményszabadságról, nyitottságról, tiszteletről, vitakulturáról, a dolgok megoldásáról, egyeztetésről, közös gondolkodásról. Ebből próbáltam, a teljesség igénye nélkül, NEKEM MONDTÁK címmel egy kollázst csináltatni, amely megvilágítja, milyen a közbeszéd ma Magyarországon, mit engedünk meg magunknak, hogyan kezeljük a másikat. Célom ezzel nem a kedélyek borzolása. Tükröt szeretnék tartani, amibe belenézve sok mindent újragondolhatunk. Higgadjunk le és kezdjünk el beszélgetni. Ez az egyetlen esély" – írta Lengyel Tamás, aki mellett ugyanakkor rengetegen vannak. Íme, az a bizonyos újévi köszöntő: Lengyel Tamás újévi beszéd gyalázzák sért szidás felháborodás komment bántják
Szóval, mégis hogy tudnak ezek a mintapolgárok ilyen brutális tettekre vetemedni? Oké, tudjuk, hogy léteznek pszichopaták (mai szakkifejezéssel már inkább antiszociális személyiségzavaros emberek), akik képtelenek empátiát gyakorolni mások felé, ezért bárkin átgázolnak a céljaik érdekében. Ölni persze ők is képesek - megfontoltan, hidegvérrel, és ami a legfontosabb, hogy általában érdekből. Dorothy Otnow pszichiáter azonban olyan gyilkosokkal foglalkozott, akiknek a sorozatosan elkövetett tetteit látszólag nem indokolta semmi. Az ő karrierjének állomásait követi nyomon a Crazy, not insane (Őrült, nem elmebeteg) című, 2020-as dokumentumfilm, ami az elsők közt jön szembe velünk a megújult HBO Max kínálatában. hirdetés A rendező az ismert dokumentumfilmes, Alex Gibney, aki korábban Steve Jobs életétől a Wikileaks történetéig számos jelentős személyt és történelmi momentumot járt körül. Itt is tudta, milyen eszközökkel fokozhatja a hatást: az archív felvételek mellett baljós hangulatú animációk foglalják keretbe az egyébként sem szívderítő eseményeket.