Jöjjön Tóth Árpád: Jó éjszakát verse. Falon az inga lassú fénye villan, Oly tétován jár, szinte arra vár, Hogy ágyam mellett kattanjon a villany, S a sötétben majd boldogan megáll. Pihenjünk. Az álomba merülőnek Jó dolga van. Megenyhül a robot, Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek, Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott. Pihenjünk. Takarómon pár papírlap. Elakadt sorok. Társtalan rimek. Megsimogatom őket halkan: írjak? És kicsit fájón sóhajtom: minek? Minek a lélek balga fényüzése? Aludjunk. Másra kell ideg s velő. Józan dologra. Friss tülekedésre. És rossz robotos a későnkelő. Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem, A tollra dőlve, mint botra a fáradt Vándor, ki havas pusztákon megyen. Mi haszna? A sok téveteg barázdán Hová jutottam? És ki jött velem? Szelíd dalom lenézi a garázdán Káromkodó és nyers dalú jelen. Majd egyszer… Persze… Máskor… Szebb időkben… Tik-tak… Ketyegj, vén, jó költő-vigasz, Majd jő a kor, amelynek visszadöbben Felénk szive… Tik-tak… Igaz… Igaz… Aludjunk vagy száz évet csöndben át… Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek… bolondság… szép jó éjszakát! Köszönjük, hogy elolvastad Tóth Árpád költeményét. Mi a véleményed a Jó éjszakát írásról? Írd meg kommentbe!
Az Est című lap munkatársaként dolgozott, így a háborút követő létbizonytalanság után újra volt … Tovább olvasom >> Az Elégia egy rekettyebokorhoz 1917-ben keletkezett nagy vers, melyet Tóth Árpád az első világháború idején a pusztítások hatására írt. A beteg, túlérzékeny költőt nagyon megviselte a háború miatti aggodalom, egészségi állapota is sokat romlott, szanatóriumi kezelésre szorult. Rettenetes csapásként élte … Tovább olvasom >> A Rímes, furcsa játék 1916-ban keletkezett vers, amely míves, furcsa szavakat ötvöz, mint ékszereket. A Lomha gályán című kötetben jelent meg 1917-ben. A vers nagyon cizellált alkotás, Tóth Árpád legbravúrosabb formamutatványainak egyike. Címzettje Lichtmann Anna, a költő későbbi felesége, aki … Tovább olvasom >> A Hajnali szerenád 1912 júliusában jelent meg a Nyugat 14. számában, majd az 1913-as Hajnali szerenád című gyűjteményes kötet címadó verse lett. A költő első korszakának egyik jellemző alkotása, melyre világirodalmi minták (a francia szimbolista-expresszionista lírikusok) is hatottak, de ezek … Tovább olvasom >> A Meddő órán 1908-ban keletkezett, Tóth Árpád első kötetében (Hajnali szerenád) jelent meg 1913-ban.
Jöjjön Tóth Árpád: Jó éjszakát verse. Falon az inga lassú fénye villan, Oly tétován jár, szinte arra vár, Hogy ágyam mellett kattanjon a villany, S a sötétben majd boldogan megáll. Pihenjünk. Az álomba merülőnek Jó dolga van. Megenyhül a robot, Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek, Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott. Takarómon […] Olvass tovább Jöjjön Tóth Árpád: Tetemrehívás verse. Olykor a bíbor alkonyatban Elnehezedik a szivem – Felnézek a nagy, csuda égre, És látást látok, úgy hiszem. Boldogtalan fantáziámnak Úgy rémlik, a felhők felett Azért a csönd: meghalt az Isten, És ravatalra tétetett. Fejénél roppant arany lángok, Antares s Orion ragyog, Körüle térdre rogyva sírnak Az árván maradt angyalok. Valaki […] Olvass tovább Jöjjön Tóth Árpád: Körúti hajnal verse. Mutatjuk a nagyszerű írást Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok. Egyszerre két tűzfal között kigyúlt A keleti ég váratlan zsarátja: Minden üvegre száz napocska hullt, S az […] Olvass tovább Jöjjenek Tóth Árpád legismertebb versei összeállításaink.
Versek… bolondság… szép jó éjszakát! (1924)
Az 1. versszak a költő fáradtságát érzékelteti: szeretne megpihenni a napi robot után, ezt fejezi ki az inga lassú, tétova mozgása. Az inga is úgy mozog egyre lassulva, mintha csak arra várna, hogy megállhasson. A költő is a megállásra vár, amely első jelentésszinten a pihenés, második jelentésszinten a végső pihenés, azaz a halál metaforája. Nem csupán egy fárasztó, munkával töltött nap ért véget tehát, hanem egy keserűséggel és szenvedéssel teli, végigdolgozott élet is. Az álomba merülés előtti elernyedt hangulat uralja ezt a strófát. A vízbe dobott kő hasonlata is a megnyugvás vágyát fejezi ki: A végleges megkönnyebbülés, az örökre való álomba merülés, a halál hangulata is felsejlik ebben. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2
"az eredetileg mezőgazdaságáról és könnyűiparáról híres magyar földet át akarta volna fordítani egy hatalmas fegyvergyárrá. " Ez kb. olyan, mintha azt mondanád, hogy a 18. A vas és az acél ... nem, a szolárenergia országa!. században az addig a mezőgazdaságáról híres Anglia átalakult egy hajógyárrá. Rákosiék modernizálni akartak, és az volt a mániájuk, hogy ezt a nehézipar fejlesztésével lehet elérni (szovjet mintára). Ebben részben igazuk volt, mert egy fejlett ország nem élhet a textiliparból és a mezőgazdaságból (ma Banglades és Vietnam azok az országok, amelyekben a textilipar a húzóágazat úgy, ahogy a 20-as években Magyarországon). Tehát Magyarország nem maradhatott a végtelenségig textilipari és mezőgazdasági ország (mondjuk a 30-as években már a gépipar eléggé fejlődött, tehát nem Rákosiék találták ki, hogy nehéziparra van szükség). A vas és acél országán azért gúnyolódnak sokan, mert Mo. -nak nem volt vasérce, és azt drágán importálni kellett (indiai és kínai vasércet is behoztak), egyszerűbb lett volna a vasat behozni és itt a fejlettebb iparágakra (gépipar, műszeripar, elektronika) koncentrálni.
Itt máskor azt kérjük, hogy támogasd a G7-et. Most az kérjük, támogasd azokat, akiknek most van rá a legnagyobb szükségük. Nagyon úgy tűnik, hogy valamit kezdeni akar a kormány a jelenleg nem túl sok életjelet mutató hazai acéliparral. Hétfőn írtuk meg, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő átvilágíttatná az Ózdi Acélműveket, és ha ennek alapján úgy ítélik meg, akkor meg is vehetik az évente 200-250 ezer tonna betonacélt gyártó egységet. Vas és acl orszaga. A cégvásárlás azonban nem az első lépése olyan lenne a kormányzatnak, ami a szektor felfuttatását célozza. Már tavaly összeraktak egy acélipari cselekvési programot, ami az iparág helyzetének felmérését tűzte ki célul. Mások mellett meg kellett volna vizsgálni a szektor munkaerő-szükségletét, a képzési rendszert és igényeket, továbbá azt is, miként lehetne rávenni például az autóipari cégeket, hogy magyar acélt vegyenek, és ne importot. Jelenleg ugyanis ez egyáltalán nem magától értetődő. Sőt, a szektorban az a nagyon furcsa helyzet állt elő, hogy bár a két nagy hazai gyártó 70-80 százalékban fedezni tudná az ország 2, 7 millió tonnás éves acélszükségletét, mégis jelentős részben exportra termelnek, miközben itthoni vevőik külföldről hozatják be az acéltermékeket.
A NEB mohácsi irodájának felállítását követően meg is kezdődtek a kisajátítások, valamint az első talajmunkák. Az építéshez az 1949. július 26-án megkötött magyar–szovjet egyezménynek köszönhetően a Szovjetunió technikai és egyéb jellegű segítségét is megszerezték. 1949 decemberében tekintettel, a Jugoszláviával való konfliktus kiéleződésére az MDP KV úgy döntött, hogy az új vasmű Mohács helyett Dunapentele nevű település mellett fog felépülni. Az Iparterv 1950. január 12-re elkészített tervei alapján a Szovjetunió nagy tervezőcégei (Gipromez, Giprokoksz) megkezdték a kohászati kombinát vezértervének elkészítését, mely végül 1950 novemberére jutott el Magyarországra. A tervekből egy igen széles körű termelési profillal rendelkező vasmű képe bontakozott ki, melyben a hengerelt termékek gyártása mellett ércelőkészítő-, kokszoló-, tömörítő-, vegyi- és elektromos művet is létesítenének, kiegészítve egy gépgyártással is foglalkozó üzemmel. A Dunai Vasmű nagyolvasztójának építése 1951-ben Az előkészítő munkálatok ugyan már 1950. május 2-val megkezdődtek, az egész országot megmozgató építkezés lényegi része 1950 végén indult meg.