tépett papíron csonka vers hiányosan emléknyomok ki tudja már mi volt a rím törött gerincű mondatok fogódzó nincs csak fél szavak kettéfűrészelt útjelek ki tudja hova nem vezet álom volt kézzelfogható vagy füstként lebbenő való titkot feszítő ismeret ki tudja mi a nem lehet illesztené a gondolat ragasztaná a képzelet ki tudja már hogy volt-e rím és neki írtam vagy neked
Nyomorgó csend otthonod, félsz lett az utcajárás, férgek napi-gondja rágja agyad és benn reked az ünnepvárás, míg gyermeked csillogó szemmel néz, s nem érti mi körülötte e reszketés, anya miért sír egyre többet és apa, mint régen hozzá miért nem beszél… Elért hát téged is, mint sok évvel ezelőtt engem, s varázslat, hogy hónapról hónapra megélsz, dolgozol, mert nincs mást tenned, s míg remélsz feloldozást, nem magadnak, gyermekednek, felőrlődik az ember a tettre-kész! Majd húsz éve szajkózom mint bolond, megkergült madár, ébredj, s tégy, még mielőtt a rendszer ledarál, s mit akkor nem hittél most magad bőrén érzed, a rendszer célja, hogy prés alatt légy, hogy száz sebből vérezz… S ím ez az új rend, erejét vesztett polgár, ki nem kér számon, s az asztalra nem csap, alantasabb lett min jár, a pornál, bilincsét kezére maga csapja! Csonka világ csonka vers – VGy Mont'y versei. Ez a huszonegyedik század, a világégés előtti utolsó napban… VGy Mont'y 2015. Október 19 Maidstone
Szenes Iván: Hosszú az a nap 2008. 09. 20. Készítő: Verspatikus Hosszú az a nap, amely a csókod nélkül múlik el, hosszú az az út, amit a küszöbömig megteszel. Hosszú a perc míg átölelsz, míg mindent elmesélsz, míg gondjaidból hozzám visszatérsz. Rohan az idő, aztán a búcsú újra oly nehéz, aki így szeret, annak a másiktól minden kevés. Csonka vers karaoke hd. Ha tudnád hogy mennyire várlak, tán még jobban sietnél hozzám. Boldog az a perc, ha magadhoz ölelsz drágám. Szenes_Iván kategória | Vélemény?
Hogy itt a vég – jól tudja – nemsokára És mégis vígan táncol a bohó. Itt is olyan, olyan az én szivem még: Hiu reménnyel mély sebet takar S bár érzi jól az elmulás keservét, Lemondani még nem bír, nem akar! … Szép októberi versek összeállításunk folytatódik Juhász Gyula: Október A fény arannyal öntözi még A szőke akác levelét, De ez a fény, megérzem én, Már októberi fény. Az alkony lila fátyla alatt Tarka tehenek hada halad, Vígan elbődül, hisz haza tart, De ez már őszi csapat. A kertben tarkán égő színek, Virágok, dúsan vérző szívek, Rajtuk az este harmata ring, De ez már őszi pompa mind. Fényt, krizantémet, dalt, harmatot Lelkemben vígan elringatok, Megszépül lassan, ami rég volt, De ez már októberi égbolt! Kányádi Sándor: Októberi lakoma Sárguló, ritkuló lombú fák, üresen ásító fészkek. A fák alatt egy kis legény vidáman fütyörészget. Almát tallózgat lomb között lapító almát, körtét. (Kár, hogy a dióágakat a verők összetörték. ) Megrakja a zsebét, kebelét, s kiül az őszi napra. Mellette dióval tele üldögél kalapja.
kapcsolódó videók keressük! kapcsolódó dalok Magyar nóták: A füredi Anna-bálon A füredi Anna bálon szól a zene szó Lesz is ottan dínom-dánom, szép muzsika szó Ketten ültünk egy asztalnál, ő és én magam Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam Egyszer tovább a dalszöveghez 205240 Magyar nóták: Ott ahol zúg az a 4 folyó Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb. Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ. Dombok ormain érik már a bor. Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit s 156219 Magyar nóták: Akácos út Akácos út, ha végig megyek rajtad én, Eszembe jut egy régi szép regény: Nyáreste volt, madár dalolt a fán, S itt kóborolt, csavargott egy cigány, Megszólítám: De jó hogy megtal 120876 Magyar nóták: A vén cigány Zöld erdő mélyén, kis patak szélén, párjával élt egy öreg cigány, Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már. A népdal, népzene és az ének a magyar kultúra és hagyomány szerves részét képezik. A Népdalgyűjtemény jelenleg 646 népdal népdalszövegét, esetleg kottáját, mp3 felvételét is tartalmazza, amelyeket akár foglalkozáson, programon, iskolai órán, cserkész portyán, vagy túra, tábor, kirándulás, tábortűz közben is lehet énekelni.
Gyertek ide, kiket úgy szerettem. Szemeim sírnak… temetőt látok. Lélek nélkül zokog már énekem, Sirató, nagy őszi csendben állok. MIÉRT VAN Miért van, ha az őszi hervadás Fájón hullik a falevelekre, A tűnő Nyár után visszanézve Az ember mindig sírva szeretne. Miért van az, ha halk zokogással Eliramlanak az édes évek, Késő bánat kopog az ablakban, Az ajkunkon megszakad az ének…? Miért van az, ha dermedt az idő, És édes méz nincs már a virágban, Szívünket bánat mért marcangolja, A szenvedés miért van, miért van? TŰNŐDÉS Hogy fáj nekem mikor a virágok Késő ősszel leejtik szirmukat. Szerte, mikor csak hervadást látok, Némán állnak mezőn a halk utak. Úgy fáj a mezőknek hervadása, Mikor a dér a fűre rátapad. Gond és fájás szakad a kaszásra – A szél sárgult levelekkel szalad. Úgy fáj, mikor őszi alkonyatban A Nap elvérzik az ég peremén. Fájón, félve tűnődök magamban, Lesz – e szívemben újra szép remény… Nagy Bálint
-Ha az idő kitépi a szívem, Minden lehull a bakonyi dérrel, Mikor már nem lesz reményem, hitem, Én is elmegyek a falevéllel. ŐSZI SZONETT Őszülő fákon mereng a szemem, Remegve állok, fáj a gondolat. Halványan a Nap roskad a hegyen; Az elmúlás szelíden kopogtat. Vadlibák húznak a levegőben. Itt – ott lehullik egy – egy falevél. Boglya – tetőn gólya elmenőben, Hangját ide hozza az őszi szél. Szépen, szelíden halódik minden. Álma halk neszben hullik a kertben. Földre borulnak le a dáliák. Állok, nézek, kihullik a könnyem. Miket álmaimban is szerettem, Oda vannak a tearózsafák. ŐSZI MERENGÉS Halvány fényű szép őszi ég alatt Állok a csobbanó kis pataknál. A réten hol nyílott ezer virág, Szomorún az őszi szél orgonál. Hová viszi dalát a kis patak…? Szépsége hol van a rét – virágnak? Állok halkan… tépi a szívemet Zord szele az őszi hervadásnak. HALLOD AZ ŐSZ ZOKOGÁSÁT? Hallod, hogy zokog az őszi tájék – És hallod a szívem, hogy kesereg? Minden elmúl… fájdalom marad csak… Sírig tartó lesz hát a szerelmed?