Péter cárt; boldogtalan fiát, Pált; imádott unokáit és persze a kegyenceit, azokat a délceg ifjú gárdatiszteket, akik mellett szórakozni kívánt, akiktől szerelmet és barátságot várt, akiknek segítségével vissza akarta nyerni ifjúságát; megismerhetjük annak a férfinak, Grigorij Patyomkinnak az életútját, aki minden bizonnyal a legfontosabb szerepet játszotta a cárnő életében. Elképesztő könnyedséggel megírt, szilárd tényeken alapuló történet. A szerző rámutat az összefüggésekre, közel hozza az olvasóhoz a történelem jelentős és híres alakjait; bemutatja az események, az egyes személyek és népek sorsát befolyásoló részleteket és emberi tényezőket, s teszi mindezt olyan közvetlenséggel, hogy az olvasó úgy érzi, II. Katalin cárnő és kortársai karnyújtásnyi távolságba kerülnek. Kevés olyan színes, izgalmas és gazdag életrajzzal találkozhatunk, mint Nagy Kataliné. Nagy katalin facebook photo. A könyv szerzője nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megidézi és életre kelti a cárnőt. Sikerrel járt. - Washington Post Történet a hatalomról, a céltudatosságról és a szenvedélyről... Kiváló történet egy kivételes mesélőtől.
A politikai elemző azt is kifogásolta, hogy Márki-Zay pont a kampányfinisben jelentette be, hogy új pártot akar alapítani. Nagy Attila Tibor politikai elemző szerint stratégia hibát vétett azzal az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje, hogy a kampányfinisben beszélt az új, konzervatív párt alapításának tervéről. Az elemző kifejtette, hogy ez nem tesz jót a többi párttal való kapcsolatának, de olyan nagy vihart sem kavart a dolog, mert korábban is beszélt már ezekről az elképzelésekről Márki-Zay Péter a nyilvánosságban". Árvay-Nagy Katalin profilja. Az elemző szerint a legtöbb ellenzéki párt már úgy van vele, hogy a választásokig "valahogy végigszenvedik" Márki-Zay Péterrel a kampányt, és utána "majd lesz valahogy". Nyitókép: Márki-Zay Péter Facebook-oldala
Trónra jutását követően a Montesqueiu által idealizált "jóindulatú despotizmus" megtestesítője kívánt lenni, de szembesülnie kellett a jobbágyság intézményrendszerére felépülő orosz valósággal. Harmincnégy éven keresztül irányította és fejlesztette az óriási birodalmat, háborúkat vívott, támogatta a kultúrát, megpróbált segíteni a sokat szenvedett népen. Túljutott néhány magánéleti válságon, területeket hódított el más országoktól, megbirkózott a véres francia forradalom által elindított politikai változások szökőárjával, és nőiességének, éles eszének, intelligenciájának, ravaszságának köszönhetően élete utolsó pillanatáig trónon maradt. Voltaire és Diderot imádta és dicsérte, a legnagyobb klasszikus filozófusok közé sorolta, ugyanakkor voltak, akik rettegtek tőle, akik "észak Messalinájának" nevezték. Nagy katalin facebook messenger. Családjának tagjai, barátai, miniszterei, tábornokai, szeretői, ellenségei, életének valamennyi fontosabb fő- és mellékszereplője életre kell ebben a színes és érdekes könyvben. Megismerhetjük ambiciózus, folyton intrikáló anyját; gyenge jellemű, mégis erőszakos férjét, III.
A Magyar Nemzeti Galériában augusztus 27-től megnézhető a Valós látszat című tárlat különlegessége, hogy Magyarországon most első ízben látható a német művész nagyszabású, az életmű valamennyi korszakát bemutató kiállítása. A művek a 1960-as évek ikonikus fotófestményeitől a legismertebb kolorisztikus absztrakt műveken át a legfrissebb, a nagy festészeti életmű "utáni" intim ceruzarajzokig terjednek. Különleges hangsúlyt ad a budapesti kiállításnak, hogy a jövőre kilencvenéves Gerhard Richter tavaly bejelentette: "befejezte" festészeti életművét – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria közleményében.
Csúfos véget érő hollywoodi kiruccanása – Az utazó című Anthony Zimmer-remake – után Gerhard Richter életének laza adaptációjára vállalkozott A mások élete rendezője, ám Florian Henckel von Donnersmarck épp az absztrakt festészet rejtélyességétől fosztja meg maratoni hosszúságú filmjét. Nicolas Winding Refn folyton ismételgeti: jó és rossz művészet nem létezik, a modern kor túlhaladta e régimódi kategorizálást. Határsértő, szándékosan botrányra éhes kultrendezőként abszolút jogos hitvallást fogalmaz meg, szemben német kollégájával. A Mű szerző nélkül egy pontján ugyanis nyomatékosan a levegőbe harsogják a túlhaladott különbségtételt, épp a mestermű létrejöttének ismérveként. Két gyökeresen eltérő stílusú alkotóról beszélünk: az egyik nyugtalanító zajokkal, idegőrlő csenddel, expresszív, szexet és erőszakot keblére ölelő formavilággal riogatva hoz létre rendhagyó celluloidcsodákat, a másik azonban képtelen nyugton maradni, a legegyértelműbb gondolatokat is figurái szájába erőszakolja, miközben nem tűnik fel neki, hogy ezáltal csak elidegeníti nézőjét.
Rendkívül élvezetesek voltak számunkra az önironikus művész alkotásai, főképp, hogy kifejezetten a budapesti tárlatra készült húsz rajzból álló sorozatát is láthattuk. Utóbbi azért is izgalmas, mert tavaly bejelentette a művész, hogy az volt az utolsó alkotói éve. A Galériába, habár már augusztus óta megtekinthető a tárlat, 15 percenként érkeztek az érdeklődő csoportok. Végezetül csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy nagyszerű élmény volt ezen a gyönyörű helyen ilyen színvonalas kulturális programon részt venni. Szubjektív beszámoló – Alföldy Zsigmond Péter Gerhard Richter véleményem szerint egy rendkívül sokszínű festő, amely nemcsak a "csík" című képén jelenik meg, hanem abban is, hogy rengeteg fajta képet fest, az absztrakt grafit rajzoktól a fotót utánzó arcképeken át a tájképekig. Lenyűgözőnek találtam a homályossággal való játékát a művésznek, sok képe egy életlen fotóhoz hasonlított, ez előtt még sosem láttam ilyesmit. Több képénél is sokáig időztem, volt melyhez vissza is tértem a kiállítás végig járását követően.
(A mellékelt fotón: Absztrakt festmény, 2017)
Nem ás túl mélyre, de talán jobban is járunk így, még a végén a többi festő műtermébe is odaakasztana valami otromba mázolmányt. A Mű szerző nélkül címében távolról visszhangzik Heinrich Wölfflin híres stílustörténeti koncepciója, a "nevek nélküli művészettörténet", de esztétikai elemzésekbe Donnersmarck véletlenül sem bocsátkozna, ahogy annak elemzésébe sem, miféle szerepük volt Richter képeinek a náci múlt nemzeti feldolgozásában. Úgy általában nem bocsátkozik mélységekbe, miközben a története bivalyerős, hollywoodias stílusa magabiztos. Filmje valósággal beszippant, és maratoni hossza ellenére egy pillanatig sem unalmas. Csak éppen felszínes, giccses bulváradaptációja a valóságnak. De így is tanulságos, sőt valószínűleg így tanulságos igazán. Érdemes megnézni. Mű szerző nélkül (Werk Ohne Autor), 2018, 189 perc. 5, 5/10