Galamb leszek, s hírét viszem egy olajfaággal! Szeretettel, melegséggel töltöm meg a szívem, s hiszem, ha én megváltozom, jobbá válik minden! Tanuljunk hát teremteni, legyen végre emberséges egymáshoz az ember! Ne lehessen önző érdek, hatalom felettünk! Okkal történt, hogy a Földre embernek születtünk! Aki ember, tegye dolgát, jólétet teremtve, természettel együtt élve, éhest megetetve! Ne harcoljon hatalomért, lélektelen kincsért, hagyja abba háborúját, öldökölni nincs mért! Lépjünk ki a hazugságból, egymásra figyeljünk! Mindennapi dolgainkban örömöket leljünk! Küldjünk szívből szeretet, más szívekbe békét, teremtsük meg világunkban a háborúk végét! Békéljünk meg a világgal, éljünk emberséggel, töltsük meg a lelkeinket fénnyel, reménységgel! Legyen hitünk a holnapban, lehet szebben élni, a múltunkat emberséges jövőre cserélni! Aranyosi Ervin © 2022. 04.. Aranyosi Ervin: A béke vár Tags: A béke vár, Aranyosi Ervin, arcod, boldog, föld, háború, lábnyom, mocska, nap, szellő, szeretve, vers, virágok, víz Lábnyomodban virágok nyílnak, fény és szeretet vesz körül.
Ehhez előbb önmagad kell szeretned, és észrevenned az értékeset benned! Szívedbe nézz, s ha azt már szépnek látod, feléd fordul majd kíváncsian világod! Szívedre hallgass és úgy tedd dolgodat, legyen világod jobb hely, s te boldogabb! Hidd el, a sorsod, saját magad teremted, hallgass szívedre, csak tegyél benne rendet! Aranyosi Ervin © 2022-04-08. Aranyosi Ervin: Őrizzük a szeretetet! Tags: Aranyosi Ervin, béke, ember, emberség, fény, föld, háború, hit, jövőkép, mosoly, Őrizzük a szeretetet!, sötét, szív, vége, vers, világ Őrizzük a szeretetet, ne hagyjuk kihűlni! Engedjük a mosolyunkat, arcunkra kiülni! Őrizzük meg a lelkünkben az ott élő békét, kivetítve érjük el a rút háborúk végét! Tanítsunk a gyermekeknek hitet, emberséget, a fényünkkel űzzük el a külső sötétséget! Keressük meg önmagunkban a jót és a szépet, szép szavakkal vázoljunk fel egy szebb jövőképet! mint a gyertyalángot, melegítse át szívünket, s az egész világot! Mosolyunkkal, belső fénnyel, hittel, szeretettel, élhet csak teljes életet, a Földön az ember!
Ám nincs eredménye, amíg nem szeretnek!...
Dsida Jenő: Édesanyám keze A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm s a fényes földre helyezett Add ide, – csak egy pillanatra Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg a napnak étkét, italát. Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette éltünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordult a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! Add ide, – csak egy pillanatra, – Lábam alól, ha néha-néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod, a vétek szörnyű rút! Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket!... Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég. Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?!
Lábam alól, ha néha néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyü rút! Ne hidd Anyám, ne hidd hogy egykor Feledni birnám ezeket!... Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet! Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! - Add ide, - csak egy pillanatra, - Hadd csókolom meg kezedet! A legáldottabb kéz a földön A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?! Tudom megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! - Némán, nagy forró áhitattal, Csókolom meg a kezedet! Május első vasárnapja az idén két ünnepet is rejteget számunkra. Köszöntjük az édesanyákat, és imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért. Dsida Jenő gyönyörű versében, ahogy a valóságban is, édesanyánk összeköti az eget és a földet. Teszik ugyanezt papjaink is Isten különleges kegyelméből nap, mint nap. Ha nem engedjük el a minket vezető kezet, akkor el se tévedhetünk.
Édesanyám csendes értünk mondott imádsága után szomjazik az én lelkem!! DSIDA JENŐ: ÉDESANYÁM KEZE A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám. Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt mentőm s a fényes földre helyezett… Add ide, - csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket… Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! – Lábam alól, ha néha néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod a vétek szörnyű rút! – Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket! … Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanított, Felmutatott a csillagokra, Úgy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel A kis templomba vezetett… Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
"A legáldottabb kéz a földön, A te kezed jó Anyám. Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt mentőm S a fényes földre helyezett… Add ide, - csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet!... " A Szent Maximilian Családi Könyvtár sorozat 12. kötete, melyben Dsida Jenő válogatott Istenes versei szerepelnek. Írjon vélemény Az Ön neve: Az Ön véleménye: Megjegyzés: HTML kódok nem engedélyezettek! Értékelés: Rossz Jó Írja be az ellenőrző kódot:
Hadd csókolom meg kezedet! A legáldottabb kéz a földön, A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?! Tudom, megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! Némán, nagy, forró áhítattal,
A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm s a fényes földre helyezett Add ide, – csak egy pillanatra Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg a napnak étkét, italát. Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette éltünk nappalokká A nyugodalmi perceket. Hadd csókolom meg kezedet! Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordult a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! Lábam alól, ha néha-néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod, a vétek szörnyű rút! Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket!... Hadd csókolom meg kezedet! Oh, hogy így drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég. Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett!