[2] [3] Betegsége ellenére sem hagyott fel a filmezéssel: több dokumentumfilmet is készített: Ritorno a Lisca Bianca (1983); Kumbha Mela (1989); 12 registi per 12 città (1989); Noto, Mandorli, Vulcano, Stromboli, Carnevale (1993). A Túl a felhőkön szélütése óta az első játékfilmje. [4] A cselekmény alapjául a Quel bowling sul Tever című kötetben [5] 1983 -ban kiadott novellái szolgáltak, melyek közül Antonioni négyet választott ki: Egy sosemvolt szerelem története, Ez a tisztátalan test, A lány és a bűntett, Két távirat. [3] A történetek a filmben különálló epizódokként szerepelnek. A forgatókönyv megírásában Az éjszaka (1961) óta állandó alkotótársa Tonino Guerra segédkezett. [6] A producerek javaslatára Antonioni társrendezőnek Wim Wenderst kérte fel, aki az egyes epizódokat összefűző jeleneteket, valamint a prológust és az epilógust készítette. Antonioni kezdetben vonakodott attól, hogy a rendezői feladatokat megossza valakivel, de a producerek csak ezzel a feltétellel támogatták a filmet.
Történetek férfiakról és nőkről, rögtön értjük, hogy valójában a Férfiről és a Nőről, átszőve wendersi eszmefuttatásokkal, amelyek valamiféle költői hitvallásként értelmezhetőek, a kérdés csak az, hogy kihez tartoznak ezek valójában? Mert minden bizonnyal Wenders írta, de Antonioni filmjében olyat kellett írnia, amit akár a mester is mondhatna, valamit ami méltó lezárása lehet egy ilyen hatalmas életműnek. S itt úgy látszik, a tisztelet és a helyzet emelkedett volta nem volt jó tanácsadó. A szöveg valóban nem lett filozófiai, inkább egy hivatalos temetési beszédhez hasonlít. Ünnepélyes és semmitmondó. Az éterinek, letisztultnak, felhőkön túlinak szánt kis történetek sem sikerültek igazán. Nem "tiszta" történetek, inkább sterilek. Érződik bennük a rendkívüli tehetség, játékban, rendezésben, forgatókönyvben egyaránt, mégsem lett belőlük jó film. Nem tudni, vajon a nagy öreg mester nem tudott már jobbat, igazibbat kitalálni, vagy a tisztelet és a megrendülés kötötte meg az alkotó kezét annyira, amennyire már nem lett volna szabad.
Újabb meglepetés. Nemcsak azért, mert a hazai forgalmazók az elmúlt tíz évben két banit sem adtak európai művészfilmekre, hanem azért is mert ez a film nem "mai csirke". Több mint öt éves. Hogy Antonioni utolsó filmje mégis a mozikba került, talán mégsem annyira az azóta mennyei filmstúdiókba költözött olasz nagymester elismertségének köszönhető, hanem inkább a felvonultatott sztároknak. John Malkovich, Sophie Marceau, Jean Reno, Iréné Jacob neve sokkal többet mond mozinézők ezreinek, mint az Antonionié. No meg a Wim Wenders nevénél is, aki alázatos társrendezőként segített megvalósítani a tolószékhez kötött mester elképzeléseit. A felirat szerint a "prológust, az összekötő részeket és az epilógust rendezte Wim Wenders". Ez annyit jelent, hogy a film elején leszáll a repülőből John Malkovich, a rendező, aki épp a következőre filmjére készül, ezért jött Ferrarába. Autót vezet, majd sétál, és közben olyanokat: mond, hogy: "Úgy gondolom, a világon mindent, így természetesen minket is, a dolgokban rejlő életerő mozgat.
És mindkét elvtársa halálában kisebb-nagyobb szerepet játszott az ezerkilencszázas évek legsikeresebb másfél évtizedét összekovácsoló Kádár János. Huszár megkülönbözteti, de azonosítja is a két eseményt: Rajk újratemetése a Rákosi-rendszer folytathatatlanságát fejezte ki, Nagy Imre és társainak temetését pedig nem egy ellenzéki politikus a Kádár-rendszer temetésének szánta. Szánhatta, de igazából nem lett az, az ország mintha nem tudna megszabadulni Kádártól. Gyurcsány Ferenc például szükségesnek tartotta bejelenteni, hogy Nagy Imre a példaképük, amit Huszár meggondolatlanságnak tart, mert választóinak becsülhetően a hetven százaléka konjunkturális időszakként élte meg a Kádár-korszakot, Gyurcsány bukásában ennek a kijelentésnek is szerepe lehetett. Magyar Nemzet - Kádár János halála és temetése (meghosszabbítva: 3148206275) - Vatera.hu. A Kádár-temetés körülményei elgondolkodtatók. Ez az ő hanyatló korszakának a vége volt. Legjobb időszakában ki tudta használni a mozgásterét, és jó csapattal dolgozott - Fehér Lajostól kezdve Fock Jenőn át Aczél Györgyig -, akiket a szovjet birodalom le is váltatott vele.
Délután négykor indult a gyászmenet a Kerepesi temető munkásmozgalmi panteonjához, a temetőben egyes becslések szerint százezres tömeg gyűlt össze. A koporsót díszsorfal között vitték a ravatalhoz, amelynél a párt- és állami vezetés tagjai álltak díszőrséget. Búcsúbeszédet Nyers Rezső, az MSZMP elnöke, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és Kolláth Pál, a Ganz Danubius Angyalföldi Hajógyár lakatos csoportvezetője mondott. Felemás megítélés Kádár János megítélése máig vitákat gerjeszt, a halála óta eltelt húsz év még nem volt elég ahhoz, hogy élete, működése, tettei végképp történelemmé váljanak. Személyisége évtizedeken át meghatározta Magyarország képét, rendszere mély nyomot hagyott a felnövekvő nemzedékek gondolkodásán, magatartásán. Belföld: Kádár János és a rózsatövisek - NOL.hu. Az 1989-es rendszerváltozás után a "puha diktatúra" megszépítő messzeségbe került, viszont sokakban ma is nosztalgia támad az akkori biztonság után, feledve annak pusztító árát. Egy idei felmérés szerint minden második ember a magyar történelem "inkább pozitív" szereplőjének látja az egykori pártvezetőt.
Egy korszak vége: Kádár János temetése 2012. május 26. 16:13 Huszonhárom évvel ezelőtt, 1989. július 14-én, alig egy hónappal a monumentális Nagy Imre-temetés után újabb nagyszabású tiszteletadásra került sor Budapesten: a Kerepesi úti temetőben végső nyugalomra helyezték Kádár Jánost. A 20. századi magyar történelem meghatározó, egyben ellentmondásos politikusa 1956-tól 1989-ig állt a pártállami rendszer élén. Kádár véreskezű zsarnokból vált a szocialista rendszer "legvidámabb barakkjának" elfogadott vezetőjévé. Az amerikai elnök Budapesten. 56-os hatalomra jutása után százakat végeztek ki, ezreket börtönöztek be vagy internáltak, politikai perek sorával félemlítették meg a lakosságot, őt magát közvetlen személyes felelősség terhelte Nagy Imre és társai halálra ítéléséért és kivégzéséért. A megtorlás kora 1963-ban amnesztiával ért véget: a rezsim kiegyezett az egyházakkal, az értelmiséggel, az "aki nincs ellenünk, az velünk van" szlogen jegyében a lakosságnak viszonylagos jólétet garantált. A fokozatosan emelkedő életszínvonal ára azonban a szabadságjogok korlátozása, az egypártrendszer elismerése volt, a kimondatlan alku értelmében az emberek feladták politikai jogaikat.
Az első amerikai elnöki látogatás hazánkban – Amikor címlapon osztozott az amerikai elnök és Kádár János temetése Az első amerikai elnöki látogatás előtt egy órával még dörgött az ég, szakadt az eső, és szinte éjszakai sötétség borult Budapestre. Mi tagadás, nagy volt az izgalom, mi laikus újságírók azon tanakodtunk, amiatt aggodalmaskodtunk, hogy a tervezett időben érkezik-e meg, egyáltalán le tud-e szállni az amerikai elnök különrepülő- gépe ekkora zivatarban. Ám, mire feltűnt a gép az égbolton, megbékélt az időjárás, s csupán szemerkélt az eső. George Bush és hivatalos kísérete — vihar ide, vihar oda — szinte percre pontos volt. ö és felesége hét óra előtt nyolc perccel lépett magyar földre. A Ferihegy—I. repülőtéren először Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és felesége, Szabolcsi Gertrud, köszöntötte az Egyesült Államok elnökét és feleségét, Barbara asszonyt. Azután Mark Palmer, a budapesti amerikai nagykövet és felesége, továbbá dr. Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete és neje üdvözölte őket.
Kádár 1968-ban hozzájárult a magyar részvételhez a prágai tavasz eltiprásában, de csak azután, hogy több találkozón sem sikerült meggyőznie a csehszlovák vezetőket reformjaik visszafogásáról. Ugyancsak 1968-tól "új gazdasági mechanizmus" néven piaci és decentralizációs elemeket tartalmazó gazdasági reform kezdődött Magyarországon, amelyet azonban néhány év múlva a Brezsnyevék támogatta dogmatikusok nyomására leállítottak. A rugalmasabb cenzúra szűkítette a tiltott, bővítette a támogatott és megtűrt szellemi termékek körét, egyúttal lehetővé váltak a turisztikai jellegű kiutazások Nyugatra. Magyarország a hetvenes évekre kiérdemelte a "szocialista tábor legvidámabb barakkja" elnevezést. A "gulyáskommunizmus" az 1973-as olajár-robbanás és a reformok leállítása nyomán "kozmált oda". A társadalmi elégedetlenség egyre nőtt, értelmiségiek demokratikus ellenzéki csoportokat alakítottak, amire a nyugati kölcsönöktől függő, eladósodó hatalom erőtlenül reagált. Kádár 1985-ben Moszkvában találkozott először a peresztrojkát elindító, dinamikus szovjet vezetővel, Mihail Gorbacsovval, aki értésére adta, hogy reformokat vár tőle.
A társadalmi elégedetlenség egyre nőtt, értelmiségiek demokratikus ellenzéki csoportokat alakítottak, amire a nyugati kölcsönöktől függő, eladósodó hatalom erőtlenül reagált. Kádár 1985-ben Moszkvában találkozott először a peresztrojkát elindító, dinamikus szovjet vezetővel, Mihail Gorbacsovval, aki értésére adta, hogy reformokat vár tőle. Kádár sem ezekre, sem a visszavonulásra nem volt képes. Az elszigetelődő, romló egészségű pártvezért az 1988. májusi pártértekezleten felmentették főtitkári tisztéből, s bár pártelnök lett, hatalmát lényegében elvesztette. A 77 éves, beteg öregember utolsó beszédét 1989. április 12-én mondta el az MSZMP KB zárt ülésén. "Az utolsó szó jogán" mindenki számára váratlanul az addig legmélyebbre temetett titkokról kezdett beszélni: moszkvai tárgyalásairól, Nagy Imre elítéléséről, majd kivégzéséről. Sokszor értelmetlennek tűnő, zavaros, néhol alig hallható szavaiban harminc év történései, tragédiái kavarogtak. A következő hetekben betegsége tovább súlyosbodott, közszereplésekre már nem vállalkozott, 1989 májusában felmentették pártelnöki tisztségéből is.
Egy korszak lezárult Kádár búcsúztatásán kilométernyi sor kígyózott a Kossuth-téren. Mindenki érezte, hogy lezárult egy korszak, az emberek különböző érzésekkel múltuk egy részétől búcsúztak. A halottat július 13-án ravatalozták fel az MSZMP KB székházában, a hat kandeláberrel körülvett ravatal mögött az elhunyt fényképét, előtte három kitüntetését (a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem, a Szocialista Munka Hőse kitüntetés és a Nemzetközi Lenin-békedíj) helyezték el. A több tízezres tömeg hosszú órákon keresztül hömpölygött, sokan órákat várakoztak a tűző napon. A kegyeletadók áradata csak éjfél után csitult, majd másnap reggel hét órától ismét megnyitották a székház kapuját a búcsúzni vágyók előtt. A július 14-i gyászszertartást a televízió élőben közvetítette. A pártszékház aulájában 13 óra után kezdődött rövid, protokolláris megemlékezés az özvegy és a családtagok jelenlétében, elhelyezték koszorúikat az állami, társadalmi és politikai szervezetek képviselői, a külföldi delegációk, a munkatársak nevében Grósz Károly főtitkár vett végső búcsút.