Összefoglaló Móricz Zsigmond a Pillangót, legkedvesebb regényét napok alatt vetette papírra a debreceni Sesta-kertben 1924-ben, s 1925-ben jelentette meg, azt írva műfaji megjelölésként a címe alá, hogy "idill". Ez a csodálatos ragyogású kis remek éppen azokban az idõkben érlelõdött meg benne, amikor magánéletének legnagyobb válságát élte meg, amely felesége, Janka öngyilkosságához vezetett. A bajokon gyõzedelmeskedõ és mindenható szerelem történetét az egyszerű emberek darabos nyelvén beszéli el Móricz; a szegények shakespeare-i szenvedélyű szerelmét, a villámló és fátyolosan lágy érzelmeket a jellegzetes debreceni tájszólás olykor goromba fordulataival. Móricz Zsigmond: Pillangó+ | Nyugat 1908-1941 | Kézikönyvtár. De a bajokon gyõzedelmeskedni tudó szerelem idilljében az is tükrözõdik, hogy milyennek látta Móricz Zsigmond a debreceni embert: a kofákat, mezítlábas napszámosokat, kültelkieket, kistisztviselõket, a maradandóság városának civiseit; "a lenti" Debrecen emberi világát.
– mondja Jóska szerelmesének, amikor az rabul ejt egy gabonalepkét. Mi, olvasók tudjuk jól, hogy Jóskánk igazándiból nem a szerencsétlenül járt kis rovar sorsa miatt aggódik. hanem a szerelemre asszociál. Ha a Sors aranytálcán kínálja feléd az olyannyira áhított boldogságot, te miért ne élnél vele? Adorjáni Bálint mint Jóska és Bánovits Vivianne mint Zsuzsika a regény 2012 -es nagyjátékfilm feldolgozásában Kép forrása: Mafab Móricz az idill műfaji megjelöléssel illette művét. A kezdeti bukolikus állapot valóban átszövi a történet egészét, egyedül az utolsó oldalakon lépnek át a főhősök allegorikus magasságokba. A székesfehérvári Vörösmarty Színház előadása Kép forrása: A regényből először Esztergályos Károly forgatott tévéfilm et 1970 -ben Kozák András és Venczel Vera, majd Vitézy László 2012 -ben Adorjáni Bálint és Bánovits Vivianne főszereplésével. Moricz zsigmond pillangó . Bori Réka Zsuzsika ként a Veszprémi Petőfi Színház előadásában Kép forrása: Gyökössy Zsolt dramatizálását is előszeretettel veszik elő a teátrumok: 2014 -ben a Vörösmarty Színház, 2015 -ben stílszerűen a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, míg 2020 -bán a Veszprémi Petőfi Színház.
A kettős gyilkosság ugyan Móricznál elmarad, Zsuzsika és Jóska közös története azonban a műbeli debreceni realitásban mégsem folytatódhat. A regény azzal zárul, hogy egy házasember és egy maszkot viselő fiatal lány mint két kísértet, hóesésben, tündérektől körülvéve elindul a semmibe, egy másik, realitáson túli világba, a halálba, vagy akár Tündérországba: "Ezzel a kis maszkával úgy eltűnt a tömegben, a holdfény kétes világán, hogy bottal se tudták ütni a nyomát. " Az egyik, kilépést segítő, a műbe beépülő fiktív világ az a film, amit Jóska és Zsuzsika az Apolló moziban néznek meg együtt. Ez az amerikai némafilm, és maga a mozilátogatást is magába foglaló randevú a két szereplő szerelmének fordulópontja. Moricz zsigmond pillangó tartalom. Itt tudatosul Zsuzsikában, hogy bár tűnjön ez a távoli világ elérhetetlennek, számukra mégis analógiakánt szolgál, viselkedésmintát ad, hiszen a filmbeli "szép fiatalúr", valamint Lucretia és Mari viszonyrendszerében a saját maga, a Maróti-lány és Jóska háromszögét látja meg. A film tehát a szerelmi háromszög (amelyet, ahogy Jóska és Zsuzsika történetében, szintén a vagyonkülönbség idéz elő) megszüntetésére a halált mutatja fel megoldásként.
2021. július 17. 13:47 Adam Hensley Küzdelem a katonalelkekért Amint az USA belépett a háborúba, és megindította hadműveleteit Észak-Afrikában és a Csendes-óceán déli részén, az amerikai katonák azon nyomban a pszichológiai hadviselés célpontjaivá váltak az ellenség által sugárzott rádióadásokon keresztül. Ezekben a műsorokban az érzelmeikre hatást gyakorolva próbáltak zavart kelteni a soraikban. Bár az érzelgős japán és német rádióadások hatástalannak bizonyultak, az OSS emberei jó ötletnek találták, hogy a rádiót, mint fegyvert, bevessék az ellenség ellen. Úgy vélték, hogy erre a feladatra az amerikai kereskedelmi rádiósok sokkal alkalmasabbak lehetnek. Marlene Dietrich tréfásan ellenőrzi az amerikai katonák lábát 1944-ben Belgiumban A felkészülés több hónapot vett igénybe, végül 1943 tavaszán az OSS elindíthatta az első propagandaadásait, amelyekkel az Olaszországban harcoló német alakulatokat célozták meg. Egy másik kampány a partizánok ellen Jugoszláviában és Görögországban bevetett Wehrmacht alakulatok demoralizálását tűzte ki célul egy, a semleges Törökországból felállított rádióállomáson keresztül.
1947 - 1950: Medal of Freedom, az Amerikai Egyesült Államok hadügyminisztériuma által civileknek adható legmagasabb kitüntetés 1950: a Francia Becsületrend lovagja 1960. október 31. : kitüntetés Izrael államtól 1963. március 3. : a belga király a Leopold rendjellel tüntette ki 1971: a Francia Becsületrend tisztje 1989: a Francia Becsületrend parancsnoka 2002. május 16. : Berlin díszpolgára (posztumusz kitüntetés) Könyve magyarul Tiétek az életem; ford. Sarlós Zsuzsa; Zeneműkiadó, Bp., 1985 Jegyzetek Irodalom Bradányi Iván: A kék angyal. Marlene Dietrich élete; Regun Press, Üllő, 2005 Gilles Plazy: Az igazi Marlene Dietrich; ford. Laky Krisztina; Jószöveg Műhely, Bp., 2006 C. W. Gortner: Az isteni Marlene. Életrajzi regény; ford. Kovács Kristóf; Tericum, Bp., 2017 További információk Hivatalos oldal (angolul) (angolul) (németül) Marlene Dietrich Collection – Berlini Filmmúzeum (angolul) The Legendary, Lovely Marlene (angolul) (németül) Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 97773925 LCCN: n50032559 ISNI: 0000 0001 2144 7133 GND: 118525565 LIBRIS: 238817 SUDOC: 027561844 NKCS: jn20000700400 BNF: cb12013957t BNE: XX1162531 KKT: 00465606 BIBSYS: 90122240 ULAN: 500330915 MusicBrainz: 191cba6a-b83f-49ca-883c-02b20c7a9dd5
Később hírszerkesztők, zenészek és különféle, a szórakoztatóiparban dolgozó művészek hathatós munkájával a nagy-britanniai Woburnból a Katonarádió Calais is megkezdte az európai kontinensen állomásozó németek harci moráljának a megtörését. Évekkel a háború befejezése után az OSS utódszervezete, a CIA egy rövid összeállítást készített az 1940-es évek "rádióháborújáról". A jelentésben a hollywoodi és a New York-i Madison Avenue-n dolgozó reklámszakemberek szerepéről olvashatunk: "1944 áprilisára a woburni rádióadások színvonala a szakemberek hiánya miatt megkérdőjelezhetővé vált, ezért szükséges volt útnak indítani az úgynevezett Muzac projektet, amelynek gerincét hollywoodi szövegírók, egy nyolctagú együttes és a szupersztár Marlene Dietrich alkotta. A csoport egy zenei részleget állított fel New Yorkban, amelynek munkáját a J. Walter Thompson reklámügynökség gárdája segítette és tette teljessé. A részleg a propaganda szövegek mellett 312 német és amerikai dalt írt és rögzített. Egy átlagos, napi 12 órás sugárzás alatt híreket közöltek a frontról, légi riasztásokról és bombakárokról informálták a hallgatókat, illetve hadifoglyok politikai kommentárjait és németországi belföldi híreket sugároztak. "
Idősebb korában - kb. 70 felett - aztán teljes mértékben elzárkózott a nyilvánosság elől, ugyanis nem akarta, hogy leromlott állapotban bárki is lássa (az alkohol és a fájdalomcsillapítók megtették a hatásukat... ). Csak telefonon tartotta a kapcsolatot a külvilággal, sokszor még a közeli családtagjainak sem engedte, hogy betegyék a lábukat párizsi lakásába. 90 éves korában hunyt el, végső nyughelye szülővárosában, Berlinben van. Nyitókép: AFP
Az OSS érezte, hogy Dietrich szerződtetésével megütötte a főnyereményt. A színésznő ugyanis utat talált a honvágytól gyötört német katonák szívéhez, akik a háborús idők slágere után csak Lili Marlene-nek nevezték a távolba szakadt isteni nőt. A Lili Marlene című dal, amelyről Dietrich a nevét kapta, eredetileg egy, az első világháború idején született vers alapján íródott, és olyan elementáris hatást gyakorolt a fronton harcolókra, hogy egy rövid ideig még a lejátszását is megtiltották a németek. A Lili Marlene szerepét magára öltő Dietrich mélyen felkavarta a szeretteik, a normális élet és az otthonuk után vágyakozó, fegyverben álló németek lelkét. A német katonaszívek megtörésére hivatott szakemberek pedig meggyőző, Tokyo Rose és Axis Sally által az éterbe sugárzott agitációknál kifinomultabb üzeneteket adtak a színésznő szájába. A háború előrehaladtával Dietrich egyre kevesebb időt töltött Hollywoodban, hogy energiáit a háborús erőfeszítésekre fordítsa. Ebben az időszakban mindössze egy filmet forgatott, azért is kár volt.