A piramis alján esetedben ez úgy nézne ki, hogy letérdeltetnének, és mondanák, hogy "Itt a narancs fasz. Szíjj! "
ago Ezek yachtok nincsenek charter celra regisztralva. Hazudik. 11 level 1 · 4 mo. ago Magyarország Hazudik. Lapozzunk. 10 level 1 · 4 mo. ago Ezt az idézetet a "Nemzeti Hitvallás" helyére kellene kifüggeszteni mindenhová - sokkal jobban passzol a NER-hez. 2 level 1 · 4 mo. ago Akkor kinek van? 2 level 1 · 4 mo. ago Ne akarjatok már rosszat ennek az embernek, ne legyetek Szíjjártók! /bocs 1
Log in or sign up to leave a comment level 1 · 9 mo. ago Ausztrál-Magyar Monarchia Völgyhidak... elbaszott kormányok emlékművei level 1 Határtalan pofátlanság, hogy minden egyes pályázatot Mészáros nyer meg... level 1 Bárcsak napenergiában vagy biciklialkatrészben lenne érdekeltségük! Faszért kell mindent lebetonozni! level 1 Nem vagyok építőmérnök, de nekem úgy tűnik ezt az utat meg lehetett volna építeni a földön is. Ha meg híd miért nem csinálunk alá tengert is? Szíjj lászló háza. Csak érdekesebb lenne végigmenni rajta... level 1 Legalabb nem a kekes es az everest kozott
A feminista kluboknak nem csak derogál a vita az antifeministákkal és a férfijogi szervezetekkel, hanem félnek is tőle mint tűztől. Tehát pótcselekvésként egymást püfölik a "feminista jóakarat" és a világmegváltás jegyében. Mérő vera férje. Nagyon jót nevethettük például akkor is, amikor Papp Réka Kinga és Bajusz Orsolya egy kocsmában leköpködte és nejlonszatyorral verte egymást. True story! Viszont sajnálatos módon a dolog kezd olyan csúnyán elfajulni, hogy az elborult agyú feminista ragadozóknak immár jobb sorsra érdemes újságírónők is áldozatául eshetnek. Mérő Vera – A "Nem tehetsz róla, tehetsz ellene" facebookos feminista gyűlöletklub fővezére – A HVG fotója Az egész sajtót lekötő legfrissebb zaftos botránytéma, hogy a megveszekedetten radikális feminista Mérő Vera nekiment a Nők Lapja szerkesztőségének, mert a lap egyik újságírónője, Koronczay Lilla egy olvasói levelet megválaszolva türelemre, női empátiára és higgadt problémamegoldásra biztatott egy nőt, akinek erőszakos konfliktusig (pofon) fokozódott a házastársi vitája a férjével.
Talán még ennél is súlyosabb hiba, hogy nemcsak az előzetes alapos tájékozódás hiányzik, hanem az utólagos reflexió, a tanulságok levonása is. Mérő Veráék nem reagálnak a kritikákra (érdemes megnézni a facebook-oldalukat), és nem is indokolják meg, miért nem vették figyelembe a videó készítésénél vagy a kampány tervezésénél az áldozathibáztatással és a szexuális erőszak elleni küzdelemmel kapcsolatos tapasztalatokat, miért nem kérték ki a szakértők véleményét. " [link] "A videó egyik szerzője (Mérő Vera) korábban a pornó és a női szexualitás kapcsolatáról szóló könyvével vált ismertté, amelyet negatív kritikai visszhang fogadott (például itt és itt) – kiemelték a szerző felkészületlenségét, a kutatásmódszertan abszurditását, a teljes elméleti tájékozatlanságot. Szevasz, Vera! – Wikipédia. Az az állítása, hogy nincs bizonyíték a pornó és a nők elleni erőszak közti kapcsolatra valóban óriási tájékozatlanságra vall. Nem más a pornó ilyenfajta "tabudöntögető" mosdatása, mint a szexista elvárásokat visszaigazoló jófej csaj toposzának helyi megjelenése – egy olyan országban, ahol kifejezetten kiterjedt a szexipar (tranzit-, cél- és kibocsájtó országként is), és rendszeresen nagy nyilvánosságot kapnak az emberkereskedelemmel kapcsolatos bűnügyek.
Rossz csak a rosszakkal történik". Miközben érzem, hogy ilyet senki sem érdemel. Sem a férjének a halálát, sem azt, hogy megerőszakolják. És ugyanez, a szinte feloldhatatlan belső feszültség okozza, hogy – ha már segíteni nem áll módjukban – végül az áldozat szétmarcangolását választják oly sokan. Index - Kultúr - Nyilvánosan kért elnézést a Nők Lapja a bántalmazó férjet mentegető írása miatt. "Aranyásó ribanc, nyilván nem is siratja a férjét, sőt, csak erre várt, a hazug kis kurva, ne sajnálja senki, majd vesz egy új Lamborghinit bíborszín Diorral borított ülésekkel, azt' jól lesz. " Bevallom, különösen sokkoló volt, ahogy a nőjogokban tájékozottak-, a testi sérüléssel élők jogaiért küzdők-, az állatvédők-, az otthonápolás munkaként való elismerése mellett-, és szülészeti erőszak ellen szót emelők, aktív- (vagy egyenesen aktivista) értelmiségiek versenyt ontották a szennyet. Ugyanazok, akik a Saul fiá nak meg tudták bocsátani Andy Vajnát, annyira, hogy a "mikutyánkkölyke Nemes-Jelesnek sosem szóltak be miatta". De Palácsik Tímea még a gyász óráján is szabad préda. Némi undorral vegyes szomorúságot érzek, meg sajnálatot, sőt, részvétet.
Nem elég, hogy ellenszélben megtesznek mindent amit tudnak, még szó nélkül el kellene tűrniük az őket degradáló reklámokat és poénokat is? A probléma ezen is túlmutató, társadalmi szintű. Az apák alárendeltsége nem vicc, hanem a szomorú valóság – Férfihang.hu. Ezek a megjegyzések, viccek megerősítik a fennálló egyenlőtlen viszonyokat, ezeken keresztül még inkább megerősödik az emberekben az a gondolat, hogy a férfiak inkompetensek a gyermeknevelésben. Ez nem csupán azokat az apákat érinti hátrányosan, akikre ez nem igaz, hanem minden apát, férfit, sőt – más szempontból ugyan, de – az anyákat is. Az, hogy sok apa elhiszi ezt és nem érzi magát kompetensek ebben többek között az ilyen kulturális hatások miatt alakul ki. Ez számukra akkor is káros, ha ezt ők maguk nem érzékelik (azért nem érzékelik, mert a kultúra elhitette velük, hogy ez a természetes rendje az életnek, ezért nem vonják kétségbe, nem mérlegelik, hogy miből maradnak ki ez által). Továbbá általában a férfiak számára azért is káros, mert rontja a férfiak társadalmi megbecsültségét (a nők úgy jelennek meg, mint akik mind a gyermeknevelés, mind a munka terén helyt állnak, míg a férfiak csak az egyikben), illetve káros a nők számára is, hiszen ez együtt jár azzal is, hogy döntő részt a nőkre hárulnak az ezzel kapcsolatos feladatok.
Ez a nemes egyszerűség igen nyájas társadalmat szőtt. Lakás mindenkinek jutott, hiszen az emberek fele már régen nem élt, élelmet a csomagküldő automatákban lehetett átvenni a hónap meghatározott napján, a nap meghatározott órájában, az óra meghatározott percében. Ettől ugyan jól senki sem lakott, de az életben maradáshoz elég volt. A munkavégzés szigorúan otthon zajlott, valamiféle programozásban kellett valamiféle részfeladatokat ellátni, senkinek sem kellett tudnia semmit, csak leütni a billentyűket az előre megadott sorrendben, a programot életben kellett tartani. A munkaidőn kívül bárki bárhol bármit csinálhatott, bár ennek kiaknázására nem sok lehetőség volt. Jutka magányos volt. A titka miatt nem bízhatott senkiben, senkit sem engedhetett közel magához, hiszen álarc fedte igazi arcát. A Szabadok között sok arcvadász volt, pusztán hobbiból kutatták-keresték az Üldözötteket. Semmi sem lett volna egyszerűbb, mint befejezni ezt a szomorú, sötét, kietlen sorsot. Csak egyszer kellett volna maszk nélkül mennie az utcára és egy drón egy percen belül végzett volna vele, de nem akarta elveszteni a fogadást, amit már az új világ okozta félőrült állapotukban kötöttek férjével.
Gyakorlatias gondolkodása már sokszor kisegítette őt élete során, mert mindig a megoldandó feladatot látta maga előtt, ami a kétségbeesés helyett inkább feltüzelte képességeit és jobbnál jobb ötletei támadtak. Férje már amúgy is kihűlt testét a fagyasztóládába tette, miután arcát beszkennelte és mintegy tíz óra alatt másolatot készített róla 3D nyomtatója segítségével. Jutka szabad lett, de többé már nem lehetett önmaga. Jutka Szabaddá vált. Egyetlen különbség volt a Szabadok és az Üldözöttek között: a Szabadok élhettek, míg az Üldözötteknek meg kellett halniuk. Ha egy Üldözöttet felismert egy drón, azonnal megsemmisítette. Jutka halott, Szabad férje arcával élte tovább az életét. Az új világ egyetlen gigavállalat, a Drónopólium kezében volt, tulajdonosai nem ismertek, de valószínűleg a Szilícium-völgy egykori őrült mágnásai vették kezükbe az irányítást. Egy elpusztult, lerobbant, kiégett társadalom romjaira építkezve hozták létre a mesterséges intelligenciával irányított világukat. Egyetlen szabály volt: vagy megszoksz, vagy megölünk.