A talaj a földkéreg legkülső, termékeny rétege. A talaj a földi élet egyik alapja, a növényeket (és ezáltal az állatokat, valamint az embert) ellátja tápanyagokkal, vízzel, megköti és átalakítja az anyagokat. Védelméről kötelességünk gondoskodni. A talaj alkotórészei [ szerkesztés] A talaj különböző minőségű és halmazállapotú anyagokból álló bonyolult rendszer, melyben két-egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő-alrendszert lehet megkülönböztetni. A biotikus (biológiai) alrendszer az élő szervezetek, az abiotikus pedig az élettelen anyagok összessége. Az abiotikus talajkomponensek háromfázisú heterogén, polidiszperz rendszert alkotnak. A szilárd fázis kristályos és amorf ásványi anyagokból, illetve a holt szerves anyagokból áll. A folyékony fázis (a talajoldat) ásványi sókat, kis molekulasúlyú szerves anyagokat és abszorbeált gázokat, a légnemű fázis (talajlevegő) pedig CO 2 -ot, O 2 -t, N 2 -t és tekintélyes mennyiségű vízgőzt tartalmaz. A talajban sokféle, egyszerű és bonyolult szerkezetű szerves anyag található.
Amennyiben a kavics és a homok alkotóelemek dominálnak a talajban, akkor a talaj jó vízáteresztő, száraz és viszonylag terméketlen lesz. Mindezek melegebbé is teszik a talajt. A vályog talajokra jellemző, hogy gyakran hidegebbek és nagy a vízbefogadó és vízmegtartó képességük, illetve víz a kapillárisokon keresztül gyorsan képes áramolni. A legfinomabb alkotóeleme az agyag. Már 5%-os jelenléte a talajban is erősen befolyásolja annak szerkezetét. Az agyagrészecskék zsugorodnak és megduzzadnak, továbbá aggregátszerkezetet kölcsönöznek a talajnak. A növények gyökerei képesek az egész talajt átszőni. Különböző talajok tipikus jellemzője az agyagtartalom és annak szerepe, amely egyaránt befolyásolja a talaj típusát és művelhetőségét. A szerves anyag kedvező hatásai A talajban található szerves anyag szintén meghatározó jelleggel bír a talaj típusát tekintve. A szerves anyag közel 60%-a szén (C), amely a növényi maradványok származéka, melyeket a mikroorganizmusok bontottak le. Ebben a bomlási folyamatban növényi tápanyagok szabadulnak fel: nitrogén (N), foszfor (F) és kén (S).
Ezek egy része-a növényi és állati maradványok bomlásakor felszabaduló-ismert szerkezetű vegyület, a másik-jelentősebb-része pedig a bomlástermékek átalakulása, összekapcsolódása révén képződött specifikus szerves anyag. A specifikus szerves anyagok (humuszanyagok) pontos szerkezetét jelenleg nem ismerjük. Mennyiségük és minőségük a képződési feltételektől (nedvességtartalom, hőmérséklet, kiindulási anyagok stb. ) nagymértékben függ. A talaj légnemű fázisának mennyisége és összetétele befolyásolja a gyökérlégzést, a mikroorganizmusok tevékenységét, illetve a biológiai és egyes kémiai reakciók (pl. a szerves anyagok bontása és szintézise, oxidáció-redukció) lejátszódását. A talaj folyékony fázisa hidratált szabad kationokat és anionokat, ionasszociátumokat (ionpárokat), oldható szerves vegyületeket, fémkomplexeket, valamint semleges molekulákat (abszorbeált gázokat) tartalmazó, bonyolult összetételű elektrolitoldat. Humuszanyagok és a talaj szerkezete [ szerkesztés] A talaj pórusos szerkezete teszi lehetővé, hogy vizes oldatok, légnemű anyagok áramolhatnak szabadon a gyökerek irányába vagy onnan el.
Ezen tulajdonság, illetve a kis méret következményeként az agyagkolloidoknak igen nagy a felülete. A felület nagysága szoros kapcsolatban áll a részecskék tömegével, ennek köszönhető a nagy fajlagos felület. Például egy gramm homok fajlagos felülete körülbelül 1, 5-2 cm 2, ami egy kisebb bélyegnek felel meg. Egy gramm agyag fajlagos felülete 100 m 2, ami egy átlagos méretű ház Megatározások: Pórus = A talajban lévő terek, csatornák és repedések, melyek vízzel vagy levegővel töltöttek attól függően, hogy milyen az aktuális vízelázottság. Ásványi részecskék = A talaj ásványi részecskéi a legkisebb szervetlen alkotó elemek, amelyek különböző ásványi anyagok és kőzetek mállásával képződnek. Gyakran például gleccserek segítségével szállítódhatnak tovább. A talaj tulajdonságait meghatározza alkotóelemei méretének aránya. Lásd Szemcseméret elosztás táblázatot. Textúra = A talaj szerkezete utal a különböző ásványi részecskék átlagos méretére, például a homok, vályog vagy az agyag relatív arányára.
Landsteiner az összecsapzódás jelensége alapján az embereket négy vércsoport-osztályba sorolta. Ezek a klasszikus vércsoportok az A, a B, az AB és a O (nulla). Azt is megfigyelte, hogy az A vércsoportúak vére tartalmaz egy olyan ellenanyagot, ami kicsapja a B vércsoportúak vérét, és B-sek pedig egy olyat, ami agglutinálja az A vércsoportúak sejtjeit. Mi a különbség a különböző vércsoportok között, és pozitív negatív között?.... Ezeket az antitesteket, vagy más néven agglutinineket a görök ABC betűivel jelöljük. Így az A-sok vére béta, míg a B vércsoportúak alfa agglutinint tartalmaznak. Az AB vércsoportúaknál megtalálható mind az A, mind pedig a B antigén (más néven agglutinogén), ezért nem tartalmaznak sem alfa, sem béta antitestet, hiszen akkor saját vérüket csapnák azok ki. A O vércsoportúak viszont nem rendelkeznek sem A, sem B antigénnel, ezért bennük megtalálható mind az alfa, mind pedig a béta antitest. Hogy az élet ne legyen olyan egyszerű, ez idáig közel hatszáz különböző antigént azonosított a tudomány a vörösvérsejtek felszínén, de ezek legtöbbjének szerencsére a vérátömlesztés szempontjából csekély jelentősége van.
Mindez az időben történő vércsoport-meghatározás nyomán előre, az anyának adott anti-D injekcióval elkerülhető. Védő vércsoportok? Az elmúlt években több kutatócsoport is vizsgálta, van-e összefüggés egyes betegségek előfordulási gyakorisága és a különböző vércsoportok között. Bár tudományos hátterét nem sikerült még teljesen feltárni, de tapasztalatok szerint a 0-vércsoportúak a rotavírus, a luesz és a malária, az AB-sek pedig a kolerafertőzéssel szemben védettebbnek bizonyultak más vércsoportúaknál. Más híradások szerint a prosztatarák esetében sem mindegy a vércsoport: japán kutatók szerint az A-s vércsoportú férfiak veszélyeztetettebbek, náluk egyharmaddal nagyobb a valószínűsége a betegség kiújulásának még a sebészeti beavatkozás után is, a nullás vércsoportú férfiakban viszont sokkal kisebb valószínűséggel újul ki a prosztatadaganat a műtét után. Ab negatív vércsoport. A szív és érrendszeri betegségeknél is kimutattak különbséget: dán kutatók szerint a legritkább, AB vércsoportú embereknek 23 százalékkal nagyobb esélyük van a szívbetegségre, például vérrögök kialakulására, trombózisra a nullásokhoz képest.
Leírás Tépőzáras tapasz. Használata: Mellényekre, dzsekikre, stb. Anyaga: gumi, tépőzár. Előnyök: Dekoratív tapasz. Értékelések összefoglalása Vélemények