Inkább, ami bennem az alig ismert mélyrétegekből fölfakad, kevéssé személyi, sokkal inkább általános-emberi" - írta Weöres Sándor egyik prózai írásában, s bár úgynevezett szerelmi lírájában is ezt az általános emberit igyekszik kiemelni, mindezt a személyes vonatkozások hitelesítik. E kötet darabjai - nagy részük csak a hagyatékban maradt fenn - az idézett elvek jegyében nem annyira a szeretett nőkről szólnak, mint a szerelem élményéről és magáról a költőtől. A versek szenvedélyessége és szuggesztívitása, keletkezési körülményeik titokzatossága kiváltja azt az érzést, amit Weöres Sándor elérni kíván, hogy olvasóinak "idegei borzongjanak, mint kifeszített húr a szélben", a kapott élmény annyira megrázza őket, hogy ne tudjanak fölötte gyorsan napirendre térni. A versgyűjteményt Orosz István különleges rajzai díszítik. Szerelmes verseim. Termékadatok Cím: Szerelmes verseim Oldalak száma: 80 Kötés: Keménytáblás ISBN: 9789632275482 A szerzőről WEÖRES SÁNDOR művei Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22. )
1970-ben megkapta a Kossuth-díjat és az osztrák állam elismerő díját lsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen felolvasást tartott a londoni Riverside Studióban. 1982-ben Forintos-díjjal jutalmazták. Eszméletét veszítve halt meg 1989. január 22-én Budapesten. Február 9-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.
Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt. Tanulmányait a pápai evangélikus elemi iskolában kezdte meg, majd a csöngei evangélikus elemiben folytatta (1919–23). Csöngén azonban rossz egészségi állapota miatt hamarosan magántanuló lett, az iskolát így végezte el. 1924-ben beiratkozott a szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumba. 1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen... ), ősszel pedig négy verse jelent meg az Erőben. Elküldte első verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. 1929-ben a 6. osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgyis megbuktatják. 1929 nyarán felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, s Babits Mihállyal is személyes kapcsolatba került. Könyv: Szerelmes verseim (Weöres Sándor). Még ebben az évben átment Győrbe, ahol magántanulóként újra el kellett végeznie a 6. osztályt, s ettől kezdve már nyilvános, rendes tanulóként folytatta tanulmányait. 1931-től Sopronban tanult, s itt érettségizett 1932 júniusában.
Ez a neti-neti-módszer. Neti-neti annyit jelent, mint: nem ez, nem ez. Ha valamelyik démont sikerült nyakon csípnem, ráolvastam: te nem vagyok én. Neti-neti. Értsd meg, nem vagy én. Démon vagy. Parazita. Szemtelen, aljas és pimasz élősdi. Pusztulj. Nem akarlak látni. Nem tűrlek meg. – Amikor ezt a varázslatot megtartottam, a démon között és fiktív lényem között valami kicsiny rés keletkezett. Tény, hogy egymástól elváltunk. A démon és a senki (én) között a komplex összetévesztési viszony megszakadt. Felismerés és cselekvés : hunnofap. Már nem hittem gátlástalanul, hogy a démon és én azonosak vagyunk. Egy kicsit már tudtam, hogy őt én vetítem ki s ennek a kivetítésnek első oka saját rongáltságom. " " Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle. "
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Avetik Iszahakjan (Gümrü [Alekszandropol], 1875. október 31. [október 19. a régi naptár szerint] – Jereván, 1957. október 17. ) örmény költő, író, akadémikus, az Örmény Tudományos Akadémia tagja. Idézetek verseiből [ szerkesztés] A bérc mögött a nap leszáll (részlet) A bérc mögött a nap leszáll, sötét a völgy s a hegyorom, álomra tért minden madár, csupán csak én nem nyughatom. tetőnyíláson átesik a holdsugár, szobámig ér, csillagokkal társalkodik a hűs homály fölött a szél. ( Fodor András) Nézem az égbolt örök csodáit A sivatagban, sápadtan nézem, Ahogy a fény a mélybe világít S a titkos pusztán elvész egészen. És halhatatlan harangszavának Csodás csöndjében megélem halkan, Ahogy vágyamra bűvölnek szárnyat Az égi fények, a néma dallam... ( Bede Anna) Darvak éke száll csapongva Tavasz van, sugaras ágon Virág nyílik, rügy fakad. Ó, vajon én mikor látom Szabadulni fiamat. Darvak éke szállt csapongva, "Tavaszt hozunk, új tavaszt! " - Erdő-mező visszhangozta Vidám krúgásukat... ( Kerék Imre) Fényes csillag Fényes csillag fölszikrázva Föld keblére aláhullt.
Lépdelő lábak mérték az utat s a karaván ment, ment és kanyargott, Nyugvó pusztáknak fölibe szálltak az édes csengők, a méla hangok. Puha párnák közt szendergett Bagdad, paradicsomi álmokat látott, Rózsakert zúgott, szerelmes bülbül dalolta édes-könnyes dalát ott.. Második szúra Ó, női test, te parázna kígyó! Förtelmes bűnök piszkos edénye, Fanyar gyönyörrel ha beborítod, elvész a lélek napjának fénye! Gyűlölöm én a szörnyű szerelmet, a sebző lángot, a ki-nem-alvót, Ez édes mérget, melyet ki kortyol, vagy szolga lesz vagy kegyetlen zsarnok.. Harmadik szúra Népek feltűntek, népek letűntek, s fel sem foghatta értelmét egy sem, Talán a költők valahol sejtik s dadognak róla talányos versben. Senki se tudja, mi volt a kezdet, végét sem sejti senki halandó, Fölzeng az éposz új meg új hangja, a minden hang múló és maradandó.. Ötödik szúra Tömeg, förtelmes, fojtó hurok. te, erkölcsi rended - félelmes árnyék, hatalmas olló, mely egyformára nyirbál mindenkit, hogy ki ne váljék. Gyűlölöm, ó, jaj, még a hazát is - urak osztoznak országnyi kincsen, S a szegény pór, ki szánt véres földet, gyökeret rágcsál, kenyere sincsen.
És mi a rend, a megszentelt törvény? hatalmasoknak kegyetlen kardja, Az elnyomottak feje fölött függ, s a gazdagokat uralmon tartja.. Hatodik szúra Hitvány világ, hol - ha van pénze - a rablót tisztes embernek tartják, Bolondot bölcsnek, a gyávát hősnek, a rútat szépnek, szűznek a szajhát. Ember világa, visszás világ, hol az erős - tisztes, a gyönge - vétkes, Aljas világ, hol az őrült ember mindent, de mindent csak a haszonért tesz.. Utolsó szúra Abu Mahari, miként a sólyom, nyugodt szemét a napra szegezve, Meg nem pihenve repült előre, és boldogságtól égett a lelke. Mögötte semmi, csak a mezítelen sivatag nyúlt el a tüzek fészkén, És borzolgatva és simogatva haját becézte fent a kacér fény. Abu Mahiri, a híres költő megdicsőülten, elragadtatva, Arannyal-ékes bíbor palástban szállott a Napba, szállott a Napba. Felhasznált forrás [ szerkesztés] Avetik Iszahakjan versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó. Budapest. 1975.