Egy észak-koreai minisztert fog az EU-hoz hozni tárgyalni Nirj Deva, az Európai Parlament Koreai-félszigettel való kapcsolatokért felelős bizottságának vezetője, aki mindezt történelmi lépésként harangozta be Strasbourgban. Deva az Azonnalinak azt is elmondta: delegációjuk látogatást tervez Észak-Koreába. A delegáció magyar tagja Morvai Krisztina, aki viszont egyelőre semmit sem tud a tervezett látogatásról. Történelmi jelentőségű eseményként harangozta be a múlt héten Nirj Deva, az Európai Parlament Koreai-félszigettel való kapcsolatokért felelős bizottságának vezetője, hogy leszervezi egy észak-koreai miniszter brüsszeli látogatását. A diplomáciai találkozóról ugyanakkor kevés konkrétumot árult el: még a miniszter nevét sem volt hajlandó megmondani. Inkább azt részletezte: számos észak-koreai hivatalnokkal és miniszterrel folytatott megbeszéléseket titokban az elmúlt években. Utoljára egyébként 2007-ben tett hivatalos látogatást Brüsszelben észak-koreai politikus, az EP illetékes delegációja pedig legutóbb 2011-ben, vagyis még Kim Dzsongun hivatalba lépése előtt látogatta meg a világtól elzárt diktatúrát.
Ez a cikk több mint 3 éves. Visszavonul a politikai élettől Morvai Krisztina EP-képviselő. Facebook-bejegyzésében a Jobbik volt politikusa, jelenleg független EP-képviselő családi okora hivatkozva jelentette be, elhagyja a pályát. "Lezárul az életemnek az a szakasz a, amely a 2006. október 23-i rendőri brutalitások megtapasztalásától mostanáig tartott. " – fogalmazott Morvai, aki egyben megköszönte a családjának küldött részvétnyilvánításokat, amelyek volt férje és gyermekei apja, Baló György tévés műsorvezető halála után kapott. Morvai korábban, 2018 novemberében már bejelentette, hogy a visszavonulásra készül. Akkor, a Hír TV Magyarország élőben című műsorában azzal indokolta döntését, hogy a "balliberális retorika annyira megviselte az Európai Parlamentben, hogy attól tart: az egészsége látná kárát a további szerepvállalásnak. " Morvai Krisztina a 2006 októberi rendőri brutalitások kivizsgálására alakult Civil Jogász Bizottságban kezdte politikai karrierjét. A 2009-es európai parlamenti választáson a jobboldali radikális Jobbik listavezetőjeként szerzett EP-mandátumot, 2010-ben pedig a párt köztársasági elnök-jelöltje is volt.
Morvai Krisztina: 2019-ben kiderül, hogy melyik értékrendet akarja Európa - ECHO TV - YouTube
Morvai Krisztina jogász feljelentést tett a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészségén Izrael Állam kormányának tagjai, hadseregének parancsnokai és más, ismeretlen személyazonosságú, izraeli állampolgárságú bűnelkövetők ellen, akiket álláspontja szerint a Genfi és a Hágai Egyezmény büntetni rendelt "emberiség elleni bűntettek" elkövetéséért – írja a csütörtöki Népszabadság. A Kovács Tamás legfőbb ügyésznek címzett feljelentésében Morvai rámutatott: a magyar Btk. szerint a magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményekre is, ha azok emberiség elleniek vagy olyan súlyúak, amelyek üldözését nemzetközi szerződés írja elő. Morvai feljelentésében egyebek között azt kérte a legfőbb ügyésztől, vizsgálja meg annak jogi lehetőségét, hogy miképpen lehet megakadályozni az emberiség elleni bűntettek elkövetőinek esetleges magyarországi vagyonszerzését. A Legfőbb Ügyészség egyelőre nem kívánt reagálni a jogásznő feljelentésére – ismerteti a Népszabadság.
Az ország területének megcsonkítása ellen tiltakozva propagandaanyagokat készített, tüntetéseket, tömeggyűléseket szervezett. József Attila Nem, nem soha! című versét használta fel később a Területvédő Liga kisebb módosítással saját jelszavának megalkotásához (" Nem! Nem! Soha! "). A Területvédő Liga propagandaanyagai közé is bekerült a térkép három változata, amelyeket egy angol nyelvű memorandum mellett küldtek meg a határon túlra, abban bízva, hogy a brit diplomácia kezébe jut majd. Sajnos ez a kísérlet nem járt eredménnyel. A magyar Vörös térkép 1920. január 16-án került az antant döntéshozóinak asztalára. Apponyi Albert védőbeszédének megtartása után Lloyd George kérdéssel fordult hozzá, ami az elszakított területeken élő magyarokra vonatkozott. Apponyi 1933-as visszaemlékezésében így írt erről: "Szerencsére jó előre felkészültem az ilyenfajta kérdésekre: nálam volt Teleki Pál kitűnő etnográfiai térképe Magyarországról, s ezzel a kezemben odaléptem Lloyd George helyéhez; az összes főmegbízottak ugyancsak odasiettek és a térkép felett összebújva hallgatták magyarázataimat.
101 évvel ezelőtt, 1919. február 21-én jelent meg először nyomtatásban Teleki Pál Vörös térképe, amihez nagy reményeket fűztek a béketárgyaláson hazánkat képviselő politikusaink. 1920. január 16-án Apponyi Albert híres védőbeszédét követően, a Teleki Pál vezette szakértői csapat által megalkotott térképet mutatta be a békekonferencián. Ez volt az első olyan dokumentum volt, amelyet az antant képviselői, a trianoni béke előkészítő bizottsága is megszemlélt. A francia Carte rouge néven híressé vált térkép az 1910-es népszámlálás adatai alapján készült. Teleki a magyar népességet vörös színnel jelölte, amit a figyelemfelkeltés legfőbb eszközének szánt. A vesztes első világháború után nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország területeket fog veszíteni, ennek kivédésére Teleki Pál a Magyar Földrajzi Társaság egyik meghatározó alakjaként egy olyan térképet álmodott meg, amit döntő bizonyítékként lehet majd bemutatni a béketárgyaláson. Fontos szempontnak számított, hogy ne csak a politika, hanem a tudomány eszközét is latba vetve érvényesülhessenek a magyar érdekek a győztes nagyhatalmak képviselői előtt.
Pedig akár büszkék is lehettünk volna rá, hiszen ez a világ egyik első olyan térképe, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták. Ráadásul az első világháborút lezáró párizsi békediktátumok kidolgozóinak asztalán ott volt a Carte Rouge. Egy példányát bizonyíthatóan látták és kezükbe vették a legfőbb döntéshozók, Lloyd George brit és Georges Clemenceau francia miniszterelnök… (Persze, ismerve az eredményeket, úgy tűnik, hogy nem vették túl komolyan azt, amit a térkép jelzett. ) De térjünk vissza az eddig nehezen hozzáférhető kötethez. Az első tanulmány amolyan politikatörténeti és gazdasági áttekintés, mely elhelyezi az országot az európai rendszeren belül. Sok pontja ma is érvényes, s amivel nem értünk/érthetünk egyet, az is vitára ingerlő (esély sincs a politikusoktól megszokott egyszerűsítő vagdalkozásra és vádaskodásra. ) A második tanulmány a nemzetiségi kérdést vizsgálja a földrajztudós szempontjából. Ez magyarázata annak, hogy fentebb a vörös térképpel foglalkoztunk, s ráadásul ebből következnek a harmadik tanulmányban tárgyalt gazdasági nehézségek és sokoldalú – megoldhatatlannak tűnő – problémák is.