Fájdalmas, de szép, amit a hercegek meséltek a kamera előtt. Úgy érezték, ott sétál velük Diana hercegnő Augusztus 31-én lesz 20 éve, hogy a szívek királynője, Diana hercegnő életét vesztette egy autóbalesetben Párizsban. Ebből az alkalomból több tévécsatorna készített megemlékező műsort, köztük a brit közszolgálati tévé, a BBC is. A címe: Diana, 7 nap. A dokumentumfilm a hercegnő halálát követő első egy hétről szól. Vilmos herceg, aki a tragédia idején 15 éves volt, azt mondja benne, élete legnehezebb tette az volt, amikor édesanyja koporsója után kellett sétálnia az egész világ szeme láttára. Úgy gondolja, manapság már nem történhetne ilyen, egy gyermeket sem köteleznének erre. "Ez volt az egyik legnehezebb, amit valaha csináltam, ez a séta. Diana walesi hercegné temetése | …amit az angol királyi családról tudni érdemes…. Úgy éreztük, ott sétál velünk, mellettünk, hogy segítsen kibírni ezt" - mesélte őszintén Diana hercegnő idősebb fia. Lapozz, cikkünk a következő oldalon folytatódik! Fotó:
19 évvel ezelőtt a mai napon vett végső búcsút az egész világ Diana hercegnőtől. A királynő a temetés előtt egy nappal beszédet mondott a BBC élő adásában, másnap pedig a könnyeivel küszködő Elton John énekelt a ceremónián. II. Erzsébet beszéde Diana hercegnő temetésén "A szörnyű hírek után, amelyek vasárnap érkeztek, Anglia és a világ is felénk fordította a tekintetét. Szívet melengető volt megtapasztalnunk, milyen sokan fejezték ki részvétüket Diana elvesztése miatt. Mindannyian máshogy próbáljuk feldolgozni a tragédiát. Diana, walesi hercegnő temetése - abcdef.wiki. Nem könnyű kifejezni a veszteségünket. Az első sokk után rengeteg más érzés keveréke lesz urrá rajtunk. Hitetlenség, értetlenség és düh, valamint aggodalom azokért, akik maradtak. Ezeket mind éreztük az elmúlt napokban. Amit most a királynőtökként és nagymamaként fogok mondani, a szívemből szól. Először is szeretnék magam megemlékezni Dianáról. Kivételes és rendkívül tehetséges ember volt. A jó és a rossz időkben is képes volt mosolyogni, nevetni. Lenyűgözött másokat a melegségével és kedvességével.
Augusztus 31-én az egész világ időtlenül emlékezik a memóriáraa miénk, Wales hercegnője - Diana. Igazi királynő volt, minden idők stílusának ikonja. Világi útját valóban zseniálisnak lehet nevezni: egy félénk lánytól befolyásos dívává változott. Mindazonáltal, hogy szeretett nővel éljen, csak 36 éve volt... A Diana hercegnő temetése 1997. szeptember 6-án élőben sugárzott az egész világon. tragédia 1997. augusztus 31. Gyönyörű Lady Dee. Diana hercegnő temetése. Párizsban. Éjszaka. Egy autóbaleset következtében Diana, a walesi hercegnő tragikusan meghalt. A temetés egy hét múlva történt - szeptember 6-án. A tragédia az Alma híd előtti alagútban zajlott le a Sena nevű folyóparton. Diana két órával később eltűnt, miután a Mercedes-ból kiszállt. Az elhunyt gépjárművezető vérének meghaladta az alkohol megengedhető koncentrációjának háromszorosát. Ezenkívül kétszer is meghaladta az autó sebességkorlátját. Csak a Trevor Rees-Jones hercegnő személyi testőre maradt életben. A mai napig van amnézia, nem emlékszik semmi olyan tragikus eseményekre (vagy nem akar emlékezni).
Dianát a szigeten temették el Lady Dianát ezen a szigeten (középen) temették el A Diana emlékmű A sziget - amelyet néha "Könnyek szigetének" is hívnak - egy mesterséges tóban található, amelyet "Kerek ovális" néven ismernek az Althorp Park kertjeiben. Út vezet a tóhoz, amelyet 36 tölgy szegélyez, melyek mindegyike Diana egyik életévét jelképezi. Négy gyászhattyú úszik a tavirózsával is rendelkező tóban, fehér rózsákkal, Diana kedvenc virágaival együtt. A déli parton található Diana emlékműve, a londoni Admiralitás-ház kertjében található két volt nyaraló egyike, amelyet Earl Spencer vásárolt, aki 1892-ben az Admiralitás első ura volt. A második nyaraló a Buckingham-palota kertjében található. Van egy régi arborétum is, amely a család által ültetett fákat tartalmazza. A Spencer család döntése, miszerint Dianát ezen az eldugott és privát helyen temeti el, lehetővé teszi számukra, hogy magánlátogatásokat is végezzenek a sírban. Dianát eredetileg a Spencer család kriptájában temették el Great Brington falusi templomában, de Earl Spencer aggódott a közbiztonság miatt, mivel Great Brington zsúfolásig megtelt.
Tony Blair miniszterelnök felolvasott egy részletet Paul első leveléből a korintusiakhoz: "De most megmaradt hit, remény, szeretet, ez a három; de a szeretet a legnagyobb közülük. "A meghívottak között volt I. Juan Carlos, az Orange-Nassau-i Margriet, II. Konstantin, Naruhito és Masako, valamint Nelson Mandela. A canterburyi érsek, George Carey és Dean of Westminster Wesley Carr is részt vett az anglikán szolgáltatás, amely megnyitotta a hagyományos ének God Save the Queen. Johann Sebastian Bach ( BWV 546), Antonín Dvořák, Camille Saint-Saëns, Gustav Holst és más zeneszerzők darabjait játszották. Az istentisztelet során Elton John elénekelte a Gyertya a szélben című dalt, átírva a Goodbye-nak, az angol Rose-nak, amelyet dalszerzője, Bernie Taupin írt át Diana emlékére. Diana bátyja, Charles temetési beszédet mondott, amelyben megdorgálta a királyi családot és a sajtót a nővérével folytatott kapcsolataik miatt. Amikor a koporsót kiköltözött a templom, a Westminster Abbey Choir irányítása alatt Martin Neary énekelt az Ének Athene által a brit zeneszerző John Tavener szöveges az ortodox apáca anya Thekla; a darab az ortodox liturgiából és Shakespeare Hamletjéből származik.
A temetés napján, szeptember 6-án, 3 millió gyászoló ember lepte el London utcáit. Diana koporsóját egy ágyúkocsi szállította a Kensington palotától a Hyde Parkon át a St. James palotáig, ahol aztán csatlakozott a temetési menethez Charles herceg, William és Harry hercegek, Philip edinburgh-i herceg és Diana öccse, a hercegné védnöksége alatt álló szervezetek 500 képviselőjével együtt. A gyászszertartás a Westminsteri apátságban folytatódott: a ceremónia során Elton John elénekelte a Candle in the Wind című dal átiratát, amelyet annak idején eredetileg Marilyn Monroe színésznő halálára írt. Dianától két nővére és öccse, Lord Charles Spencer is beszédben búcsúzott el. A temetést a televízión keresztül több mint 2 milliárd ember követte, ezáltal a történelem egyik legnézettebb televíziós eseménye lett. A teljes, majdnem 5 órányi közvetítés itt tekinthető meg: (BBC One) Maga a temetés már a nyilvánosság kizárásával történt. A hercegnét egy fekete, hosszú ujjú Catherine Walker ruhában helyezték végső nyugalomra, amelyet a baleset előtt néhány héttel vásárolt.
1916 novemberében, 86 éves korában meghalt Ferenc József, a Monarchia uralkodója. Helyére IV. Károly került, aki trónra lépése után a háborúból való kilépést szorgalmazta, de az antant a békejavaslatot elutasította. A német békeajánlatra is hasonló volt a válasz. A franciák és az angolok ekkorra már – az amerikai hadba lépés küszöbén – kezdték biztosra venni a győzelmüket. Az ellenféltől csak a teljes megadás volt számukra elfogadható. Az elhúzódó háború igen nagy terhet jelentett a hátországok számára is. A frontokon harcoló csapatok ellátása egyre nehezebbé vált. Megjelent a jegyrendszer, a nyomor, az éhezés. A boldog békeidők álomszerű messzeségnek tűntek. Mindenki a háború végét várta már, de az még messze volt. Száray Miklós: Történelem IV. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006. Galántai József: Az első világháború. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. A. J. P. Taylor: Az első világháború képes krónikája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.
A segítő akcióban külföldi családokhoz juthattak el a rászoruló (árván maradt) gyerekek, akiket több hónapra vagy évre befogadtak, hogy megerősödjenek és a megpróbáltatásaikat egy idegen környezetben kiheverhessék. Nemcsak az első világháborús veszteségeken volt már túl az ország, hanem a véres tanácsköztársaságon és a tragikus trianoni döntésen is, amikor 1920. február 8-án kigördült a Keleti Pályaudvarról az első gyermekvonat. Tíz esztendő alatt – amíg közlekedtek ezek a "gyermekvonatok" – mintegy hatvanezer magyar gyerek utazott és élt több hónapig Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, Svédországban és Angliában. Én magam még két úgymond "gyermekvonatos" idős embert ismerhettem, akik Hollandiában voltak. Az egyik az apai nagyanyám volt, aki azt mesélte, hogy a szervezők figyelme mindenre kiterjedt. Még arra is, hogy a gyerekek ugyanolyan vagy legalábbis hasonló társadalmi helyzetű családokhoz kerüljenek, mint amilyenben éltek: például nagyanyám apja főszolgabíró volt, ezért ő hatévesen egy hollandiai kisváros polgármesteréhez került, akinek egy hasonló korú kislánya volt.
Hogyan változtatta meg a közgondolkodást, és miért érdemes mai napig foglalkozni emlékezetével? Mi közünk lehet nekünk a világégéshez, és milyen kincsekre bukkanhatunk, ha nyitott szemmel körülnézünk a családi emlékek között? Milyen élményekkel lehetünk gazdagabbak, ha felülünk az Isonzó Expresszre?