Erő-ellenerő törvénye (Newton 3. törvénye) 2 test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú egymással ellentétes irányú erő hat. Ez az erő-ellenerő törvénye. A munka Fizikai értelemben akkor történik munkavégzés, ha valamely test az erő irányában az erő hatására elmozdul. Azt a fizikai mennyiséget, amely megadható az erő ls az elmozdulás szorzataként, munkának nevezzük. Jele: W Mértékegysége: J (dzsul) Képlete: W= F. s 1J= 1N. 1m 1kJ=1000J W=F. s F=W/s s=W/F A forgató nyomaték A forgástengely körül elfordítható rudat emelőnek nevezzük. Okostankönyv. A forgástengely és az emelő hatásvonala közötti távolságot erőkarnak nevezzük. Jele: k Mért. : [m] Mitől és hogy függ az emelő forgató hatása? 1., Azonos erőkar esetén, minél nagyobb az erő, annál nagyobb a forgató hatása. 2., Azonos erőkar esetén, minél nagyobb az erőkar, annál nagyobb az emelő forgató hatása. Azt a fizikai mennyiséget, amely megadható az erő és az erőkar szorzataként, forgató nyomatéknak nevzzük. Jele: M Mért:[N. m] Képlete: M=F.
( 0 szavazat, átlag: 0, 00 az 5-ből) Ahhoz, hogy értékelhesd a tételt, be kell jelentkezni. Loading... Megnézték: 71 Kedvencekhez Közép szint Utoljára módosítva: 2018. február 21. Fizika 1. Ismertesse az egyenes vonalú egyenletes mozgás főbb jellemzőit és e mozgás létrejöttének dinamikai feltételeit! Egyenes vonalú egyenletes mozgás:- pályája egyenes vonal, és azonos időtartam alatt azonos nagyságú utat tesz meg. m. e. Út jele fizika 11. : s [t]=s Út idő grafikon: út:S idő:t S(m) S t Az út és az idő egyenesen arányos. 3 2 1 […] Fizika 1. Ismertesse az egyenes vonalú egyenletes mozgás főbb jellemzőit és e mozgás létrejöttének dinamikai feltételeit! Egyenes vonalú egyenletes mozgás:- pályája egyenes vonal, és azonos időtartam alatt azonos nagyságú utat tesz meg. : s [t]=s Út idő grafikon: út: S idő: t S(m) S t Az út és az idő egyenesen arányos. 3 2 1 0 t (s) 1 2 3 A mozgásról általában: -a testeket pontszerűnek tekintjük. elmozdulás 1. Pálya:- az a képzeletbeli vonal amelyen a mozgás végbemegy. pálya 2. Út:- a pálya meghatározott szakasza.
A testek mozgásának megadásához tehát legalább három viszonyítási pontottartalmazó derékszögű- vagy gömbi koordináta-rendszerre van szükségünk. Ebben az esetben a tömegpont helyzetét, illetve annak változását az úgynevezett helyvektorral (a koordináták változásával) adhatjuk meg. A helyvektor: A matematikában és a fizikában egy anyagi pont ( tömegpont, részecske) helyvektorának egy megállapodás szerinti vonatkoztatási pontból (leggyakrabban a koordináta-rendszer origójából) az adott pontba mutató vektort nevezik. Mozgástani alapfogalmak: Pálya: A mozgás pályájának nevezzük azon pontok összességét, amelyet a mozgó test mozgása során érintett, vagy érinteni fog. (Ez utóbbi természetesen csak a szabályos mozgásokban adható meg! ) Próbáljuk ki! Fogj egy írószerszámot és egy darab papírt! Teljesen véletlenszerûen - azaz kedved szerint - húzz egy vonalat a papírra! Út jele fizika u. Mit is rajzoltál le? ----> Az írószerszám hegyének pályáját rajzoltad le! A mozgások térbeli és időbeli lefolyását szeretnénk összekapcsolni.
Jancsó Júlia fordítása nyomán elevenedik meg Marcel Proust kultikus műve, Az eltűnt idő nyomában Fischer Iván Lakásszínházában, február 5-én. Az Andrássy út 27. szám alatti FILC-ben a világ "legkevésbé színházszerű" drámája kerül színre Hajduk Károly tolmácsolásában. Proust műve ezúttal csak kiindulási pont, melynek nyomán az avatott szerkesztő, a lehetőséget kidolgozó rendező és egy színész létrehoz egy különleges estét. Proust végtelen áramlású regényfolyama a néző számára első ránézésre ismeretlennek és félelmetesnek hathat, ám ahogy az előadás beszippantja a nézőt, úgy válik a helyzet egyre otthonosabbá. Egy olyan világgal találkoznak az érdeklődők, amelyet ismernek, de ilyen mélyrehatóan még sosem láttak. A darab – melynek rendezője Seres Tamás – egy család mindennapjaiba nyújt betekintést, tagjai akár a saját családtagjaink is lehetnének. Később egy szerelem képe tűnik fel, amit bár kívülállóként szemlélünk, mégis ott vannak benne a saját érzéseink. Pedig a történet egy múlt század letűnt társadalmát idézi meg, és bár az Idő múlik, a Proust műve a megjelenése óta eltelt 100 évben semmit sem vesztett aktualitásából.
előadás, magyar, 2006. Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Értékelés: 2 szavazatból Ritka kifinomult élvezetet ígérő színházi esemény készül a Szigligeti Színház színpadán. Egy lángelme, Marcel Proust, hétkötetes regényfolyamban kereste és találta meg az elveszett időt. Korunk legjobb drámaírója, Harold Pinter kétórányi időbe sűrítette ezt a keresést. Egyszerre láttatja a fiatalság túlcsordulóan friss, a felnőttkor érett zamatát és az öregkor aszújából a feltartóztathatatlan töppedésbe tartó kesernyés ízeit. A színpadi változatban három generáción kísérhetjük nyomon az Idő romboló természetét, és e rombolásról mit sem tudunk, hiszen hétköznapjainkban a jelenben élünk. A darab valóságos forgószínpadán egyszerre élhetjük át a múltat, a jelent és a jövőt, és ebből a kitüntetett nézőpontból figyelve feltárul előttünk az Idő munkája: és talán saját életünk is.
Sose tudott olyasvalamit vásárolni, amiből ne lehetett volna valami szellemi hasznot húzni, főképp olyat, amit csak a szép dolgok szereznek a számunkra, mivel megtanítanak arra, hogy örömünket ne csak a jólét és a hiúság kielégülésében keressük. A mi társasági énünk mások elméjének az alkotása. Még az oly egyszerű tény is, amit csak úgy nevezünk, hogy "meglátogatunk valakit, akit ismerünk", részben értelmünknek egy ténye. Annak a lénynek testi látszatát, akit magunk előtt látunk, mindig mi magunk töltjük meg róla alkotott fogalmainkkal s a róla való elképzelésünkben ezeké a fogalmaké a legnagyobb rész. Oly teljesen betöltik az arcot, oly pontosan tapadnak még az orr vonalához is, oly finoman árnyalják még a hangnak a zengését is, mintha ez sem volna más, csak egy átlátszó burok, - hogy ahányszor látjuk ezt az arcot s ahányszor halljuk ezt a hangot, mindig a mi fogalmainkat találjuk meg és hallgatjuk újra. Szegény nagyanyám... oly szelíd volt és alázatos, hogy gyengédsége a többiekkel s szerénysége önmagával s a maga szenvedéseivel szemben mintegy összebékültek a tekintete mosolyában, amelyben, másképp, mint más emberi arcban, csak önmaga iránt volt irónia, míg mi irántunk, az övéi iránt, csupa szenvedélyes simogatás, mert akiket szeretett, azokra sose tudott nézni másképp, mint úgy, hogy végigcsókolta őket a tekintetével.