Népviseletek hétköznapi ruházattal való kombinálására és a végeredmény dokumentálására, megosztására buzdítja az érdeklődőket a koronavírus járvány miatt jelenleg zárva tartó mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum a magyar népviselet napja kapcsán. Mint azt a mohácsi önkormányzat közölte, az intézmény játékán azok vehetnek részt és indulhatnak nyereményekért, akik vállalják: az április 24-én, a magyar népviselet napján összeállított öltözékről a Kanizsai Dorottya Múzeum számára Messenger üzenetben egy fotót vagy rövid videót küldenek, elmesélik, eltáncolják, eléneklik, elzenélik, hogy mit jelent számukra népviseletet hordani. A beküldött - április 30-ig várt - anyagok a Kanizsai Dorottya Múzeum nyilvános Facebook-oldalára kerülnek fel, a játékban indulók közül pedig nyeremény jár egy kisorsolt beküldőnek, a legtöbb kedvelést begyűjtő kép vagy videó tulajdonosának. A felhívással kapcsolatban további részletek a Kanizsai Dorottya Múzeum Facebook-oldalán olvashatók. Nyitókép: Koszticsák Szilárd
E máig élő tradícióa századokon átívelő, ősi gyökereit megőrző, mégis dinamikusan változó és épp emiatt máig életképes szellemi kulturális örökség tökéletes példája, mely rámutat arra, hogy a különböző farsangi alakoskodó szokások nyilvánvaló és jól látható különbségei ellenére Európa, de különösen Közép-, és Dél-Európa, valamint a Balkán népeit milyen szoros kulturális kapcsolatok kötik össze. A busójárás művészek általi interpretációját bemutató tárlatot az alábbi linkre kattintva lehet megtekinteni és online módon körbejárni. A kiállításról készült összefoglaló interjú itt érhető el. A Kanizsai Dorottya Múzeum honlapja jelenleg fejlesztés alatt áll, azonban még így is használható a múzeum online gyűjteményi adatbázisa, amely 20 748 archív fotográfiát, és 1575 viseletdarabot tesz virtuálisan elérhetővé az érdeklődők számára. A múzeum Facebook oldala folyamatosan frissülő tartalmakkal igyekszik kiszolgálni a közönséget. Az aktuális jeles napokról történő megemlékezés mellett, a fiatalabb követőkre is gondolva színezők, kirakók, kvízjátékok, és videós tartalmak is elérhetők az oldalon.
Cím: 7700Mohács, Kisfaludy K. u. 9. Telefonszám: (06 69) 306 604 E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Kanizsai Dorottya Múzeum weblap Facebook oldal Nyitva tartás: Október 1. és április 30. között: Keddtől-Szombatig 10-16 óráig Május 1. és szeptember 30. között: Keddtől-Szombatig 10-17 óráig Vasárnap: mindkét időszakban előzetes bejelentkezés alapján látogatható Jegyárak: Felnőtt: 1300 Ft (Csoportok számára 1000 Ft) Diák/Nyugdíjas: 800 Ft (Csoportok számára 650 Ft) Szakmai tárlatvezetés: 3500 Ft Múzeumpedagógiai foglalkozás: 400 Ft/gyermek. – Minimum létszám: 10 fő. A foglalkozások időtartama 45-60 perc. Az ettől hosszabb idejű foglalkozások díja egyedi megbeszélés tárgyát képezi.
Kanizsai Dorottya Múzeum - Mohács 9. 4 25 értékelés alapján Bemutatkozás A Kanizsai Dorottya Múzeum új épülete "A pécsi Európa Kulturális Fővárosa 2010 programhoz kapcsolódó fejlesztések megvalósítása" keretében, 2012-ben lett átadva. A következő esztendőben megnyílt a látványtár, majd 2014-ben megrendezésre került az új állandó kiállítás, amelyhez az Emberi Erőforrások Minisztériuma összesen 20 millió forintnyi támogatást nyújtott. Mohácsot nemcsak a Duna köti össze Európával, hanem az is, hogy a Kanizsai Dorottya Múzeum 1975 óta a magyarországi déli szláv népek bázismúzeuma, tehát Mohács több kultúra találkozási pontja. A Duna parti városban már évszázadok óta élnek békésen egymás mellett különböző anyanyelvű és vallású népek. E sokszínűség kialakulásában jelenetős szerepet játszott az oszmán-törökök európai térhódítása, illetve a visszaszorításukat követő betelepítések. A "Népek találkozása a mohácsi Dunánál" című új állandó kiállítás, az intézmény helytörténeti és néprajzi gyűjteményének segítségével több nép, nemzetiség, kultúrájából ad ízelítőt, illetve azt kívánja bemutatni, hogy az Oszmán Birodalom balkáni terjeszkedésének, valamint Magyarországról való visszaszorításának milyen lenyomatai foghatók meg a városban, s ennek szép példája az immár a Világ Szellemi Kulturális Örökségének Reprezentatív listáján szereplő mohácsi busójárás is.
A korábban közölt 360o-os fotón az egyes alkotók képeire kattintva nagyban is megtekinthetők a művek, így a kiállítás online módon is körbejárható. Jó szórakozást, és tartalmas időtöltést kívánunk! Mohácson kevés olyan család van, akiknél nincs a szekrényben busóálarc. Az is biztos, hogy nehéz két egyformát találni. A szakszerű, igazán gondos tárolásra viszont a Kanizsai Dorottya Múzeum hívatott, melynek gyűjteményében 90 darab egyedi busómaszk található. Ezek közül jó néhány több, mint 100 évet megért, a 19. század végén, 20. század elején készült, az eredeti formákat és készítési módot leginkább őrző fa álarc. A legkorábbi időkben maszkjaikat a busók maguk faragták. A Múzeum gyűjteményének archaikus maszkjai a maiakhoz képest kisebb méretűek, könnyűek és emberi arcot formáznak. Kidolgozottságuk az egyszerűség, a praktikum és a hordhatóság felé hajlik. E maszkok készítői feltehetően még valóban hittek a mágikus cselekmények erejében, és funkciójuk csupán az álarcot hordó egyén kilétének elrejtésére korlátozódott, illetve az átváltozást szimbolizálta.
Ennek érdekében Facebook oldalukon igyekeznek minél több digitális tartalmat megosztani felbecsülhetetlen értékű néprajzi-, és helytörténeti gyűjteményükből. E folyamat első lépéseként a kisfarsang napján megnyílt, "Busójárás másképp – Farsangi népszokásunk művészeti alkotásokban" című időszaki kiállítást tették virtuálisan elérhetővé. Mohács egyedülálló farsangi népszokása – a busójárás – a városban élő, vagy az ahhoz kötődő művészek közül szinte mindenkit megérintett, és megihletett. A tárlaton országosan és regionálisan elismert mohácsi, illetve Mohácsról elszármazott képző-, és iparművészek e témában, különböző művészeti stílusban, és technikával készült alkotásai láthatók. Maga a 'farsang' a téli ünnepkört záró téltemető-tavaszváró rítusok, maszkos alakoskodások, köszöntők összefoglaló megnevezése. A farsanghoz a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbb eseménye a maszkos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul, és különösen ezen időszak végéhez ('farsangutója', 'farsangfarka') kötődik.
A magyar farsang és az európai népek hagyománya között több párhuzamot ismerünk. A mohácsi busójárás e téltemető, tavaszváró és termékenység-varázsló ünnepek családjába tartozik. A birkabőr bundába öltözött, bőrbocskort és bütykös harisnyát viselő busók fából készült rémisztő maszkokkal rejtik el kilétüket, hogy játékos, vidám csínytevéseiket inkognitóban végezhessék, miközben hangkeltő eszközeikkel a telet igyekeznek elűzni. A mohácsi sokácok (horvátok) egykori farsangi alakoskodó szokása – melyet balkáni őshazájukból hoztak magukkal a 17. század végén, 18. század elején – az elmúlt bő 300 évegyházi és világi tiltásai, retorziói ellenére fennmaradt, olyannyira hogy napjainkra a mohácsi identitás meghatározó elemévé vált, a városban élők nemzetiségi hovatartozásától függetlenül. A népszokás 2009. szeptember 30-án felkerült "Az Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének" reprezentatív listájára (UNESCO), 2012-ben pedig a Hungarikumok Gyűjteményében is helyet kapott. A mohácsi busójárás egy nagyon mély, nemcsak a középkorig, hanem még korábbra visszanyúló, és egy nagyobb régióban elterjedt szokáshagyomány része.
Un amour à taire / A Love to Hide (2005) - Kritikus Tömeg Bejelentkezés Elfelejtetted a jelszavad? Hagyd üresen: Új vagy? Regisztrálj! filmek Toplisták Egyéni listák Bemutatók Folytatások Napok filmjei Vapiti-díj Egyéb díjak közösség Fórum Kommentek Szavazások Kedvenceid Hasonlók Jófejek Mindenki részletes keresés A Love to Hide ( Christian Faure) francia dráma?,? 2 szavazat Szerinted:? IMDb 8, 2 RT YouTube Wikipedia főoldal képek (1) díjak cikkek vélemények idézetek érdekességek kulcsszavak (1) Főoldal Részletes keresés Filmek Közösség Egyéb Rólunk Impresszum Szabályzat Adatvédelem Feketelista Kassza Facebook YouTube
Egy szerelem amit titkolni kell / Love to hide / Un amour a taire színes, feliratos, francia filmdráma 2005 Rendező:Christian Faure Szereplők: Jérémie Renier, Louise Monot, Bruno Todeschini A második világháború idején, Franciaországban játszódik a történet. A főszereplő Jean, édesapja mosodájának leendő örököse. Boldog szerelemben él Phillippel, aki munkásember, de próbálja a zsidókat menteni. Egy nap felbukkan Jean gyerekkori barátja, a zsidó Sara, akinek egész családját kiírtották menekülés közben. Jean haza nem viheti a lányt apja zsidóellenessége miatt, így a barátjához viszi. Phillipp szívesen fogadja. Kérdés, hogy a Jeanba hosszú évek óta szerelmes Sara hogyan viseli a két fiú szerelmét. Jean elég gyorsan tiszta vizet önt a pohárba, s Sara szereti annyira, hogy elfogadja a helyzetet. Hármójuk harmonikus barátsága töretlennek tűnik, ám Jean testvére Jacques kiszabadul a börtönből. Puszta testvéri féltékenységből, és a félreértések kegyetlen egymásutánjából következően gyakorlatilag megöleti testvérét.
Holokauszt. Nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki nem tudná mit is takar pontosan ez a szó. A holokauszt nem más, mint a második világháború alatt elkövetett népirtás, mely jelentős részben a zsidókat érintette, de mellettük a szlávokat, romákat, testi fogyatékosokat, szabad kőműveseket, jehova tanúikat és a homoszexuálisokat is érintette. Részemről a holokauszt az emberi gonoszság, szűklátokörűség és kegyetlenség tökéletes iskola példája, melynek köszönhetően elgondolkozhat az ember, hogy akkor is most melyik fél érdemelne halált: az, akit selejtnek titulálunk, vagy az aki eldönti, hogy ki az aki nem életre való, azaz selejt. Megannyi alkotás készült ebben a témában (kiemelve a Schindler listáját, Sorstalanság, A zongorista), de épp ez volt az a film, amely talán a legmegrendítőbb, s legkegyetlenebb, melyet eddig láttam. Francia alkotásról van szó, ami mellesleg szerintem elég alul értékelt is egyben, habár főleg a témát nézve ez nem meglepő. Bevallom én is sokat gondolkoztam, hogy erről az alkotásról merjek-e írni.
Kapcsolatai révén letartóztatják Jeant, hogy majd ha az előre megbeszéltek szerint kiszabadul, akkor ő a megmentő szerepében tetszeleghessen. Csakhogy Jeant egy megfigyelő azzal vádolja meg, hogy a fiú egy német tiszt szeretője. Ez abban a korba több szempontból halálos bűn. Jean munkatáborba kerül, majd egy "átnevelő táborba". Innen kerül haza évekkel később, de a kínzások, kísérletek annyira megtörték, hogy már csak egy élő halott. Míg ő szenved a munkatáborban Phillippet a gestapo emberei megölik, Sara hozzámegy Jacqueshoz. Idővel aztán kiderülnek Jacques bűnei, a börtönben öngyilkos lesz. A film végén ugrunk egy nagyot az időben, Sara már felnőtt unokáival látogat el a Washingtoni Holokauszt Emlékműhöz, hogy emlékezzen.
Christian Faure direktor filmjét az egyik francia televíziós csatorna mutatta be 2005-ben, pedig teljesen releváns lett volna mozivásznon is. Kijelentésemet bizonyítja, hogy 2009-ig összesen öt ország importálta: az Egyesült Államok, Spanyolország, Finnország, Kanada és az Egyesült Királyság. Nem tudom, milyen sikerrel vetítették a tévék, ám azt igen, hogy nagyon megszívlelendő történetről beszélünk. Az Elhallgatott szerelem sokkal összetettebb annál, ahogy azt elsőre gondolnánk. Már az cím is elárulja, a hősök alakoskodni kényszerülnek, bujdosni, hogy boldogok legyenek, vagy boldognak tűnjenek. Továbbá az alapszituáció és a kezdeti bonyodalmak által a néző egyfajta "kifordított" Jule és Jim -ként (Francois Truffaut; 1962) tekint a műre. A háború alatt Lavandier-ék mosodája virágzik, mivel a német katonák szennyeséből élnek. Az apa szimpatizáns, az anya és a nagyobbik fiú már liberálisabb lelkületű, a kisebbik, a fekete bárány börtönben csücsül – mint kiderül, megbízója helyett. Ám előkerül a gyerekkori barátnő, Sara (Louise Monot), aki felbukkanásával felkavarja az addig harmonikusnak tekinthető kapcsolatokat.
Hisz a holokauszt azt a szemszögből mutatja, ami eléggé megoszthat mindenkit. Magyar vonatkozásban írást nem igen találtam a filmről, így végül úgy döntöttem, hogy végül megéri írni róla. Részemről (ami egyébként személyes tapasztalatok összessége) azon a véleményen vagyok, hogy egy embert nem éri meg az alapján megítélni, ahogy kinéz, vagy amilyen a szexualitása (azért a pedofilok kivételt képeznek, gondolom nem kell magyarázni), hisz az embert a cselekedetei határozzák meg, a belső tulajdonságai. S bizony be kell látni, hogy hiába csúnya valaki, hiába testi fogyatékos, hiába biszexuális/homoszexuális, ha elvonatkoztatunk a sztereotípiáktól (vagy csak olyan emberrel hoz össze a sors, aki ezt a fajta nézetet megváltoztatja), akkor bizony találhatunk számunkra igencsak értékes embereket, legtöbbször barát formájában. Gondolom ezek után már felvetődhet, hogy milyen szemszögből is mutatja be a film a holokausztot, s milyen szerelem is az, amit el kell rejteni. Aki köpni akar az ne köpjön, mert utána törölgetheti a monitorját.