Van még valami, amiért nagyon irigyellek. Szeretném tudni, hogy én is meg tudom neked adni majd azt a gondoskodást, amit te adtál szüleidnek. Igazából én is nagyon szeretem, ha ápolsz. Talán ezért szerettem beteg lenni, mert olyan jó volt érezni, hogy minden zsigereddel azon vagy, hogy könnyíts a fájdalmamon. Mostanában meg pont ez idegesít, hogy még akkor is te izgulsz, ha az én gyerekeim betegek. Jaj, mennyit tudunk mi veszekedni! Ne mondj semmit, mert te legalább annyit veszekedtél a Nagyival, mint én veled. Meg tudtál őrülni, amikor megkérdezte, hogy mennyi vendéged volt, emlékszel? Na, látod, pedig imádtad őt. Szülinapi köszöntő - anyakanyar. De a lényeg! Mivel tudjuk, hogy jó géneket örököltél, ezért tájékoztatlak, hogy most tartasz életed felénél. Vagyis elég sok van még hátra, amit meg kéne tölteni igazi élményekkel! Olyanokkal, amikre vágysz! Hajrá Mama! Éljél nagyon soká!!! Puszi: Réka
Az én mamám, nem hordott bubifrizurát, nem hordott párizsi ruhát, és mégis szép volt… Ezt a dalt a nagymamám énekelte mindig. Imádta. Mi meg őt. Ma ezzel a dallal ébredtem. Napok óta szedegetem az érzéseket, emlékeket. Talán ezért. Kamaszodó kislány sem voltam, de olyan radarjaim voltak, hogy kiszúrtam minden titokban lappangó érzelmet, álmosoly mögé megbúvó kritikát. Születésnapi köszöntő - A mama dala - YouTube. Gyűlöltem azokat a helyzeteket, és titokban azokat az embereket, akik többnek gondolták magukat nálad, Mama. Hányszor éreztem, hogy pusztán azért, mert te nem dugod csinos ruhák, és álarcként viselt smink mögé az igazi lényedet, mert sosem rejted véka alá az igazi véleményedet, kevesebbnek gondolnak, mint ami valójában vagy. Sokan ezek közül az emberek közül talán ma már kedvesebbek, érdeklődőbbek, nyitottabbak feléd. Talán azért, mert lett belőlem valaki, és ez nagyon érdekes lehet egy kívülállónak. De el kell, hogy mondjak valamit. Nem az a fontos, hogy mi lett belőlem, hanem hogy honnan lettem az, aki. Vagy amit még inkább szeretnék most az égbe kiáltani, hogy igazán Te vagy Valaki!
Szeretem a humorodat. Most kezdem észrevenni magamon, hogy néha a Te hangodon szólalok meg. Rémes, mi? Csak vicceltem, ne aggódj! Csak még nem megy olyan jól, mint neked. Emlékszel, amikor még a kis lakásban laktunk és feljöttek a barátaim kanasztázni. Te is beszálltál. Késő éjszakáig játszottunk, belemerültünk a szenvedélyes kártyapartiba. Nem vettem észre, de már egy ideje néztél. Rád néztem és kérdeztem, hogy mit nézel. Azt mondtad, engem, hogy milyen szép vagyok. Én erre azt feleltem, hogy persze, mert te csináltál. Mire megint rám néztél és azt mondtad a jellegzetes hanglejtéseddel, hogy éééén? Én csak hagytam! Percekig fuldokolt a társaság a röhögéstől. Senki sem számított erre a válaszra. Persze azóta szállóigévé vált a mondat. Aztán imádom a történeteidet, amivel jól be tudod hülyíteni az arra alkalmas embereket. Milyen fantáziád van! És hogy tudod ezeket előadni. Ha most lennél fiatal, szerintem simán ott ülhetnél a Heti Hetesben. Vagy lehet, hogy már stand up-oznál valahol. Aztán küzdhetne veled a stylist, hogy öltözz fel normálisan!
Töreky Zsuzsi vagyok, zenepedagógus, az Aranykapu Zenekar énekesnője, Kerekítő foglalkozásvezető. Kisgyermekkorom óta vonzott a zene, a dal, a ritmus. Szüleim pedagógusok, így szinte folyamatosan gyerekek között voltam. Sokat mondókáztunk, énekeltünk otthon is, a zenének központi szerepe volt. Még nem jártam iskolába, mikor elkezdtem zongoraórákat venni. A zeneiskola, aztán a pedagógia is természetesen épült be az életembe. 16 évig zongoráztam, és 14 évig énekeltem kórusban, legszebb élményeim is a zenéhez kapcsolódnak. Tanító-ének szakon végeztem, de többféle továbbképzést is elvégeztem annak érdekében, hogy a legszínvonalasabban és hitelesebben kezdhessem el a kicsi gyerekek zenei nevelését. A továbbképzéseknek természetesen sosincs vége, hiszen mindig örömömet lelem abban, ha újat tanulhatok, és aztán ezt tovább is adhatom a szülőknek. Amikor még pocakban voltak a gyermekeim, már akkor énekeltem nekik, és nagyon sokat foglalkoztam velük. Mindketten zongoráznak, és zene-tagozatos általános iskolát választottak.
A pásztorok szokásaikban, öltözködésükben és életmódjukban is különböztek egymástól, attól függően, hogy ridegpásztorok voltak-e vagy sem és attól is függően, hogy milyen állatot őriztek. A pásztorok az állatoknak nemcsak őrei, hanem gondozói és betegségükből kigyógyító orvosai is voltak. A szilaj pásztorok télen-nyáron rövid derekú inget, térd alá, lábszárközépig érő bő gatyát viseltek, amit télen térd alatt szíjjal bekötöttek. Birkapörkölt juhászpörkölt @Szoky konyhája - YouTube. A lábukon bocskort hordtak, amit maguk készítettek, hajukat zsírozták és befonva viselték, fejükön kunsüveg volt. Ezeken kívül viseltek hátibűrt, vagy kacagányt (a tehetősebbeké vadállat prémjéből, az egyszerűbbeké birkabőrből volt) és viseltek subát is. A szilaj pásztorok öltözete később mellénnyel egészült ki, bő gatyájuk a bokájukig ért, alatta csizmát hordtak, fejükön pedig széles karimájú kalapot, legfontosabb felsőruházatuk a szűr és a suba voltak. A pásztorok öltözéke nagyon hasonlított egymásra, de más volt a mellény gombolása, a kalap formája, az ing színe stb: ez alapján jól elkülönültek egymástól.
Kevéssel a főzés vége előtt, nagyon vékonyra szelt vöröshagymát vagy újhagymát és néhány gerezd nagyon apróra vágott fokhagymát is adok hozzá ismét. A friss ízek szintén feldobják ételünket. Tálaláskor vékony karikára vágott hagymát, újhagymát, csípős paprikaszeleteket kínáljunk, külön tányéron. Mindenki kedvére ízesítheti.
Hasonlóan izgalmas feladat, ha olyan külföldi vendég érkezik hozzám, aki egyáltalán nem ismeri a magyar konyhát. Ilyenkor általában egy klasszikus gulyásleves kerül a tányérba, melyhez ropogós kovászos kenyér dukál; esetleg egy kellemes pörkölt, jófajta nokedlivel vagy egy igazi, füstös lecsó. Ezek mindig hatalmas sikert szoktak aratni, de mivel rég nem látott unokaöcsém, Nikolas érkezett Magyarországra, aki ezeket már kóstolta, egy merész húzással elővettem az egyik kedvencemet, a székelygulyást. Természetesen egy kis "csavarral", ugyanis imádjuk a babot, így egy babos-káposztás gulyás lebegett a lelki szemeim előtt, mielőtt beszerző körútra indultam volna. Szerettem volna az ételt valami igazán különleges hússal készíteni, így jött az ötlet, hogy bevállalom a birkát, ha már "lúd, akkor legyen kövér" címmel. Egy csodaszép fiatal birkacombot találtam kedvenc hentesemnél, persze azonnal összefutott a nyál a számban, amikor elképzeltem a kellemesen savanykás, enyhén füstös, sűrű, tejfölös levest.