Filmkritika Ruprech Dániel kritikája Ha Jancsó Miklós azt mondja, hogy a filmről beszélni felesleges, a filmet csak csinálni jó, ha a hatodik Kapa-Pepe történet kerül a mozikba, ami kis változtatásokkal, jellegében ugyanaz, mint az első öt, ha a rendező nyolcvanöt éves korában még mindig filmezik, ráadásul egy nem is akármilyen rendező, s ha mindemellett, vagy mindettől függetlenül az emberek a film premier előtti vetítésén (a Pécsi Filmünnep nyitó filmje volt) betelítik a pécsi Uránia mozi nem kicsi termét, akkor milyen kritikai fogalmazványnak van létjogosultsága? Én azt hiszem, hogy ebben az esetben az ember, aki ezt a filmet kritizálni, megítélni akarja, eldönteni róla azt, hogy jó-e vagy rossz, magából csinál hülyét. Ezért inkább csak beszámolnék az Ede megevé ebédem című filmről. Ede megevé ebédem *Kapa-Kasza 6. sor* (DVD) - Rocky. Mert annyira mégsem ugyanaz, mint az előző filmek. Mert minidig van egy kis újítás, vagy hangsúlycsúszás, vagyis azok a kérdések, amik már a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmben felmerültek, végigkövetik az egész sorozatot, hol lényeges pontokként, hol csak valahol a folytonos ismétlődések közé rejtve.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az ilyen természetű filmek végén, visszatekintve az összes jelenet, az összes másodperc abszolút és pontosan a helyénvalónak tűnik. Ilyen Jancsó-film például az Isten Hátrafelé Megy is. Ami az Ede Megevé-t illeti, ez a kohézió nem tűnik kifejezetten intenzívnek, mármint a jelenetek és a jelenetek másodpercei visszatekintve sem állanak össze egy abszolút indokolt meta-cselekmény folyammá. Kritika: Ede megevé ebédem - Moziplussz.hu. Így van ez a kísérleti, vagy a kísérleti jellegű filmeknél, néha előfordul, hogy nem sikerülnek annyira. Az Ede Megevé mindenen felül még egy roppant különös hibával is rendelkezik, hogy tudniillik a film háromnegyedénél bekövetkezik egy film vége-hatást keltő finálé jelenet. Ez a finálé precox a szó rossz értelmében felszabadítja a nézőt, aki ezután már csak maximum vissza tud helyezkedni a filmbe, aminek legjobb tudomása szerint egyszer már vége volt. Innentől kezdve már tényleg a végét várjuk, és ez nem jó. Lehet persze, hogy a film a vágóasztalon kapta azt a befejezést, amit végül kapott, lehet, hogy a filmnek azért az a jelenet lett a befejező jelenete, amelyik, mert abban Halász Péter szerepel, aki sajnos időközben elhunyt.
Az Ede Megevé egy újabb darabja a Scherer- Mucsi fémjelezte Jancsó workshop opuszainak, amely workshop érdekes színházi improvizációs gyakorlatok, pozitív értelemben kísérleti jellegű vázlatok izgalmas, fantáziadús sorozatait dobja fel a vászonra. VISSZASZÁMLÁLÁS – Ede megevé ebédem | Demokrata. Az Ede Megevé elvileg talán ugyanúgy működhetett volna, mint az utóbbi darabjai e workshop-nak (melyek azért inkább szórakoztatóak voltak, mint jól sikerült filmek), az azonban, hogy nem így lett, talán épp e filmkísérlet szépségéhez járul hozzá, hiszen így indirekt módon sikerült megörökíteni Hernádi Gyula hiányát. Egy ilyen szürracionális film végső fokon pont úgy tesz hatást a nézőre, mint egy festmény, végül az egész élmény egyetlen hangulatban oldódik fel, ezt a hangulatot pedig ezúttal a vákuum hatja át. A végén az üres nézőtéren a Margitszigeti szabadtéri színpadon egy magyar rapper ereszkedik lefelé az üres sorok között, ami elvileg egy lendületes, energiadús szám a kulturális showműsor végén, ám az embert mégis az üresség érzése járja át, amint a playbackkelő rappert nézi a műanyag székek között.
Meghal Kapa, de visszatér a sírból és találkozik apjával, bizonyos Mucsai Halász Péterrel. Halász Péterrel. Aki New Yorkból hazatérve megrendezte saját temetését, eljátszotta ezt a kis szerepet a filmben, melynek végén meghal (vagy nem? utána eltűnik a holttest), hogy aztán visszatérjen otthonába meghalni. A művészet megelőzte a valóságot, és kicselezte a valóságot, hisz filmi halálával megteremtette a továbbélés lehetőségét. S a holtest is eltűnt. De mindenkinek halnia kell. Kapa és Pepe is a túlvilágra igyekszik. A sorozat utolsó része. (Gondoljuk. ) Hisz "Minden történetnek kell, hogy vége legyen? " merül fel a filmben a kérdés. Úgy néz ki, hogy nem kell, de lehet. Aztán ki tudja, hisz ha nem Kapa és Pepe, hanem Kuplung és Csampi névvel, de Mucsi-Scherer páros folytatja útját az Egy bolond százat csinál című filmben. Az a Mucsi és Scherer, akik ebben a filmben szépen elvesztik kapaságukat, pepeségüket, inkább Zoli és Péter néven futnak, s mint színészek lépnek fel. (Még interjút is adna Mucsi, de tévedés miatt inkább elpüföli Németh Juci t. ) Már nem azok a figurák, akik kivehetők egy történetből és egy másik történetbe, egy másik időbe és helyre helyezhetők be, más figurába, de mégiscsak ugyanabba a szerepbe.
Amikor pedig az ember direkt akarja, hogy egy film bejöjjön neki, vagy hogy legalább is egy értelmes nyelvi struktúraként értelmezhesse, holtbiztos, hogy a sznobizmus, a valamely klubhoz való tartozni-akarás működik a háttérben. A Jancsó-filmeknél pedig az ember eléggé könnyen tetten érheti magánál ezt a "direkt akarást". Ahogyan a nézői oldalon az ember rengeteg machinációt elkövet azért, hogy a film működjön, Jancsó Miklós sem ül ölbe tett kézzel a rendezői székében, ő is számos olyan eszközt bevet, ami a filmet innen, vagy onnan megtámogatja. Vajon nem ezt teszi-e az összes többi rendező is a világon? Nem:) Ez a kategorikus nem persze magyarázatra szorul, mint maga a kérdés felvetése is. Amire gondolunk, az csupán annyi, hogy a legtöbb filmrendező, illetve a legtöbb film úgy működik, hogy van egy sztori, és ez határozza meg, hogy mikor mi látható a vásznon. A sztori ebben az esetben egy "A"-pontból "B"-pontba való eljutás pályája. A Jancsó-filmek ehhez képest egy "free-style" stílusát képviselik a történet-görgetésnek, áramoltatásnak.
Tanyán élő kutya vagyok, Kópé a nevem. Jól érzem itt magam, semmiért a világon el nem cserélném a zajos udvart, a széles mezőket, a jó levegőt és barátaimat, a sokféle állatot. Pedig nem vagyok idevalósi. Kalandos és keserves utat jártam be, míg otthonra találtam. Bővebben:
Tanyán élő kutya vagyok, Kópé a nevem. Jól érzem itt magam, semmiért a világon el nem cserélném a zajos udvart, a széles mezőket, a jó levegőt és barátaimat, a sokféle állatot. Pedig nem vagyok idevalósi. Kalandos és keserves utat jártam be, míg otthonra találtam. Pálfy Julianna meseregénye új illusztrációkkal, a megújult Már tudok olvasni sorozatban... bővebben Utolsó ismert ár: A termék nincs raktáron, azonban Könyvkereső csoportunk igény esetén megkezdi felkutatását, melynek eredményéről értesítést küldünk. Móra Könyvkiadó. Bármely változás esetén Ön a friss információk birtokában dönthet megrendelése véglegesítéséről. Igénylés leadása 5% 899 Ft 854 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 85 pont 3 490 Ft 3 315 Ft Törzsvásárlóként: 331 pont 1 499 Ft 1 424 Ft Törzsvásárlóként: 142 pont 990 Ft 940 Ft Törzsvásárlóként: 94 pont 2 490 Ft 2 365 Ft Törzsvásárlóként: 236 pont Események H K Sz Cs P V 28 29 30 31 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 1
Példány állapota: közepes Kiadás éve: 2004 ISBN: 9631178730 Oldalak száma: 62 Fülszöveg Tanyán élő kutya vagyok, Kópé a nevem. Jól érzem itt magam, semmiért a világon el nem cserélném a zajos udvart, a széles mezőket, a jó levegőt és barátaimat, a sokféle állatot. Pedig nem vagyok idevalósi. Kalandos és keserves utat jártam be, míg otthonra találtam.