Nem a kívülálló tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a nép mesemondójának tudatvilágát imitálja. A paraszti idillt mindig feldúlja valami, amibõl a tulajdonképpeni elbeszélés cselekménye bontakozik ki. A jó palócok főhősei nagyrészt parasztemberek, akik azonban ugyanolyan gazdag érzelmi életet élnek, mint bárki más. Fontos szerepet játszik a novellákban a természet: az emberek nemcsak ebben élnek, hanem sokszor tevőlegesen is beleavatkozik a sorsuk alakulásába. A novelláskötetek Mikszáth szűkebb szülőföldjének, Palócföldnek a világát idézik fel. Gyakori témák a szexualitás, a bűnök. Világmagyarázó elve a hiedelmek illetve a bűn-bűnhődés evidens kapcsolata. Emiatt a szövegek Arany balladáival is rokoníthatók. A novellákban ismétlődő helyszínek és szereplők találhatók. Ez a kötetet a mozaikszerű technikájú regényekhez teszi hasonlóvá, s így a modernség előfutára a mű. A bágyi csoda A novella az anekdota és az életkép jellemzőit hordozza. Jellegzetes falusi helyszínen és élethelyzetben találkozunk a szereplőkkel: várakozás a malomnál, pletykáló falusi asszonyok, szerelmi bonyodalom.
Mikszáth Kálmán "A bágyi csoda" Novella elemzés! A címből csak a helyszín és a téma értelmezhető. A történet nem fedi azt a jelentést, amit a cím sugall. "A bágyi csoda" metaforikus megfogalmazás A vége előtt változik meg a csoda jelentése az olvasó számára. A történet egy asszony fogadalmának a megszegése, amelyet a háborúba induló férjének tett, miszerint hamarabb fog a bágyi patak visszafelé folyni, mintsem ő hűtlen lenne a férjéhez. Rövid, tömör, csattanóra épülő történet, az élet egy mozzanatát örökíti meg, kevés helyszínen, rövid idő alatt, kevés szereplővel játszódik. Mikszáth ebben a novellában tanulta meg a sűrítés mesterségét. Hiányoznak a részletező leírások, bár a természet ugyan úgy jelen van. A patak leírásával kezdődik és zárul a mű, a természeti kép, keretbe foglalja a történetet. Szokatlanul nyitott befejezéssel az olvasóra bízza a befejezést és az ítélet alkotást. A mű elején két probléma jelenik meg, az egyik a szárazság a másik, hogy így elpusztul a malom. "Vér Klára jár-kel mosolyogva az őrlök között, pedig neki van a legnagyobb kárára az idei szárazság.
A hold most kukkan ki s végighúzza ezüstös fényes haját a bágyi patak tükrén. A szél fölsivít bámulatában, felülről fúj, simogatni akarta a vizet – s íme, fölborzolta. A füzesek, a sás, a mogyorófabokrok reszketve hajtják le fejeiket s gúnyosan suttogják: Fölfelé folyik a bágyi patak! …
A bevezetésben ismerkedünk meg ezekkel és az alapszituációval. A bonyodalomban olvashatjuk, ahogy Gélyi János próbálja elcsábítani Vér Klárát. A történet csattanóval zárul (anekdota! ), amely visszanyúlik a bevezetésben elhangzó kulcsmondathoz: "Előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul. " A szólásszerű esküt Timár Zsófi idézi, vagyis többszörös áttétellel jut tudomásunkra. A történetmondás, a beszéd egyébként is a szereplők egyik legfontosabb tevékenysége, történetalakító erővel rendelkezik. Az elbeszélői nézőpont egyébként is sokszor váltakozik a külső elbeszélő és a közösség valamely tagja között, a kétféle elbeszélői hang alig különíthető el egymástól. A kihagyásoknak is fontos szerepe van, a metaforikus nyelvhasználat átszövi az egész szöveget. (Szimbólumok pl. : búza=élet, őrlés=szex, víz=tisztaság, fény/sötét=tudás/titok stb. ) Címmeditáció: a cím valamely emelkedett eseményre utal, a befejezés azonban átértelmezi, ironikussá válik (csoda, hogy megcsalta férjét Klára?
Ez a magatartás a korlátozott tudású narrátorra jellemzõ, aki bár kívülállóként láttatja ezt a világot, mégis érezteti a személyes jelenlétét. Mikszáth szubjekív elbeszélõ. A történet számára másodlagos az elmondás beszédmûvészetéhez képest. a beszélõ hangneme fontosabb az eseményeknél. Az írott szöveg a szóbeliséget próbálja meg utánozni. Belülrõl láttat, de a belsõ megközelítés közvetett. A központozási jelek (a három pont, a vesszõ) és az írószünet szintén a szóbeliséget próbálja utánozni. Ugyanezt a célt szolgálják a kérdõ és a felkiáltó mondatok is. Az idõszerkezet is jellegzetes: jelen idõben indítja az író a történetet, majd ebbe beépülnek a múlt emlékkockái( Kocsipál Gyuri elégette a halottaskocsit, Klára fogadalma, Gélyivel való viszonyuk a múltban). Ezekhez az információkhoz részben az író, részben a szereplõk révén szerzünk tudomást. Az egyenes beszéd mellett a függõ beszédre is találunk példát, és a szabad függõ beszéd jelét is felfedezzük a mûben ( a menyecske incselkedése).
Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon. A kis nyúl didereg, megbújik a földön: "Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön! " Parányi ökörszem kuporog az ágon, Vidáman csipogja: "Süt még nap a nyáron! " Vissza a levltr oldalra
Hull a hó Karácsonyi dalok Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom. Télapó zúzmarát Fújdogál az ágon. A kis nyúl didereg, megbújik a földön. Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön. Parányi ökörszem kuporog az ágon. Vidáman csipogja: süt még nap a nyáron. kapcsolódó dalok Karácsonyi dalok: Csendes éj (több változat) 1. Csendes éj! Szentséges éj! Mindenek nyugta mély; Nincs más fenn, csak a Szent szülepár, Drága kisdedük álmainál, Szent Fiú, aludjál, szent Fiú aludjál! Csendes éj! Szentség tovább a dalszöveghez 208766 Karácsonyi dalok: Mennyből az angyal Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok! Hogy Betlehembe sietve menvén lássátok, lássátok. Istennek fia, aki született jászolban, jászolban, Õ leszen néktek 185092 Karácsonyi dalok: Kis karácsony, nagy karácsony Kis karácsony, nagy karácsony, Kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe. Kis fenyőfa, nagy fenyőfa, Kisült-e már a malacka? Ha kisült már, ide v 173718 Karácsonyi dalok: Csendes éj Mindenek nyugta mély Nincs fent más csak a szent szülőpár, Drága kisdedük álmainál: Szent Fiú aludjál!
Kedvetekért jövőre is telitömöm zsákomat, ezer évig megtartom még ezt a jó szokásomat. Búcsúzóul daloljatok. Integessen kezetek. Hószarvasom az udvaron pihenhetett eleget. Holnap már a mesehegyről tekint ide Télapó! Küldjek erre hófelhőket? Örültök, ha hull a hó? Frissen esett pihehóban hócsatázni sem tilos. Attól lesz majd jobb az étvágy, s az arcotok szép piros. Na most rajta! Repülj szánom! Hószarvasom! Hoppla-hopp! Kisgyerekek jó étvágyat, mindenkinek jó napot! Dalok Pattanj pajtás, pattanj Palkó Nézd már nyílik ám az ajtó. Kinn pelyhekben hull a hó, S itt van, itt a Télapó! Meg-megrázza ősz szakállát, Puttony nyomja széles vállát. Benne, dió, mogyoró, Itt van, itt a Télapó! Oly fehér a rét, a róna, Mintha porcukorból volna, Nagy pelyhekben hull a hó, Csakhogy itt vagy, Télapó Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, minden gyerek vár! Krumplicukor, csokoládé, jaj, de jó! De a virgács jó gyereknek nem való! Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, Téged várunk már! Csendes este, téli este, halkan hull a hó.
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró. Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg télapó! Nagyszakállú télapó, jó gyermek barátja. Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja. Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik. Megtölti a télapó, ha üresen látja. Gyerekdal: Pattanj pajtás Pattanj pajtás, pattanj Palkó, nézd, már nyílik ám az ajtó, Kinn pelyhekben hull a hó, s itt van, itt a télapó. Meg-megrázza ősz szakállát, puttony nyomja széles vállát, Benne dió, mogyoró, itt van, itt a télapó. Oly fehér a rét, a róna, mintha porcukorból volna, Nagy pelyhekben hull a hó, csakhogy itt vagy télapó. Gyerekdal: Télapó itt van Télapó itt van, hó a subája, Jég a cipője, leng a szakálla. Zsák, zsák, teli zsák, piros alma, aranyág. Két szarvas húzta, szán repítette, Gömbölyű zsákját százfele vitte. Osvát Erzsébet: Búcsúzik Télapó Csomagol Télapó, Lejárt az ideje. Tenger sok a dolga, kapkod, fő a feje. Maradt egy kis hó még, jól becsomagolja:? No, most már indulok?