2015. aug 5. 20:56 #operaénekesnő #örökbefogadás #ANYASÁG #Miklósa Erika 138709_2 Az operaénekesnő nemrég édesanya lett, egy négyhónapos kislánynak az anyukája, akit férjével, Zsolttal fogadtak örökbe. A kisbaba érkezése teljesen megváltoztatta az életüket. De még mielőtt belemerülnénk a részletekbe, Erika rögtön elmeséli, miért is tartja fontosnak, hogy az örökbefogadásról beszéljen, ezzel együtt pedig saját boldogságáról és tapasztalatairól. Erikával számtalanszor forgatott a Fókusz. Filmeztünk vele otthonában, énekpróbákon, operaházban. Magánéletét sosem titkolta. Tudtuk, hogy kétszer ment férjhez, ez most a harmadik házassága. A gyerekkérdés, az anyaság azonban nem jött szóba az interjúk során, vagy legalábbis nem szeretett volna részletesebben beszélni róla. Miklósa Erika Kislánya – Milanlr. Zsolttal 2012. január 30-án ismerkedtek meg, és pontosan rá egy évre házasodtak össze. Erika azt mondja, révbe ért az élete, mind magánéletében, mint pedig a szakmájában. Arról már kapcsolatuk kezdetén és most sem mondtak le, hogy saját csemetéjük legyen, de azt is eldöntötték, hogy mindenképpen örökbefogadnak egy gyereket.
A gyönyörű hangú és csodaszép operaénekesnőt kislányáról, legemlékezetesebb fellépéseiről és a nyárról faggattuk. 1. Éva Magazin: Az énekesi pályafutáshoz hosszú út vezetett vagy nem volt kétséges, hogy az opera világát választja? Miklósa Erika: Sosem gondoltam hogy operaénekes leszek, engem mindig az atlétika érdekelt, csak a sport körül forgott a világ. Aztán a sportbalesetem után egy csapásra megváltozott minden, és nagyon felgyorsultak az események. Sírva költözött el Miklósa Erika: így él most a világhírű opera-énekesnő - Blikk. Kétévnyi énektanulás után kerültem be az Operába. 2. Fellépésein a megjelenése ugyanolyan profizmust sugároz, mint az előadás maga. Mennyi idő, mire kiválasztja a megfelelő ruhát, van "saját" tervezője? Hogy milyen ruhát viselek, azt mindig a koncert témája, helyszíne adja meg, vagy épp a hangulatom. Van egy-két magyar tervező, akik előszeretettel adnak számomra ruhát ezekre az eseményekre, de mindig én választok. [cikk=41132] 3. Melyik fellépése adta a legkatartikusabb pillanatot, volt olyan előadása, amelynek végén más embernek érezte magát?
Sokan azt gondolják, vidéken nem is lehet igazi élet, mert minden Budapesten összpontosul. Ez nem igaz. Vidéken, állítom, erősebb közösségek élnek. – A közelmúltban Pro Voluntarius díjat kapott önkéntes munkájáért. A rengeteg elfoglaltsága és fellépése mellett mi készteti arra, hogy másokon segítsen? Miklósa erika kislánya. – Otthon mindig ezt láttam, ez számomra a természetes. Igaz, a szüleimnek nem voltak olyan lehetőségei, mint nekem, ismert operaénekesnek, de mindig azt gondoltam, hogy nekem ez is a dolgom. Igaz, attól én is jól érzem magam, hogy egy másik ember jól érzi magát. – Kossuth-, Liszt-, Prima Primissima díjas, hogy csak legnagyobb elismeréseit említsük. Melyik a szívének a legkedvesebb kitüntetés? – Nem érdemes rangsort felállítani a díjak között, de ha mégis, akkor két elismerésemre vagyok a legbüszkébb, az egyik a Pro Voluntarius, a másik a Nemzetközi Fair Play Díj, mert ezeket a kitüntetéseket nem a szakmai munkámért kaptam, hanem az önkéntes tevékenységemért. E díjak az életről szólnak, sokszor csak kevés hiányzik embereknek ahhoz, hogy továbbléphessenek.
– Jó esetben igen. Ez a zene lényege, hogy olyan eszköz, amelynek segítségével egy művész, akinek megadatott a tehetség, könnyebben ki tudja fejezni magát az átélt élmények hatására. Így válhat rajta keresztül a zene mások számára is gyógyító erővé. – A világ minden jelentős színpadán fellépett már, a napokban is Ázsiában énekelt. Örömet jelent még önnek a sok utazás? – Soha nem boldogított az utazás maga, mindig stresszt jelentett számomra. Fiatalként nagyon érdekelt a világ, nyitott voltam más kultúrákra, emberekre, általuk én is több lettem, mondhatom, hogy sikerült szinte mindent megélnem. Amikor gyermek került a családunkba, a fontossági sorrend ösztönösen és azonnal felcserélődött bennem, ma már teljesen más szerez örömet. Nem az a fontos, hogy milyen szerepet éneklek a New York-i Metropolitanben, sokkal többet jelent egy kimondott szó, egy gesztus, a kislányom ölelése. Miklósa Erika Kislánya : Miklósa Erika az örökbefogadásról mesélt: Nagyon vártuk : Budavári zitával, a bölcső alapítvány elnökével, és miklósa erika operaénekessel beszélgettünk. - Byron Thatera. A sors kegyeltje vagyok, hogy gyermekem lehet, az ő érkezésével szerepvállalásaim is megváltoztak, más feladatok várnak már rám.
Egy barátnőm akkoriban szólt, hogy egy rendezvényszervező cég énekeseket keres esküvőkre, névadókra, egyéb ünnepségekre. Igazság szerint zeneiskolában kezdtem az általánost, nem is akartak elengedni onnan, csak a sport miatt mégis váltottam. Majdnem minden aspiránsnak fel tudtam idézni egy emléket, ismerőst a saját vidéke kapcsán. Fotó: Polyák Attila - Origo A Virtuózokban ugyancsak zsűritag Batta András gyakran ugratott: nagy mesemondó lehetek, hiszen nem létezik, hogy ennyi helyen megfordultam már. Tudja, hogy kiskunhalasiként magam is vidéki vagyok, ezért olykor még azzal is froclizott, hogy szerinte amúgy vidéken nincs is nagy élet, vagy túl sok inspiráció. Egyszer azt mondtam neki: elég a pimaszkodásból, de ha már ilyen merész, akkor legyen a társam egy olyan műsorban, amely majd szépen rácáfol az állításaira. Rábólintott, mire elmondtam neki a régi tervemet, kiegészítve azzal, hogy miközben bejárjuk az országot, azzal is fűszerezhetnénk a dolgot, hogy belevisszük a mi Virtuózokban kialakult baráti évődésünket.
Ha nem vagyok itthon, mindig akad helyettesítő, de többnyire én tartom. 10+1. A nemzetközi énekesekkel, kollégákkal milyen kapcsolatban van? A szakmában vannak közeli barátai? Természetesen hosszú hónapok alatt mindig akadnak barátságok, de három kollégával, egy argentin, egy olasz és egy kanadai énekessel szinte napi kapcsolatban vagyunk. Az Operaházi 25. évi jubileumi koncertemen ők is fellépnek. Ez egészen rendkívüli.
Szóval ha erre a piacra bárki bármi újat tudna hozni a témában, az megérdemelné, hogy megsüvegeljék. Már ha képes lenne hozzá írni egy épkézláb forgatókönyvet is: na ez az, ami sehogy se sikerült Melissa McCarthy férjének és visszatérő alkotótársának, az író-rendező-producer Ben Falconénak. A lecsap csapat végül se hal nem lett, se hús, azaz se bevállalós, gátlástalan paródia, sem pedig komolyan vett akcióvígjáték, hanem a két szék között a pad alá esett, már amennyiben a két széknek a nézhető filmeket nevezzük, padnak meg a pár hete a napon felejtett csirkehúsnyesedék-kupacot. A lecsap csapat. Már elnézést a különféle húsos szóképekért, de hát ezzel a filmmel kapcsolatban nehéz elvonatkoztatni a hústól, hiszen a legtöbbször visszatérő poénforrás épp az, hogy a genetikai mutáción átesett emberek valamiért nem nagyon kívánnak más ételt, csak nyers csirkehúst, ennélfogva a rendező olyan boldogan dagonyázik a nyers csirkehúson csámcsogós jelenetekben, mint kismalac a friss sárban, elmerészkedve egészen odáig, hogy a szerelmespár úgy csócsálja a másik szájából a húst, mint Susi és Tekergő a spagettit.
Nagydarab nő nagyot esik Frissítve 2021. április 15. 12:00 Publikálva 2021. április 11. A lecsap csapat youtube. 11:56 Melissa McCarthy és férje, Ben Falcone ötödik közös produkciója pontosan ugyanolyan, mint az összes többi: McCarthy egy ügyetlen, de jószívű tramplit játszik, aki abszurd helyzetbe keveredve csinál magából hülyét és jó sokszor pofára esik közben. Ezúttal szuperhősként. Erről van szó Valamikor a nyolcvanas években egy meteorit hatására jó néhányan szuperképességgel ruházódnak fel, de valamiért úgy alakul, hogy ezek az emberek mind szupergonosznak állnak, akik aztán évtizedekig terrorizálják a világot. Ellenük hirdet háborút Emily Stanton (Octavia Spencer), a zseniális tudós, aki kifejleszt egy szert, amlelynek segítségével szuperhőst csinálhat magából - no ezt a szert adja be magának véletlenül Emily gyerekkori barátnője, Lydia (McCarthy), aki nem az a tipikus szuperhősmatéria, hogy enyhén fogalmazzunk. De azzal főzünk, amink van: a páros együtt megy neki a Chicagót rettegésben tartó gonoszoknak, például a kezéből lézereket kilövő Lézernek (Pom Klementieff) és a Ráknak (Jason Bateman), amely a karjai helyén rákollót visel... Ezért jó Mint minden McCarthy-filmnek, így A lecsap csapatnak is vannak szellemes pillanatai: bárhogy is vélekednek sokan McCarthy-ról, ő egy igen tehetséges komika; rögtönzései, arcjátéka és fizikuma óriási poénforrás, de azért nem mindegy, hogy ki irányítja, ki ír neki hozzá szkriptet, kik a partnerei és mennyire engedheti el magát.
A probléma ezzel az, hogy ez a zavar végig hangsúlyosabb, mint maga a történet. Ebben a produkcióban még statisztálni is ciki, amit leginkább az utolsó jelenet képkockái bizonyítanak. De hogy ez mi, nem spoilerezém, talán csak annyit, hogy ez az első és az utolsó pont, amikor a képernyőn látottakkal a néző is tud azonosulni.