a cikke A GEEK egész éjjel fenn van, hogy szétszerelje a világot, és aztán jobban összerakja. Olyan dolgokat SZEREL MEG, amik nincsenek elromolva. A GEEK LEROMBOLJA maga körül a világot, mert szorgosan építi az újat. Gyötör és gyötrődik. Több mint száz éve egy Nikola Tesla nevezetű szerb-amerikai tudós elkezdett megszerelni dolgokat, amik nem voltak elromolva. Abban az időben, amikor a világ legnagyobb része gyertyával világított, feltalálták a ma váltóáramnak nevezett elektromos áramot. Ma napig ezzel világítunk a Föld minden egyes otthonában. Hogy kinek köszönhetjük ezt a találmányt, amely elindította az emberiséget a második ipari forradalom útján? Nikola Teslának. "De én azt hittem, Thomas Edison az elektromosság atyja! " (mindenki) Nem. Tesla. A legtöbb ember, ha Edisonra gondol, a villanykörte feltalálójaként emlegeti. Nem Edison találta fel a villanykörtét. Ő csak kifejlesztette 22 másik ember ötlete alapján, akik előzőleg úttörő találmányaikkal ezt lehetővé tették. Edison azt találta ki csupán, hogyan lehet eladni a villanykörtét.
A két felvonásos, lendületes és rendkívül látványos zenés darab amellett, hogy ragyogó szórakozást ígér, segíthet új oldaláról megismerni a mára közismert név mögött rejtőző csodálatos zseni elmét! Rendező: Radó Denise Kreatív ötletgazda: Vona Tibor Arculat, kreatívok, grafikus: Tóth Attila Fénytechnika: Menüett Productio Főbb szerepekben: Nikola Tesla: Pesák Ádám / Ódor Kristóf / Mikola Gergő Szigeti Antal: Szabó Máté / Kovács Áron / Mikola Gergő Szigeti Adél: Békefi Viktória / Bori Réka / Györfi Anna / Magyar Viktória Thomas Alva Edison: Szomor György / Lux Ádám Duka Tesla/Sarah Bernhardt: Janza Kata / Füredi Nikolett / Györfi Anna / Bori Réka George Westinghause: Kautzky Armand / Gerdesits Ferenc Bacherol/Lenin: Gerner Csaba / Maday Gábor
Különösen igaz ez egyrészt Szigeti Antal karakterére, akinek visszaemlékezésén keresztül ismerjük meg a közép-európai régió Da Vincijét, másrészt Tesla fő ellenlábasára, Edisonra. Nagyon jól kidomborodik már a fiatal, prágai egyetemista Tesla jó és rossz értelemben vett különcsége, kozmosz iránti rendkívüli érzékenysége, az isteni szikra iránti fogékonysága, ugyanakkor ez sincs túlhangsúlyozva. A mű Teslát nem messiásként, hanem a tudomány, a felfedezések iránt alázatos zseninek ábrázolja. Mint az alkotók korábban elárulták, Tesla életében a szerelem nem igazán játszott szerepet. A darabban tehát ez fikciós szál, ami annyiban ragaszkodik a valósághoz, hogy nem Tesla ostromolja szíve hölgyét, hanem Szigeti Adél próbál a fizikának élő főhős életébe "némi kémiát" csempészni. Tesla hasonlóan távolságtartó a kor rajongott színésznője, Sarah Bernhardt irányába is. Ami biztos: a feltaláló élete vége felé egy fehér galambba volt szerelmes, ami nagyon kifinomultan ugyancsak megjelenik a ledfalon.
Attól lesznek szép nagyok és erősek, megsárgulnak, a kis feljárójuk meg lámpájuk meg kerekük megnő, megerősödik. Egy napon aztán akkorák lesznek már, hogy beleférnek a sínbe, és akkor kiengedik őket... De milyen mulatságos látvány az, Pistike, mikor egy olyan icike-picike kis villamos, aki még járni se tud, ott bukdácsol az öreg villamos körül, és ijedten beszalad a rács mögé, ha valaki feléje megy... Olyankor olyan vékony hangon csilingel, mint mikor egy kiscsibe csipog... Bizony, Pistike. Egyszer egy olyan kicsike kis villamos megszökött a Telepről éccaka, mert nagyon vágyott ki a nagyvilágba, a Körútra, amiről annyi szépet hallott a dadájától. Zöld erős pistarini. Kiszökött az ajtón, és rászaladt egy sínre, ami a Terézvárosba vezetett. Egy ideig rendben ment a dolog, a kis villamos ámult-bámult a sok szépen meg ragyogáson, de egyszer aztán csak kiszaladt a sín a kis villamos kereke alól, és a kis villamos betévedt egy mellékutcába. Nagyon megijedt, nem ismerte ki magát. Zavartan nézegetett körül, ijedten kandikált be a kapuk alá, és gyorsan elfutott megint... Felszaladt egy lépcsőn, de nagyon elszédült, visszajött megint, és lefutott a Duna-partra.
Tudod, Pistike, hja, tudod Pistike, azt kérdezted, hogy honnan jönnek a villamosok. Hát - a villamosok a Telepről jönnek, tudod? Hogy mi az a Telep? Hát látod, az úgy van, mint a kisfiúkkal, ugye, azok is iskolába járnak, meg a fák is járnak faiskolába és így tovább. Na hát ott a Telepen járnak iskolába a kis villamosok... ott tanulnak, nőnek, fejlődnek, míg aztán nagy villamos lesz belőlük... Na igen, hát a kis villamosoknak is van papájuk, mamájuk... Nem láttál még az utcán egymás mögött két villamost, egymáshoz kötve? Az a papája-mamája a kis villamosnak - hát így. Na persze, a kis villamos, az még egészen picike... olyan kicsike sín nincsen is, hát azoknak még nem szabad elmenni a Telepről. Mikor a kis villamos a világra jön, akkor még csak akkora, mint egy kis kuffer. Egészen zöld még és kicsike, alig tud járni a kis kerekein... öt-hat születik egyszerre, és a kis villamosok olyankor ott szaladgálnak a mamájuk körül, és szopnak... Hogy mit szopnak? Hát... Görögdinnyés egyébként : FostTalicska. hát áramot szopnak, villamos áramot.
És a nyeles szemüveget a szeméhez tartva, mosolyogva nézte, hogyan ballagdál István gróf a fehér kamáslis lakcipőben a legelőn. A gróf úgy érezte, mintha erőt lehelne be az üde levegőből. A botját a hátán a karjai közé illesztve ment a föld puha szőnyegén. A legelő épp olyan bodzás, gilicés némelyik helyen, mint az ő gyerekkorában volt. Itt-ott egy kerek sötét zöld folt, ahol a fű finom és tömött; - egy-egy golyógomba, ami elpöffen, mikor rálépnek. Zöld erős pistaches. Mindez mulatság olyan embernek, aki tiz évet töltött az emeletes házak világában. Egy helyen barna juhnyáj: sok apró fehér bárány közte, meg egy vén kövér kolompos. A halmon még jó távol a nyájtól egy gyerek áll sarkig érő virágos szűrben, hosszu pásztorbotra támaszkodva. Milyen jó figura volna ez kicsiben íróasztalra, - gondolja a gróf és várja, hogy a gyerek leemeli a fejéről a kis pörgekalapot és odaszalad kezet csókolni. Bizony nem szalad az, még csak nem is köszön, hanem egyszercsak nagyhetykén rákezdi: - Zsidó-bidó vakaró, van-e buzád eladó!
Ott ácsorgott sokáig, nézte magát a vízben, leült a lépcsőre, első két kerekét belelógatta a vízbe, és magában csilingelt búsan egy régi nótát, amit Hűvös Ivántól, a tanító bácsitól tanult... Aztán átment a hídon, felballagott a Gellérthegyre, és most már nagyon megijedt... Este lett, eső kezdett csepegni, és a kis villamos fáradtan leült egy kőre, és csendesen sírdogált magában... Egyszerre nagyon megéhezett... Búsan, sírdogálva ment vissza a városba... Nagyon éhes volt már, a kis lámpája elhomályosodott. Egy mellékutcában megállt, és kinézett a Körútra... Éjszaka volt, a Körúton egy ember bandukolt végig. Tudtátok, hogy létezik ilyen? : hungary. A kis villamosnak eszébe jutott, amit az iskolában tanult, hogyan kell az ügyes villamosnak megtámadni az embert, ólálkodni a mellékutcákban, és hirtelen ráugrani... A kis villamos megfeszült, kiszámította a távolságot, és hirtelen kipattant a mellékutcából. Abban a percben megfordult az ember. Jó kövér úr volt, testes ember. Összeütköztek. A következő pillanatban a kis villamos fájdalmasan felkiáltott.
Ha rendkívül tetszett ez a fost, adományozhatsz egy-két piros aranyat /u/fourllll felhasználónak, ha ide írod, hogy +pirosarany. Erre a fostra eddig 0 piros arany érkezett, és /u/fourllll felhasználónak összesen 0 darabja van. Én csak egy kicsi robot vagyok, ha többet akarsz megtudni rólam, vagy valami problémát észlelsz velem kapcsolatban, ezt itt teheted meg.
- Hol van az apád? A gyerek a kastély felé intett: - Elment lűni. - És magyarázó hangon tette hozzá: - Ott lűnek ma mozsárral. - Hát az anyád kicsoda? - Az én anyám? - kérdezte szórakozottan, a grófnak gyöngyházgombos kamásliját nézegetve. - Az. - Az öreg Dózsának a leánya. - Dózsa Judit? A gyerek igent intett a fejével. A gróf nem kérdezett többet. A csöndben kettőjük között elszállott egy katikabogár. Zöld erős pistage. A gróf a kezét a gyerek fejére téve, gondolkozva nézett rá. Azutan a zsebébe nyult. - Nesze, kedves, - mondotta, - ihol egy ezüst tallér. Hátat fordított és kivörösödött arccal sebesen ment tovább a legelőn. Mikor már valami száz lépésnyire haladt, hallotta, hogy a mozsarak puffognak. Megállt. Vállat vont, a tenyerét is meglebbentve mosolygott és a monoklit föltéve, visszanézett. A gyerek a szűrön ült. A kalapja meg a botja mellette. Az ezüst tallért nézte a tenyerében.