Eddig megtekintették 5702 alkalommal Lakások rovaton belül a(z) " Nyíregyházán a Vasvári Pál utcán, földszinti garzon eladó! " című hirdetést látja. (fent)
Törölt hirdetés, így nem lehet üzenetet küldeni sem. Ingatlan hirdetés leírása Sajnos ez az ingatlan hirdetés már nem aktuális, mivel a hirdető már törölte azt. Hasonló ingatlan hirdetések
Jobb lehetőségek a fizetési mód kiválasztására Fizethet készpénzzel, banki átutalással vagy részletekben. home Nem kell sehová mennie A bútor online elérhető. Széleskörű kínálat Több száz különféle összetételű és színű garnitúra, valamint különálló bútordarab közül választhat
Ha kinevettek is: ma este megéreztem a tavaszt a márczius csendjében. Csak az öregek hiszik, hogy a tavasz mindig egyforma szellőjével – csókos szellőjével, esőjével – langyos és különös nedvességű esőjével és napsugaraival, mely kaczér, mint egy szép asszony szerelme. A tavasz mindig másforma nekünk, kik még innen vagyunk a kétágú decimumon; húsz évvel és harmincz évvel költészetet hoz és mély álmokat éjszaka, melyből frissen és szerelmesen ébredünk fel; negyvenben visszatérünk első ideálunkhoz és éjjel nyugtalankodva számláljuk az óraütéseket; de ötvennél az isten legyen velünk, hogy nevetségére ne szolgáljunk kis unokahúgainknak. A tavasz, ami tegnap az utczán járt, asszony képében kísért és megigéz. Egy ibolyabokréta a tengervíz zöldességét és a piros-fehér vitorlákat hozza az eszembe az Adriáról, majd Veronában járok, Júlia városában. Krúdy Gyula: A hídon - Negyedik út című művének ez a teljes címe, vagy ez csak.... Ah, a veronai leány tizenhat éves koromban hódított meg alacsony és füstös kis színpadról egy vékonyka, de nagyon drámai nőcske személyében; emlékszem a későbbi tavaszokon, húsz évig, míg visszanyertem lelkemet és eszemet, amit a fiatalság vett el tőlem, a helsingőri ifjú voltam és gondolataimban oly tüdőbeteg, mint egy szanatórium.
Ez volt az, amit a cukrásznénak egykor ajándékozott. Vajon benne van-e a régi kép... Az ujja reszket, midőn némi erőlködéssel felnyitja a medaillont. Odabent egy fakó arckép. Fiatal, mosolygó katona arcképe... - Az apám képe. Katona korából való képe - mondja a barna kis cukrászné. Szindbád hosszasan, elmerengve, álmodozva nézte a saját képét a medaillonban. Nini, milyen furcsa bajusza volt akkor, és a haj milyen hullámos, mint egy fodrászé... - Kérem - mondja a cukrászné. Krudy gyula a hidon tartalom. Szindbád egy másodpercig fogva tartja a kis, barna nőcske puha, bársonyos kezét a kezében. - Férjes már? - kérdezi. - Igen, és két gyönyörű gyermekem van. Szindbád szeretné a gyermekeket látni, de nem merészeli. A barna nőcske idegenkedve, haragosan húzódik az öreg idegentől, és borús homlokkal ül kézimunkája fölött. Szindbád tehát ezután nemsokára elbúcsúzott A. Marchali cukrászboltjából, és a régi hídra ment, ahonnan sokáig elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó, messzi erdőségeket. A folyó fürgén futott a híd álmos ívei alatt.
Negyedik út Szindbád, a hajós, midőn közeledni érezte halálát, elhatározta, hogy még egy utolsó utazásra indul, mielőtt elhagyná a sztambuli bazárt, ahol egy régi szőnyegen üldögélve, pipáját szívogatta. Eszébe jutott fiatal korából egy város - völgyben és piros háztetőkkel, ahol a barna híd ódon ívei alatt színes kavicsok felett vágtat egy tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a messziségben alvó kék erdőket... Ide kívánkozott még egyszer Szindbád, mielőtt utolsó pipáját kiszívta volna a régi szőnyegen; a kék erdőket látni a messziségben, és a híd lusta ívei alatt serényen utazgató folyót. Irodalom - 11. osztály | Sulinet Tudásbázis. Egy kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan a kis cukrászboltot dohányszínű függönyeivel, valamint kopott, aranyos betűivel: A. Marchali, mondják a töredezett betűk a boltocska felett, ahol Szindbád egykor sarkantyúját pengette, és a háromlábú biliárdasztal felett dákójára támaszkodva, kecsesen, könnyedén és ábrándosan álldogált, mert a cukrásznénak barna szeme, barna haja volt.
Felrémlik szeme előtt a városka, ifjúkorának helyszíne (nem mesebeli). A kisváros leírására jellemző álom és valóság ötvözése: részletekbe menő ábrázolás, minden részlet valószerű, mégis mintha elvarázsolt hely lenne (nincs járókelő, lezárt zsalugáterű ablakok, megállt órák). Mindez annak az illúzióját kelti, mintha a város álomba merült volna, hogy megmaradjon olyannak, ahogyan az a főhős emlékeiben él. Az elbeszélt történet tulajdonképpeni színhelye a régi cukrászda. A tárgyaknak a régiekkel való azonossága itt is az időtlenséget sugallja, a cukrászdában jelenlévő emberek is a múltat idézik (Szindbád sztambuli bazári emlékeiben ugyanolyannak látja magát, mint amilyen a cukrászdában lévő tiszt; Amália a régi Amália mása. Krudy gyula a hídon . ); különös kettős hangulat jön így létre: ami a szereplők számára jelen és valóság, az a főhős számára újjáéledő múlt és emlék. Az időnek ez az újszerű felfogása egyik fontos sajátossága az elbeszélésnek. Az elbeszélés a valóságos idő törvényeinek tagadása. Azt a felismerést tükrözi, hogy különbség van a külső, valóságban mérhető, és a személyiség belső ideje között (lásd: Bergson elmélete).