Elmondom, hogy bárhol járok Mindenütt gondolok rájok, Hálás szívvel, könnyes szemmel, Gyermeki szent szeretettel. Hogy mit írtam sok-sok könyvben, Tőlük kaptam mind örökbe, S ha szívemben van szeretet Ez az ok szívükből eredt. A forrását minden jónak Köszönhetem "Nagyapónak", Nagyapónak és párjának, Az én édes nagyanyámnak. Óh, áldott föld, szent sírhalom, Szálljon reád csend, nyugalom, S hogyha pályám megfutottam Én is itten nyugodhassam. Az én édesanyám Az én édesanyám Galamblelkű asszony, Életfáján Isten Sok rózsát fakasszon. Sugaras a lelke S a szíve nemesfém Ez drága színarany Az meg szelíd napfény. Megszokott imáját Mikor mondogatja Az égben is értem Jár a gondolatja. Én édes jó anyámnak Földön párja nincsen Nagy szeretetéért Mind a két kezével Áldja meg az Isten. Áldd meg Isten Ki az, aki ápol Születésem óta, Testemet, lelkemet A bajtól is óvja? Anyák napi versek. Ki tanított engem Isten szent nevére, S ha baj vagy bánat ér, Ki ölel szívére? Könnyes lesz a szemem, Ha róla beszélek, Az én édesanyám Ez az áldott lélek.
Anyák napján nem csak a legkisebbek mondhatnak anyák napi versekkel köszöntőt, hanem a felnőttek is. Csokorba gyűjtöttem néhány anyák napi verset felnőtteknek, amit akár mi magunk is elmondhatunk édesanyánknak. Anyák napi versek felnőtteknek 1: Weöres Sándor: Anyámnak Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virágágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely, benned kaptam első fészkemet, szívem a szíveddel lüktetett, én s nem -én közt nem volt mesgye-hegy, benned a világgal voltam egy. Álmom öbleidbe ujra visszatér – álmom öbleidbe ujra visszatér! Alabástrom bálvány, jó anya, életem hatalmas asszonya. Énekem, ládd, néked áldoz, félve lép. Hajad: Pallas bronz-sisakja, színe ép, csak arcodon lett keményebb minden árny, mint a délutáni égen vércse-szárny. minden árny, mint a délutáni égen vércse-szárny. Anya versek felnőtteknek 10. Első szép játékom, jó anya, gyermekségem gazdag asszonya. A kamaszkor tőled elkuszált, szemem a szemedbe nem talált. Így tűnődtem: «Mért szült, mért szeret, ha örökre élni nem lehet?
Nem félek, de azért sírni akarok, szállok én is, mint a füst, mert könnyű vagyok Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet…Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én. Már megjöttünk ez helyre, anyánk köszöntésére. Anyánk, légy reménységben, köszöntünk egészségben. Amennyi a zöld fűszál, égen ahány csillag jár, májusban a szép virág: annyi áldás szálljon rád. Gyöngyharmatos hajnalban, Kivirult a hajnalka. Szép kivirult hajnalkák Köszöntsétek jó anyát. Ahány csepp a tengerben, annyi hála szívünkben, gyermekeid hő szavát hallgasd meg ma jó anyánk. Anyák napi (vicces) idézetek "Anya, tudtad, hogy, amiikor a szeretet nem győz le mindent, akkor a házi sütik következnek? " "Az anyákban beépített aggodalom-generátor működik – és hiányzik róla a kikapcsológomb. " (Pam Brown) Anya, én a legtökéletesebb ajándékot kerestem neked, de rájöttem, hogy itt vagyok én neked! Anyák Napi Versek Felnőtteknek. "Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből.
Köszönöm, hogy gondot viseltél Éveimhez jót reméltél Szívembe ültettél rendet Örökzöld hömpölygő csendet. Köszönöm, hogy hozzám szóltál Igéden át rám találtál, Szememben tornyot emeltél Tűz-lángú ostorral szerettél. S köszönöm, hogy éjt is adtál Sebeimre felhőt raktál, S míg vánszorogtam kebleden át Rám lehelted a hold bánatát. Anyák napjára Bokrétát kötöttem Jó anyám napjára, Örül a bokrétám Minden egyes szála. S azt mondatja velem Illatos virágom: Legyen áldás az én Édes jó anyámon. Édesanyám Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék tenéked, Olyan szépet gondoltam ki, Hogy elmondani nem lehet. Anya versek felnőtteknek videos. Nem találtam rá szavakat, Még verset sem találtam, Minden, amit elmondhatnék Itt van egy szál virágban. Benedek Elek: Kisbaconi temetőben Kisbaconi temetőben Most van a nap lemenőben, Ráverődik a sugára Jó szüleim sírhalmára. Egykor, régen haj de féltem, Ha temetőbe léptem, Vége már a félelemnek, "Nagyapóék" ott pihennek. Testem, lelkem hogyha fáradt, Ide jönni érzek vágyat, Ide jövök este, reggel, S beszélek az öregekkel.
Nemrégiben derült csak ki az az örömteli hír, hogy a tavalyi Saul fia siker után idén sem kell csupán érdeklődésből néznünk hajnalban az Oscar gálát, hiszen a 89. díjátadón is lesz olyan magyar alkotás, aminek drukkolhatunk majd, egész pontosan Deák Kristóf rövidfilmje, a Mindenki (Sing). Rendhagyó anyák napi versek gyerekeknek és felnőtt gyerekeknek | | Ovonok.hu. Aránylag ritkán találkozom rövidfilmekkel, pláne ritkán írok róluk, de ez most egy örömteli kivétel. Amit ilyenkor -no és megtekintés közben is- nehéz észben tartani, az az, hogy ez nem egy teljes estés mozi, más szerkezettel működik, máshogy szolgálja fel a mondanivalót, egy szóval egy egész más eszköz, mint egy másfél órás film. A Mindenki nagyon ügyesen veszi ezt az akadályt, egyetlen pillanatig sem éreztem azt, hogy kicsúszunk az időből, vagy hogy túlnyújtottak egy velős jelenetet a 25 perc kedvéért. Szerethető szűk fél óra, az összetartás erejéről, no és a kilencvenes évek utánozhatatlan és felejthetetlen hangulatáról. Mindenki – egyért, és egy mindenkiért A rendszerváltás környékén járunk, főszereplőnk Zsófi (Gáspárfalvi Dorka) új iskolába kerül, ahol a beilleszkedés könnyen megy neki.
Farkas Árpád: Anyák némasága Csak a gyermekek tudják mohó irtózattal a késeket nézni. Mint a hegedű, az anyák melléhez szorítva énekel a kenyér, a villanó penge simulása benne hópuha muzsika. Morzsák havazásába tartják arcukat a gyermekek, csak ok, ok tudják az anyák mellére szaladó késeket mohó iszonyattal nézni. Távolodnak tőlünk az anyák, kiürülnek álmainktól, mint az edények. Mellük, akár az otthoni csiprok, kanalak, csészék, ajkunk kihűlt formáit őrzi. Szél ver minket, férfivá, késsé élesít a fenőkő- idő. Csak az anyák tudják mohó, lármátlan iszonyattal a fiakat nézni, ha kenyérszegő késként csobogó mellükre szaladnak. Petőfi Sándor: Fekete kenyér Miért aggódol, lelkem jó anyám? Hogy kenyeretek barna, emiatt? Anya versek felnőtteknek. Hisz meglehet, ha nincs idehaza, tán fehérebb kenyérrel él fiad? De semmi az! Csak add elém, anyám, bármilyen barna is az a kenyér! Itthon sokkal jobb ízű énnékem a fekete, mint máshol a fehér! Mécs László: A királyfi három bánata Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. Isten tudja, honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszín mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat, ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, mint királyi ember királyi urának. Amerre én jártam, kövek énekeltek, mert az édesanyám izent a köveknek, szíve ment előttem előre követnek. Amíg o van, vígan élném a világom, nem hiányzik nekem semmi a világon, három bánat teszi boldogtalanságom. Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni? másik bánatom: hogyha o majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan, senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
BÚCSÚZÁS KEMENES-ALJÁTÓL – Berzsenyi Dániel Messze setétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, Szülőföldem, képedet: Megállok még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet. Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását S ácsorgó ajakam első mosolygását Szülém forró kebelén; Ti láttátok a víg gyermek játékait, A serdülő ifjú örömit, gondjait, Éltem vidám reggelén. Mélyen illetődve búcsúzom tőletek; Elmégyek: de szívem ott marad véletek A szerelem láncain. Hímezze bár útam thessali virulmány, Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány A szerencse karjain; Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok Örömmel tölt órái! Nem ád vissza nékem már semmi titeket! Evezzem bár körül a mély tengereket, Mint Magellán gályái. Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit Egy tündér kép elvágja! A szilaj vágyások gigászi harcait, E bujdosó csillag ezer orkánjait Bévont szemünk nem látja. Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk, Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, Messzebb járnak szemeink; Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, S későn hullnak könnyeink.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész. Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajakam, még alig illetem Egy-két zsenge virágait. Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! [1804] Írd meg a véleményed Berzsenyi Dániel BÚCSÚZÁS KEMENES-ALJÁTÓL című verséről! Sajnos még nem érkezett válasz a kérdésre. Te lehetsz az első, aki segít a kérdezőnek! Kapcsolódó kérdések: Minden jog fenntartva © 2021, GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön! Hirdetés Jöjjön Berzsenyi Dániel Búcsúzás Kemenes-Aljától verse.
Valaki leírja Berzsenyi Dániel Búzsúzás Kemenes-Aljától című vers szerkezetét? Búcsúzás Kemenes-Aljától – Wikiforrás Osztályrészem Őrizem a szemed Ősz, Kripta, Ciprus, Szüret, Tánc, Kobold Pipadal Rossz bor Tél Télben Téli éjszaka Téli fák Téli vasárnap Téli vers Téli világ Tóparti könyörgés Újesztendei gondolatok Újesztendei szép kívánság Vágyak Vasúton Vörös rébék Záporos, folytonos levél 10 perc Életem képe ez. - Már elestvéledtem, Béborúlt az élet vidám álorcája! Még két mulatótárs van ébren mellettem: A szelíd szerelem hamvadó szikrája S bús melancholiám szomorgó nótája. A közelítő tél Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi. A hegy boltozatin néma homály borong. Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt.
Hangos vers Messze setétedik már a Ság teteje, Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, Szülőföldem, képedet: Megállok még egyszer, s reád visszanézek. Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek! Vegyétek bús könnyemet. Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását S ácsorgó ajakam első mosolygását Szülém forró kebelén; Ti láttátok a víg gyermek játékait, A serdülő ifjú örömit, gondjait, Éltem vidám reggelén. Mélyen illetődve búcsúzom tőletek; Elmégyek: de szívem ott marad véletek A szerelem láncain. Hímezze bár útam thessali virulmány, Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány A szerencse karjain; Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok Örömmel tölt órái! Nem ád vissza nékem már semmi titeket! Evezzem bár körül a mély tengereket, Mint Magellán gályái. Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit Egy tündér kép elvágja! A szilaj vágyások gigászi harcait, E bujdosó csillag ezer orkánjait Bévont szemünk nem látja. Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk, Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk, Messzebb járnak szemeink; Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, S későn hullnak könnyeink.
Témája búcsú a szülőföldtől. A magányba induló költő monológját halljuk, aki elbúcsúzik szülőföldjétől. Alaptéma: a mulandóság, az idő gyors múlása. Felfedezhető Horatius hatása. A lélek kiégettsége, elsivárosodása, az ifjúság elmúltával az öröm és szépség nélküli élet kifosztottsága, egyhangú monotóniája és az egyre elviselhetetlenebbé váló elmagányosodás szólal meg a versben. A beszélő egyszerre vesz búcsút a szülőföldtől és az ifjúságtól, a szerelemtől, a teljesnek érzett élettől, mely mostantól örökre elérhetetlen a számára. Kifejezőeszközök: metaforák, megszemélyesítések, hasonlat, ellentét, jelzős kifejezések Motívumok: Bakony erdeje, szülőföld, síkság-hegyek, búcsú, szív, élet, könny A mű tájversként indul, a költő a tájélményből jut el a filozófiai gondolatokig. Konkrét és általános elemek vegyülnek (a búcsú egyedi eset, de a beszélő általános tanúságokat von le belőle), a tájleírás is egy konkrét táj leírása (elsőként a felvilágosodás költői fedezték fel a konkrét tájat). Idősíkok: a verset jelen idő indítja, ezt múlt, jelen és lehetséges jövő váltakozva követi, végül eljutunk a biztos jövőig, melyben értékvesztés történik (előbb csak a lírai énre vonatkoztatva, majd általánosságban mindenkire: a költő tipizálja az értékek fel nem ismerését és az értékrombolást – itt már egy időtlen jelenben vagyunk).