Továbbá, az ő folyamatos kételkedése, hogy még ki állhat titokban a másik oldalon, teljesen tükrözi a nézőét is, tehát nagyjából ő a mi avatárunk ebben az évadban, s most, valószínűleg ezért is, most a magánéletére belátásunk sincs, s személyes téttel sem rendelkezik ebben a csatában. A szereplők mellett, az évad dinamizmusát még mindig a precíz és profi vágás adja meg, amiket szépen kiegészít a világépítő látványvilág, autentikus(nak tűnő? A latinzenei műveltségem nem kétségbevonhatatlan) zene, illetve, nem utolsó sorban az igazi, régi hírklippek inklúziója. A színészek (még mindig) néznek eléggé úgy ki, hogy az általuk alakított személyeket látván nem csúszunk ki a sorozat világából, hanem annál inkább is belemélyülünk. Narcos 3 évad szereplők igazi nevei. Összegezve, a Narcos tudja, mit csinált eddig jó, s azt is hogy Pablo Escobart helyettesíteni egy emberrel nem lehet, ezért inkább az általa létrehozott űrt egy változatosabb szereplőgárdával töltik ki. Viszont, aki ugyanannyi feszültséggel teli részre várt, az egy nyugodtabb, de ugyanannyira precíz évadra számíthat.
Már az első részben ott van a rég megszokott "ez az utolsó estélye a melóban", de ahelyett, hogy tényleg baja esne, a főnökei nem engedik elmenni megalapítani a saját biztonsági cégét, meg sem ölik, csak így az egész családja biztonságát veszélybe helyezik. Agymenők. Ha személyes szinten bárki története meg tudja a nézőket fogni, akkor az övé lesz. Bár ő is csupán antihős marad, ő, még ha moralitást is nézünk, ő az egyik legszimpatizálhatóbb karakter az évadban. Az immár sorozatsztár, Pedro Pascal Javier Peñaja is marad inkább antihős, hiába ő a pozitívnak mondható végkifejlet katalizátora, már a legelső évadtól tudtuk, hogy nem egy heroikus személy, és képes két gonoszból a kevésbé kártékonyat választani, akkor is ha a saját kezeit piszkítja azzal. Ez adta a sorozat különleges ízét, és ez az, ami még inkább igaz a harmadik évadra: a Cali kartell a nép gyermekének tartott Escobarnál piszkosabb és gátlástalanabb módszerekkel dolgozik, az amerikai diplomácia és képviselői számára pedig már nem a felelősök elkapása, hanem a stabil Kolumbia fenntartása a fontosabb.
Én ezt a második könyv, a Csuklógyakorlat (1986), de legalábbis a Szódalovaglás (1990) óta gyökeresen és igazolhatóan másként gondolom. A magam részéről folytonosan hallani és érteni vélem a drámai akcentus jelenlétét a zseniális nyelvművészet mélyén. Ahogy itt, a Szívlapát ban sem valami külső, cinikus, fölényes krónikás beszél, hanem olyasvalaki, aki számára – holott nem kérte tőle senki – nem megkerülhető, hogy a hazájához való viszonya tisztázva legyen. Innen a versfolyam végig érezhető tétje, a "Mentem haza, s a haza hol van? " kínzó kérdésfelvetése és személyes érintettsége. És persze hagyományba-ágyazottsága, hisz a költemény mögött ott lüktet a magyar lírai tradíció, a hazát részvéttel szerető, vívódó elődök – mindenekelőtt József Attila – szellemujja. Mindezt Parti Nagy játszi könnyedséggel hozza párbeszédbe, megújítva, továbbírva a magyar lírai hagyomány egyik fontos szólamát. Túllépve a befeszült küldetés, a zengzetes retorika görcsein, egy érvényes és maradandó, alulstilizált voltában is nagyszabású költői pozícióra találva rá.
Lesz idő, amikor tanítani fogják a rendszerváltást követő bő évtized szépirodalmi lenyomataként, egyik alapműveként, melyből a versre még fogékony kései utódaink sűrített formában ismerhetik meg a korszak felülmúlhatatlan báját és hasonlíthatatlan bukéját. Ahogy a bugris előbújik kapitalistaként. A párttitkár demokrataként. Ahogy "nátótag lettek Ischlerék. " A Vecsés alatt leszívott Lada, ahogy tolja Zombi és Zombiné. Vattás "aranypufajka. " És egyáltalán: ez az egész, irányát és értékrendjét vesztett "aranykalászvegasz. " Röhögünk, közben meg mi vagyunk azok: mi csináltuk, mi akartuk, és mi hagytuk, hogy így legyen. "Hazám hazám te min – de nem. " Belenézünk a vers tükrébe – és hirtelen kijózanodunk. Megfagy bennünk a nevetés. Parti Nagy verse ugyanis nem csupán egy rímbe szedett, pazar és bravúros korfestő tabló, hanem egy — enyhén szólva – ambivalens viszony, vívódó kapcsolat, Hassliebe drámai dokumentuma. Még komoly, hozzáértő, ivarérett népek is szerették a legutóbbi időkig annyival letudni, olyannak látni ezt az életművet, hogy itten valami szórakoztató madárfüttyös történetről volna szó, tavaszi trilláról a magyar költészet törzsanyagát megképző súlyos, emelkedett szólamok árja fölött.
Főoldal ESEMÉNY XXVIII. TMOV - Csölle Stefánia, Fűr XXVIII. TMOV – Csölle Stefánia, Fűr Az 5. kategória versmondói. Csölle Stefánia (Fűr) Parti Nagy Lajos: Szívlapát című művét adta elő. A háttérzajt, amelyet a búgó neon okoz, sajnos nem tudjuk ennél jobban kiszűrni, emiatt szorgalmazzuk évek óta az országos versenynek helyet adó művelődési ház modernizálását. A XXVIII. Tompa Mihály Országos Verseny országos döntőjének hivatalos eredményei (díjazottak) V. KATEGÓRIA – VERS […] Az 5. Csölle Stefánia (Fűr) Parti Nagy Lajos: Szívlapát című művét adta elő. A háttérzajt, amelyet a búgó neon okoz, sajnos nem tudjuk ennél jobban kiszűrni, emiatt szorgalmazzuk évek óta az országos versenynek helyet adó művelődési ház modernizálását. A XXVIII. Tompa Mihály Országos Verseny országos döntőjének hivatalos eredményei (díjazottak) V. KATEGÓRIA – VERS Név Település /Intézmény Felkészítő Sáv Fodor Péter Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Arany 1. Papp Viktória Arany 2. Csölle Stefánia Fűr Szűcs Szabolcs Arany 3.