Mint tudjuk, a KINT-i világot NEM MI TEREMTJÜK (minden ellenkező híresztelés, eszme, vallás és dogma ellenére SEM! ), hanem MAGUNKAT csiszoljuk az EMLÉKEZÉS ÁLTAL, mely emlékezést a KINT ESEMÉNYEI hivatottak bennünk ébreszteni. Elmondhatjuk, hogy kiváltságos helyzetben vagyunk mindahányan, akik most a nagy "VILÁG-VÁLTÁST" megélhetjük. Mondjuk, ezért vagyunk itt. Ezért születtünk ekkor ide testbe. És rajtunk kívül PONT EZÉRT vannak még oly sokan mások is ITT! Nem kellene nyávogni, nyavalyogni, hogy a világ népessége mennyire felduzzadt. Ezt azok teszik, akik NEM ÉRZÉKELIK és ezáltal NEM ÉRTIK a valós miértet!!! Azért van (szinte) mindenki itt, mert MOST DŐL EL, hogy merre az arra! VAGY-VAGY. NINCS IS-IS! Amikor "EGY" ÉRTÉK és MÉRTÉK REND mellett kell letenni a voksot - akkor nincs is-is. Ahogy IGAZSÁG is CSAK EGY VAN – legfeljebb sokféle értelmezése a tudatszintnek megfelelően. De a tudatszint AKKOR ELTÉRŐ, ha ELTÉR A TENGELYTŐL!! Útkereszteződésben nem lehet egyszerre két irányba menni: egyik lábammal erre, a másikkal arra.
Betöltés...
Ehhez azonban ITT és MOST "szétválunk". Mindenki "átkapcsol" egyénibe. MOST érik be, miért állítódtak le a tanácsadások. Miért kellett mindenkinek megtanulni FELELŐSEN DÖNTÉST hozni - hisz ez volt TEN-MAG-ára ébredésének a feltétele és a kulcsa. Amíg ebbe belejöttünk, kialakultak - ahogy itt is - közösségek, egymást építve-húzva-erősítve. Mostantól azonban mindenki MAGÁRA LESZ HAGYVA. Miért? Mert a "felhők felett" MOST ÁLL BE mindenki TENMAGA STARTVONALÁRA. Eddig egy "átalakítóban", egy "forgótárcsában", voltunk, mely kirázta belőlünk a lerakódásokat, lerángatta rólunk a kötőfékeket, hogy itt és most, immár megtisztulva "kiköpjön" minket és rátegyen egy új út kezdővonalára. MOST fogja mindenki meglátni és "megkapni" azt a feladatot, amivel a "jövő JÖVŐBEN" DOLGA LESZ. MOST indul a FELKÉSZÍTÉS, a "TANÍTÁS". MOST nyílik meg a MAG-EMLÉKEZÉS teljes tárháza - de csakis EGY-ÉN-i szinten. Ezért kell MAG-unkba fordulni, leválni a közösségekről. MOST fogja MIND-ÉN-KI-hozni magából azt, ami a KOR-KÖR-VÁLTÁSSAL felnyílik MAG-ában.
Csaba kérdezi: és meddig tart a hatása a lámpának? FÉL NAP(!! ) – hangzott a válasz. Aztán egyszercsak hozzáteszi a nő: de az utolsó inkeciótól mégiscsak azt VÁRTAM, hogy ÚJRA OLYAN LESZEK MINT RÉGEN!!! Bingo. Tehát: EGY VARÁZSINJEKCIÓ majd mindent rendbe tesz – de azt, hogy NEKEM kellene netán valamit TENNI a JÓ LÉTÉRT – na azt már nem! "Mert JÉZus is mindenkit megváltott a bűneitől"... Akkor miért nem élek meg csodákat?? Feleletőlenség, felelősség nélküli létezés, másra mutogatás, mástól elvárás... Ez az ELME, az Ó-KOR-KÖR rendszere. De ENNEK immár VÉGE lesz! De CSAK ANNAK, aki FEL-IS-MER-I, hogy VAN saját kozmikus szabadsága "FENT", van "IS"-merete, azaz tudása és bölcsessége és van MER-sze az ÉLÉSÉHEZ itt "lent". Mi ez a "mersz"? A FELELŐSSÉGTUDAT. A tudom, hogy tudom, mert tudom.... No, hát... Nohát..
Feladványokat oldottam, csomókat vágtam ketté, erőlködtem, hogy közelebb jöjjek kezdethez és véghez, a két pólushoz, hol még nem járt sarkutazó... De ki kérdezett? Nem mondom, jártak nálam is körkérdésekkel, ankétokkal, hogy mi a véleményem a divatról és hol ebédeltem legjobban. De ezeket elhárítottam, kitérő választ adtam, nem volt mit mondanom. Legtalálóbb válaszaim – most veszem észre – el nem hangzott kérdésekre zengtek fel: miért csodálkozom hát a süket csöndben, hogy senki nem siet el vele – legjobb tanácsaim annak szóltak, aki már elpusztult tulajdon hibájából – miért csodálkozom hát, hogy senki nem követte? Karinthy frigyes ki kérdezett 2019. Ki kérdezett? Én megmondtam mindent előre – én láttam a fenyegető veszedelmet –, láttam a sötét felhőt, s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé – láttam a bűnt, s megmondtam előre: ne így, ne ezt, átok és gyalázat lesz belőle. Nevén neveztem a vackort s az ízes gyümölcsöt – megmondtam, mi van belül –, miért nem válogattak hát, ahogy mutattam?
– Ki kérdezett? Tréfálva szólt rám valaki, mikor beszélni kezdtem – idejövet, az utcán láttam valamit, és eszembe jutott, hányszor volt ez már így és mindig hiába... pedig milyen egyszerű a dolog! Nekem mindig az volt az érzésem, hogy csak akkor kellene... Így szakított félbe tréfából valaki: de én meghökkentem, és komolyan elhallgattam, és nem tudtam folytatni. Mi történt velem? Aztán nógattak, hogy hát mit akartam mondani, hiába... egyszerre nevetségessé és értelmetlen ostobasággá vált az egész. Sokszor vagyunk így mondásokkal Évtizedeken át mondjuk "jó napot! " és "ajánlom magamat" és "egészségére" és "van szerencsém" – és egyszer, évtizedek múlva, odafigyelünk, hogy mit jelent a szó – s hirtelen, mint most is, szakadék nyílik meg a szó alatt – s a szakadékon át a köd és káosz – egy pillanatra az élet szörnyű értelmetlensége. Igaz is – ki kérdezett engem? Hogy van az, hogy erre még sohase gondoltam? Karinthy frigyes ki kérdezett 5. Soha senki se kérdezett. Írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam – véleményem volt erről, meg amarról – szóltam életről, halálról, szerelemről, költészetről, magamról, gyerekről és asszonyról és cserebogárról... ügyeltem alanyra és állítmányra, lenge jelzőre és komoly főnévre, rideg számnévre, igekötőre és névutóra – ütemre és rímre –, hogy érthető és világos legyen, amit mondok: egyetlen helyes formája a gondolatnak, hogy könnyen fogja fel s el ne veszítse többé, akit megajándékozok vele.