Hamar szószólója lett a többi ápolt betegnek a habitusa által. Szembe ment a hatalommal, és menekülni akart a többiekkel együtt. Ha a nővér a zene, McMurphy a koreográfia, vagy akár fordítva. Ez azért is lehet helytálló, mert van mikor vonzódnak egymáshoz és figyelik, lekövetik a másikat, s van, mikor elbeszélnek, vagyis eltáncolnak egymás, mint a zene és a koreográfia. Hol ez irányít, hol az. A Száll a kakukk azon darabok egyike, melyeket nem elég egyszer elolvasni. Meg kell nézni filmen, színházi előadásban és természetesen balettként is. Száll a kakukk fészkére elemzés. Mindig lehet aktualizálni. A társadalom és az egyén viszonya, a harc másokkal és önmagunkkal örök probléma. Egy remek rendezést, zenét, koreográfiát és látványvilágot köszönhetünk Pécsnek. Szálljon messzire álltaluk a kakukk... Birkás Zsófia //, 2016. 10. 27. Színlap, műsorfüzet, plakát: Fotók:
Fotó: Netflix Márpedig amit Mildred Ratched eltökél, az úgy lesz, ennek bizonyításáról szól a teljes első epizód, és még az azt követő részek is nagy hangsúlyt fektetnek rá. Száll a kakukk fészkére, 05.27 19:00 - elérhető jegy. Ratched kőkemény, ördögien manipulatív, kimagasló a helyzetértékelése, és kiváló érzékkel találja meg azokat a labilis karaktereket, akiket könnyedén befolyásolni tud. Gyakorlatilag szótári szociopátiáról beszélünk, és ez akkor is egyértelmű lenne a néző számára, hogyha a sorozat nem rágná szájba ilyen erőltetetten, zord fúvósok tornyosuló dallamaival és a kép átszínezésével, hogy tényleg a vak is láthassa, hogy Itt Bizony Egy Fajsúlyos Horrorhősről Van Szó. Persze meg nem lepődünk ezen a kissé túl kontrasztos, túl direkt nyomasztáson – ami sokszor épp az ellenkező hatást éri el –, ha tudjuk, hogy a sorozat mögött álló író Ryan Murphy, aki ugyan meglehetősen sokszínű filmográfiával büszkélkedhet, de az utóbbi években mégis csak elsősorban az Amerikai Horror Story sötét világában merült el nyakig. Ami, tegyük hozzá, azért messze jobban sikerült, mint a Ratched, ami igazán rossznak ugyan nem mondható, de jócskán elmarad attól, amit várnánk ezektől a hozzávalóktól.
Értékelés: 434 szavazatból Patrick Bateman egy gazdag és befolyásos Wall Street-i befektető fia, igazi aranyifjú. Könnyen halad előre az apja által kitaposott úton, megszállottja a pénznek, a sikernek, a divatnak és a stílusnak. Igazi társasági ember, központi figura, amolyan kétlábon járó sikersztori. Bateman emellett minden idők legkegyetlenebb és leggátlástalanabb sorozatgyilkosa is. Ismerősöket és ismeretleneket mészárol le különös kegyetlenséggel, nem válogatva az eszközökben - kés, láncfűrész, fegyver, nála egyre megy. Indítéka nincs - hacsak az ölés gyönyöre nem számít annak. Száll a kakukk a fészkére. A rendőrség sötétben tapogatózik, eleinte senki nem gondol arra, hogy a legbefolyásosabb körökben kellene keresni az egyes számú közellenséget. Stáblista: Linkek:
Persze korai lenne ünnepelni, hogy a brüsszeli Auróra ágyúja visszafelé sült el, hiszen hót ziher, hogy tovább agyalnak fölötte, legközelebb milyen kanócot és puskaport használjanak. Száll a kakukk fészkére tartalom. Lehet, hogy a következő kísérletet a lőporos tarack helyett lézeres technikával és 3D-s nyomtatóval készítik a szoknyát és nadrágot viselő újbolsevik genderfluidumok. Megjelent a Magyar7 2021/ámában. Forrás: Tovább a cikkre »
piciszusz 2016. március 6., 09:24 Kihívás miatt néztem meg, de amúgy is kellett egyszer már látnom ezt a filmet. Csak annyit tudtam róla, hogy könyvadaptáció, mindenki nagyon odavan tőle és gyogyiban játszódik. De nem nagyon tudom hova tenni a filmet egyelőre. Tetszett is, meg nem is. A színészek közül nagyon sokat felismertem: a fiatal Danny DeVito-t, a fiatal Grimát a Gyűrűk urából (:D), az álmos/szomorú szemű palit, meg a dilis professzort a Vissza a jövőbe-ből és persze a zseniális Jack-et, viszont mindenki nagyon jól játszotta a rá osztott szerepét, még a pszihós nővér is. A sok állókép alatt azon gondolkoztam, hogy vajon Kubrick itt nézte-e ki magának Jack-et a Ragyogáshoz? :P 2 hozzászólás NoraMoha 2015. augusztus 31., 15:40 Egyszerűen zseniális! Megrendezte saját halálát a Száll a kakukk fészkére írója, hogy elmeneküljön az FBI elől - Dívány. A színészgárda kiváló, és jó volt fiatalon látni néhány nagy nevet:) A történet pedig magával ragadott teljesen (így kb. 10. nézésre is). Hol szórakoztató, hol tanulságos, de van amikor megrázó és szívbemarkoló. Ha nem láttad még, nézd meg, nem fogod megbánni!
McMurphy, a zabolázhatatlan elítélt elmezavart szimulálva a börtönből átköltözik az elmegyógyintézetbe, hogy rabságát egy fokkal kíméletesebb körülmények között tölthesse le. Nem számít rá, hogy Ratched főnővér személyében rafináltabb zsarnokkal kerül össze, mint eddigi életében bárhol, bármikor. Nem marad más számára, mint a humor, hogy felvegye a harcot az elfogadhatatlanul, de olajozottan működő embergyár ellen. Meg kell találnia az emberi kapcsolatot a módszeresen elembertelenített ápoltakkal. Talán akkor sikerülhet... Ken Kesey regényéből a hetvenes években készült színpadi és filmes adaptáció is. Száll a kakukk fészkére (1975) Teljes film (LINK A LEÍRÁSBAN) - YouTube. A film Jack Nicholson felejthetetlen alakításával lett alapmű. A színdarabot hosszú évek után láthatja újra a közönség Budapesten.
Az "Intézet"ben a fasiszta diktátorokat megszégyenítő kegyetlenséggel a Főnéni uralkodik az Osztály elmebetegei felett. A nagyon különböző egyéniségű ápoltak engedelmesen belesimulnak a Házirend és a Ratched nővér megszabta keretekbe. Amikor Randle Patrick McMurphy megérkezik hozzájuk – akit egy büntetés-végrehajtó intézetből szállítottak az elmegyógyintézetbe -, megváltozik a helyzet. A csavargó hamar az ápoltak hangadójává válik, így az Osztályon egy kiválóan működő diktatúra gépezetében pillanatnyi zavarok keletkeznek. A csavargó nemcsak a saját sorsával törődik, hanem érdekli, hogyan bánnak a többiekkel. Ő maga egy pillanatra sem alkuszik meg, folyamatosan provokálja a Főnénit, lázadást szít az embertelen diktatúra ellen. Egy időre sikerül is felráznia az apatikus, vegetáló szerencsétleneket. Közben a regény elbeszélője is megszólal, az élete újra értelmet nyer McMurphy hatására. A kilátástalannak tűnő harc során a betegek szempontjából apró győzelmek és vereségek váltják egymást. A Főnéni egy – a betegek számára szervezett – kollektív hajókirándulás után zárt osztályra csukatja McMurphyt és Serteperte Főnököt.
Sir David Attenborough a Royal Society tagja, és fáradhatatlan képviselője a természetvédelemmel kapcsolatos kezdeményezéseknek. David Attenborough: Egy élet a bolygónkon – A szemtanú vallomása – és látomás a Föld jövőjéről, fordította: Makovecz Benjamin, szerkesztette: Szalay Marianne, Park Könyvkiadó, 2020
A film talán legmegnyugtatóbb és bölcsebb gondolata is ebben leledzik, nevezetesen ez az egész nem a bolygó, hanem az ember túléléséről szól - hiszen a természet vagy velünk, vagy utánunk, de újból virágozni fog. Mindezt pedig tökéletesen szimbolizálja Csernobil és Pripjaty allegóriája, ami a film teljes egészét is keretbe foglalja. A folytatáshoz többre lesz szükségünk, mint intelligencia. Bölcsességre van szükségünk. Az Egy élet a bolygónkon amellett, hogy természetfilmként is az eddigi legszebbek egyike, Sir David Attenborough életművének is egy közel hibátlan összegzése. Egyszerre tájékoztatja a nézőt, képbe helyezi őt, majd egy utolsó, roppant elkeseredett segélykérést fogalmaz meg felé. Bízom benne, hogy erre a filmre nem pusztán egy letűnt civilizáció digitális fosszíliájaként fognak visszatekinteni azok a valakik, akik utánunk jönnek. Hanem remélem, ahogy Attenborough munkásságára, úgy többek között az Egy élet a bolygónkra is úgy fogunk emlékezni évtizedekkel később, mint a számos ébresztők egyike, mely változásra, cselekvésre sarkalt minket.
A dokumentumfilm révén bepillantást nyerhetünk ebbe a természetközeli gyerekkorba, sőt, kicsit előre ugorva az időben láthatjuk a szemcsés, fekete-fehér felvételeket a kalandvágyó fiatalról, akivé a fiú vált, és aki örömmel csapott le a lehetőségre, hogy bejárja a világot, és annak (viszonylag) érintetlen zugairól készített felvételekkel nyűgözze le a nézőket. Ahogy pörögnek a képkockák, újraélhetjük Sir Attenborough dokumentumfilmjeinek legendás részleteit, amelyek az évek során újabb és újabb technológiai újítások révén egyre elképesztőbb helyekről egyre élesebb képminőségben varázsoltak el minket. Azonban a kis bevágások sora nem a természetfilmezés atyjának arcán mélyülő ráncokra és az idő múlására hivatott felhívni a figyelmet. Sokkal inkább arra, hogy ez a vadon már rég nem olyan érintetlen, amilyennek ő még láthatta. Megrázó képkockák révén láthatjuk, hogyan változott meg az évtizedek során Sir Attenborough által felfedezett vadon – és vált megzabolázott betondzsungellé. A természettudós bemutatja, miként lett egyre egyre nehezebbé rálelni egyes fajokra – vagy épp jégtakarókra a sarkvidéken.
Innen ugrunk vissza az időben és az Attenborought jellemző gyönyörű felvételekkel és régi archív anyagokkal bemutatják, hogy mennyire csodálatos hely volt a bolygónk. A dokumentumfilmes narrálásának köszönhetően szépen lassan kezdjük megérteni az összefüggéseket, amik mentén működik a körülöttünk lévő környezet élővilága. Azonban ahogyan egyre jobban közeledünk napjainkhoz, a látott képek kezdenek egyre nyugtalanítóbbakká válni és a közben bevágott adatok is egyre nyomasztóbb képet festenek arról, hogy milyen irányba is haladunk jelenleg. Ezen a ponton már mindenki számára kristálytisztán látszik, hogy a helyzet bizony tragikus, azonban itt még nem áll meg a dokumentumfilmes, ugyanis felvázolja, hogyha ezen az úton megyünk tovább milyen jövő vár majd az emberiségre a következő emberöltő során. Viszont ezeket az információkat nem pánikkeltésre használja, hanem ezzel ágyaz meg a film utolsó harmadát kitevő résznek, ami arról szól, hogy mi is lehet a megoldás ezekre a problémákra. Ennek az utolsó harmadnak köszönhetően bármennyire is súlyos a téma, nem úgy áll fel az ember ezután a szűk másfél óra után, hogy kedve lenne elbújni egy sötét sarokba zokogni, ugyanis a megoldási javaslatok mellett bemutatnak pár remek, már megvalósult példát is, ami szintén szokatlan ebben a témában, mivel általában a problémamegoldás helyett a szenzációhajhászás szokott a cél lenni, itt azonban nem erről van szó.
Közelítünk a négy évvel ezelőtti részvételhez, Budapesten szavaznak a legtöbben A szavazófülkék hat órakor nyitottak és 19 órakor zárnak. A legfontosabb kérdés az, hogy Orbán Viktor ötödször is kormányt alakíthat-e, vagy az ellenzéki pártok közös jelöltje, Márki-Zay Péter megszakítja a hosszú évek óta tartó Fidesz hegemóniát?