Próbáld ki a répás tésztasalátát is házi majonézzel!
Tátva marad a szád, hogy lehet egy ilyen egyszerű recept ennyire jó – A teljes receptért kattints a képre! Ugye milyen egyszerű? Ehhez a gyors mediterrán ebédhez szinte alig kell valami, ráadásul még egy nehezebb munkanap után is pillanatok alatt elkészítheted. Feta sajtos tészta kai. Mi azt ajánljuk, hogy először is kóstold meg, mennyire sós a fetasajt, így könnyebben el tudod majd dönteni, mennyi fűszerre lesz majd szükséged a főzés során. Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube -on! Ezek a receptek is érdekelhetnek: Mutatjuk, hogy készíts EGYBEN SÜLT, krémesen puha fokhagymát A világ 3 legfinomabb 20 perces sajtos tésztája gyors ebédekre Könnyű receptek kezdőknek, akik főznének egy finomat a kedvesnek
Bartis Attila második regénye folytatja A sétá ban (1995) már bejáratott önéletrajzi fikciós szólamot: a narráció az A nyugalom ban szintén E/1-es, amely a főszereplő és az elbeszélő szólamának szétválásaiból és összetalálkozásaiból áll össze, a regény hőse pedig Bartishoz hasonlóan író, aki a szövegben saját traumákkal teli életével néz szembe. Márpedig traumákból akad bőven, sőt a társadalmi tragédiák (az '56-os forradalom leverése, a Kádár-rendszerben leszakadó rétegek stb. ) összekapcsolódnak a személyes sérelmekkel (a szülők önzése, incesztus stb. Minden könyv egy élmény: Bartis Attila: A nyugalom. ). Ezért A nyugalom egy mindent megmutatni akaró, vallomásos, kegyetlen önanalízisként olvasható, amellett, hogy rájátszik a családregény műfajára, illetve a prózafordulat által meghonosított apa- és anyaregények sorába illeszkedik, mint amilyen Esterházy Péter Harmonia caelestis e vagy Nádas Pétertől az Egy családregény vége. Film is készült belőle 2008-ban ( Nyugalom, rendezte: Alföldi Róbert). Az elbeszélés nyitánya már előrevetíti a regény sokkoló elemekkel teli szüzséjét, és megalapozza annak hangulatát: a közös lakásukban Weér Andor rátalál anyja holttestére, és arra gondol, hogy ezt szerelmének, Fehér Eszternek is látnia kellene.
Ha egy regény végére érve ugyanannyit tudok önmagamról, másokról, a világról, mint amikor belekezdtem, akkor nem csináltam semmit. 2020-ban Térey-ösztöndíjas lett – mesélne arról valamit, hogy jelenleg min dolgozik, milyen kézirat, könyv tölti ki a napjait? Most épp A sétá ból készülő film forgatókönyvén dolgozom. De ennek nincs köze az ösztöndíjhoz. Tavalyelőtt belekezdtem egy olyan könyvbe ( A rég, 1968-1984), ami a legegyértelműbben nem regény, még csak nem is regényes, és amit csak úgy érdemes megírni, ahogy azt sem a saját, sem az érintettek életében nem adná ki az ember soha. Így nem tudom, mi lesz. Hiszen nyilván úgy akarom megírni, ahogy érdemes. Bartis Attila: A nyugalom - Moha olvasónaplója. Erre a nemtudommilesz-re kapom az ösztöndíjat.
A nyitott szem mint szimbólum pedig egyszerre szolgál a fényképezésszerűen mindenhova betekintő, az olvasóval minden bizarr részletet láttató elbeszéléstechnika metaforájaként, ám az is jelentőséggel bír, hogy a halott anya szemét nem lehet becsukni, mert már beállt nála a hullamerevség – nem lel nyugalomra. Bartis Attila: A nyugalom - ekultura.hu. A regény legkomplexebb szimbolikus eleme azonban kétségkívül a tükröződés, amely megjelenik egy másik szimbólum, a nevek szintjén is (a társasházban lakó, szárnytörött madarakat gyűjtő prostituáltat is Rebekának hívják, Andor ikertestvére is Rebeccára változtatja a nevét, amikor hegedűművészként befut), leginkább azonban a családi viszonyokban érhető tetten. Miután Rebecca az utolsó, anyjának küldött levele után – melynek zárása újfent szimbolikus: "Tisztelt anyám, ha látni kíván, akkor a szemét majd ne csukják le" – öngyilkos lesz, a fiú kezd el levelezni az ikertestvér nevében, és újra úgy érzi, hogy eggyé válik vele. Az azonosulás mellett az azonosítás is ide tartozik: Andor az Évával való együttlét során őt az anyjával azonosítja, ami, mint kiderül, nem is minden alap nélküli, hiszen az asszony ott volt a születésénél – akkoriban ugyanis a Weér-házaspárral hármasban éltek.
Ezt követően ismerjük meg a Weér-család tragikus és tabusértő epizódokban gazdag történetét, illetve Andor és Eszter kapcsolatának alakulását. A fiú viselte gondját anyjának tizenöt évig, miután politikai okokból – Weér Rebeka férje ugyanis az ÁVO hivatalnoka volt, lánya pedig nyugatra menekült – elmozdították a színházból, és ő innentől nem volt hajlandó kilépni többé a lakásból. A karrierista és narcisztikus anyával, aki sem a gyerekeivel, sem pedig férjével nem foglalkozott, a fiú kapcsolata beteges mélységekbe zuhan, míg Andor viszonyba nem kezd könyve szerkesztőjével, Jordán Évával, akiről kiderül, hogy már az apjának is szeretője volt. Ez csak súlyosbítja a főszereplő neurózisát, amelyből kiutat az Eszterrel kezdett kapcsolat sem jelent – és nem csak azért, mert az anya válik szerelmük legfőbb kerékkötőjévé. A történet morbiditása, a karakterek viszonyaiban megjelenő kíméletlenség, a helyszínleírásoknak – a kocsmáktól a várótermeken keresztül a szuterénekig – a nyomasztó brutalitásra fókuszáló vizualitása ugyanakkor minden konkrét történelmi utalás és a pszichológiai folyamatok realizmusra törekvő, részletes ábrázolása ellenére mitikussá avatja az olvasottakat.
130-130. oldal
15 éven keresztül a fiára támaszkodik mindenben, sőt, állandó elszámoltatás alatt tartja. (Holvoltálfiam?, Hovámészfiam? ) Tovább tarkítja a képet a látszatnak szánt, különös levelezés Judittal. Időközben feltűnik egy szintén titokzatos múltú nő az író életében, könyve kiadása kapcsán afférja lesz egy nála idősebb nővel, aki egykor apja szeretője is volt. Sok év elteltével újra hírt kap Juditról, megismeri az apja múltját. Amikor meghal az anyja, magát vádolja a halála miatt, a rabság után nem megkönnyebbülést érez, hanem lelkiismeret furdalást. Olyan súlyos hatással volt rá 35 éve, hogy nem is tudja feldolgozni sem múltját, sem a hirtelen rászakadt szabadságot. Epizódszerűen derülnek ki a történetben az előzmények, az ok-okozati összefüggések kibontásakor egyre meghökkentőbb dolgokkal találkoztam, sorra "estek ki a csontvázak a szekrényből", oldalról oldalra lepleződtek le beteges viszonyok. Önzés, hazugságok, félelem, menekülés. Talán ezek a legjellemzőbb szavak, amik eszembe jutnak a regény kapcsán.