2015. aug 2. 11:28 #Molnár #Csilla #szépségkirálynő #öngyilkosság 138594_2 Molnár Attila, a tragikusan elhunyt szépségkirálynő testvére nem hisz nővére öngyilkosságában, de nemcsak ő állítja, hogy a haláleset megrendezett volt. Molnár Csilla Andrea 1985-ben lett szépségkirálynő, és utána nem sokkal, 17 évesen bevette apja szívgyógyszereit, majd elhunyt. Azóta többször felmerült egy elmélet, hogy a gyönyörű lány nem is halt meg, megrendezett öngyilkosság volt. Sopronkőhidán ül öccse, aki életfogytiglani büntetését tölti egy utcai gyilkosságért. A férfi állítja, hogy nem nővérét látta annak idején a koporsóban, és azóta is találkozott vele. Mivel a férfi elég zavart elméjű, ez az állítás nem túl megbízható. Egy házaspár állt elő egy másik, még furcsább elmélettel. 18 évvel a szépségkirálynő halálát követően egy bulvárlap újságírója állítólag olyan dokumentumok birtokába jutott, amely szerint Molnár Csilla él Paraguaybank. Koós Szabolcsot a lap egyik olvasója kereste meg, aki felajánlott neki egy – állítólagos – titkosszolgálati dossziét.
Magyarországon legelőször 1929-ben rendeztek szépségversenyt Miss Hungary címmel, aztán a második világháború után ötven éven keresztül nem rendeztek hasonló eseményt, egészen 1985-ig. Nem fért bele a kommunista életszemléletbe, és amúgy sem volt nagy divat, hogy a nők különösebben mutogassák magukat. Amelyik mégis, arra könnyen azt mondták, hogy "kurva". 1985-ben azonban már puha volt a rendszer, nyugatra is kacsingatott. Ebben az évben a Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató Vállalat országos szépségversenyt hirdetett, amire több mint kétezer lány jelentkezett. Közülük választottak ki huszonötöt, akiket a tévés közvetítés alatt osztályoztak, majd választottak királynőt, az akkor tizenhat éves fonyódi lány, Molnár Csilla Andrea személyében. Csilla mai szemmel nézve is igazi modellalkat volt: szép, íves szája, finom vonalai, sudár termete, kecses mozgása és élettel teli tekintete volt. Heccből jelentkezett, az atyai tiltás ellenére, egy osztálytársával együtt, aki már az elődöntőben kiesett.
A Magyar Média elnökét Csilla halála után kirúgták ugyan, az egy évvel későbbi, '86-os Miss Hungary t pedig a középdöntőben leállították, és egészen 1989-ig nem is rendezhettek ilyen versenyt, de Molnár Csilla Andreát mindez már nem kelthette életre. Halálával legenda lett, mert most – harminckét év után is – még mindig foglalkoztatja az eset a közvéleményt. Ahogy Homonyik Sándor énekli a róla szóló dalban: "…Úgy indultál őszintén, tisztán, de hosszú volt az út, s talán túl sok a sár. Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád. Egy lélegzetnyi boldogság, ennyi volt tán, ez volt az élet! " Nem vigyázott rá senki. Az első szépségkirálynő egyedül maradt egy olyan világban, ahol dörzsölt haszonlesők élősködtek rajta, és gusztustalan pletykálkodók köszörülték rajta a nyelvüket. Álmodj tovább békében, királylány! Ha már senki nem álmodott neked jobb világot… Szentesi Éva Források: Szépleányok (Dér András és Hartai László dokumentumfilmje, 1986) Isten óvd a királynőt! (Friderikusz Sándor riportregénye, 1987) Képek: youtube,
Udvarhölgyei Kruppa Judit és Füstös Veronika lettek. 1986. február 28-án Máltán, a Miss Európa szépségversenyen 3. helyezést ért el. Győzelme után néhány hónappal a gimnáziumot magántanulóként folytatta, hogy eleget tudjon tenni a királynőségével járó felkéréseknek. Életét azonban megkeserítették a pletykák és az egyre szaporodó családi és közéleti konfliktusok. [2] 1986. július 10-én kora délután szülei házában halálos adag gyógyszert vett be, és már nem tudták megmenteni az életét. A tragédia miatt az 1986 -os szépségversenyt a középdöntőnél leállították, és 1989 -ig nem is rendeztek Magyarországon ilyen vetélkedést. Emlékezete Fonyódi emlékszobra, Túri-Török Tibor alkotása (2016) Kaposvárott, a Keleti temetőben nyugszik, síremlékét Melocco Miklós szobrászművész készítette. Halála után két könyv jelent meg róla: Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós 1986 -os, Szépséghibák című könyve a hazai szépségipar visszásságaira próbálja felhívni a figyelmet, Friderikusz Sándor Isten óvd a királynőt!
07. 28. Szneka Z Glancem Caffe helyhez hasonló helyek
Jellemző ételek [ szerkesztés] A Wielkopolska konyha jellegzetes ételei: Levesek [ szerkesztés] Főttburgonya-leves (ślepe rybyl, rzadkie pyrki, ruks, ruksa) – aranyszínű zsömlével felszolgált sűrű tejes, tejszínes vagy írós leves szalonnával, újabban húsbetéttel is. Tyúkhúsleves (rosół z kury) – ünnepi és vasárnapi étek régebben borsóval, babbal, pirított kenyérkockákkal vagy grízgombóccal gazdagítva, újabban tésztával vagy nudlival. Szneka z glancem to:. Vérleves, fekete leves (czernina, czarnina, czarna polewka, czarna zalewajka) – korábban liba, napjainkban kacsa véréből készülő sötét színű leves. Véreshurka-leves (kiszczonka) – a véres hurka kifőzése után visszamaradt víz, továbbá liszt, tej és fűszerek felhasználásával készülő leves. Kelkáposztaleves (parzybroda) – gyakran a magyar kelkáposztaleveshez hasonlóan majoránnával, köménnyel és főtt burgonyával készül, de rántás nélkül. Eintopf – a gulyáshoz hasonló sűrű zöldségleves, illetve egytálétel szalonnával, rizs - vagy darabetéttel. Rumpuć – az eintopf egyik fajtája, mely alaplé, káposzta, hagyma, sárgarépa és burgonya felhasználásával, esetenként alma vagy paradicsompüré hozzáadásával készül.
Nagy-Lengyelország konyhája ( lengyelül: Kuchnia wielkopolska) egy történelmi régióban kialakult, helyi sajátosságokkal rendelkező konyha Lengyelországban. Története [ szerkesztés] Köles, a középkor fő tápláléka A mai Nagy-Lengyelország területén élt emberek legfontosabb tápláléka az őskorban a búza, a köles és az árpa volt. E gabonafélék termesztése i. e. 2500 körül kezdődött. Később, a 8. századtól a rozs is a fontos élelmiszer-alapanyagok közé került. A korai középkorban kezdődött a hüvelyesek, a len - és másféle olajos magvak termesztése, és ugyanebben az időben lett meghatározó a szarvasmarha, a sertés és a juh tenyésztése az addig jellemző vadászattal szemben. A 11. századtól további zöldségfélék felhasználásával gazdagodott a térség konyhája, különösen az uborka, a tök, a fokhagyma, a káposzta, a fehér - és sárgarépa, valamint a paszternák vált kedvelté. Az első Lengyel Köztársaság, a felvirágzás korától ( 1572 – 1697) az ország három felosztásáig ( 1772 - 1795) terjedő időben nőtt a vadhús, a baromfi, a marha- és sertéshús fogyasztása, s fontos szerepe volt a méznek, a vodkának és a hígított sörnek.