A műgyűjtésnek már a 18. századtól kezdve elég komoly hagyományai voltak itthon is az olyan nagy arisztokratacsaládok körében, mint például az Esterházyak vagy a Károlyiak. Amikor ellátogattak például Itáliába vagy Franciaországba, bevett programjuk volt, hogy felkeresték a helyi régiségkereskedéseket, és izgalmas tárgyakat vásároltak. Ebben nem maga a gyűjtés volt a fontos, hanem hogy érdekes darabokat szerezzenek meg – külön neve is volt a műfajnak: Kunst und Wunderkammer, azaz művészet és csodás dolgok tárháza. A természet és a művészet keveredett: szarkofágtöredékek, múmiák, szobrok és festmények egymás mellett kaptak helyet. Mondhatjuk, hogy ezek voltak a későbbi gyűjtemények ősei – fejti ki Molnos Péter művészettörténész, a második világháború előtti magyar műkincsgyűjtemények szakértője. Történelmi gyűjtemények A későbbi gyűjtemények, amelyekben már egyfajta szisztéma is szerepet játszott, csak a 19. Eletembe csak ket not szeretem o. századtól kezdtek divattá válni az arisztokratacsaládok – például a Szapáryak, az Andrássyak és persze az Esterházyak – körében.
A képzőművészetet korábban is szerettem, és kiállításokra magam is gyakran jártam, az viszont, hogy a múzeum faláról egyszer csak az enyémre került egy műtárgy, teljesen más minőséget hozott az életembe. Tradíció és divat a műtárgypiacon – Miért gyűjt a gyűjtő? - Hamu és Gyémánt. Kifejezetten és egyre tudatosabban kezdtem keresni azt, amit szívesen látok az otthonomban, az irodámban, a környezetemben. A kezdeti vonzódás tehát teljesen érzelmi alapú volt, aztán némi kockázatvállalással és egy kis szerencsével úgy alakult, hogy ma már a munkám is a művészethez és bizonyos mértékig a műgyűjtéshez köt. A cikk a Hamu és Gyémánt magazin téli számában folytatódik. Irina Drozd Alkotása az Art Market Budapesten Fotó: Art Market Budapest Szerző: Fülöp Luca