Hamu és Gyémánt 2016/1. [antikvár] Bozori Gabriella, Dr. Hecker Walter, Dr. Schiffer Miklós, Dunajcsik Mátyás, Fogas Krisztina, Győrffy-Villám András, Kassai Lajos, Kotun Károly, Krausz Viktória, Kukorelly Endre, Lengyel Csilla, Lipcsei Árpád, Madarász János, Nagy József, Patakfalvi Dóra, Pécsi István, Szabó Imola, Szebényi Dániel, Tóth Judit Szállítás: 3-7 munkanap Antikvár LENTRŐL FELFELÉ Sokszor voltam fent és lent, akár egy napon belül is, és úgy sejtem, ezzel nem vagyok egyedül. Azért csak sejtem, mert kívülállóként soha nem lehetünk biztosak abban, mi zajlik másokban, hogyan él meg, vagy éppen túl dolgokat. Kezdőoldal - Kassai lovasíjaszat. Ezért, amikor a Hamu és...
A kínai hun múzeum feliratát elemezve az a különösen jó gondolat is megfogalmazódik, hogy a magyar nem egy rassz, hanem egyfajta kultúra, különböző ősi néptörzsek közös hagyománya. A lovasíjász bemutatók és versenyek pedig leginkább a mai ifjúságnak szólnak, akiknek minden érzékszervére kell hatni, ha el szeretnénk juttatni hozzájuk az igazi üzenetet. Nagyon szép filmes megoldással fejeződik be a film. A tanítómester magányos futását látjuk a szakadó hóesésben, hegyen-völgyön, árkon-bokron keresztül, majd feltűnik egy fiatal tanítványokból álló kis raj, akik egyforma ritmusban futnak mögötte. Ekkor a mester megáll és hagyja, hogy beérjék és megelőzzék a fiatalok és visszafordulva mélyen a mozinézők szemébe néz. Antalffy Yvette Forrás: kYVETíté
UTÓSZÓ Alapvetően két embertípus van, a kérdés embere és a felelet embere. A kérdés embere az állandóan kutató, tapasztalni, megismerni akaró ember. A felelet embere pedig azt mondja, vallása már mindenre megadta a választ, és visszavonul a hitének megfelelő rítusokba. Az én életem mintha mindkettőt tartalmazná. Én mindent ki akartam próbálni, és azt mondtam, csak az ostobák akarnak a mások kárán tanulni, és nincs fontosabb az egyéni tapasztalásnál. A tudás az egyedüli kincsünk, amit nem vehetnek el tőlünk, és egyben a legarisztokratikusabb dolog is a világon. Most, hogy elértem életem delét, egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögött hagyva a kérdések és a vágyak kínzó dzsungelét. Sokkal több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lovasíjászat, ami egykor táltoslovon repített térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus számomra, keretet adva hétköznapjaimnak, életemnek. Egyszerre jelenti számomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpróbáltam a józan észre támaszkodva a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékenységről, majd képességeimhez mérten művészien bemutatni, és mire eljutottam idáig, azt vettem észre, hogy hitemmé vált.