Minden egyes munkában gazdagszom. Ebben mivel gazdagodott? A műfajról tudott meg többet? A saját rendezői működéséről? Nem gondolom, hogy az operett műfajáról többet megtudtam volna. Arról igen, hogy mit lehet benne működtetni, és mit nehezebb. “Nem vagyunk pedofilok, emberek vagyunk” — Több ezren tüntettek a melegellenes törvény ellen a Kossuth téren – Nyugati Fény. Milyen az, amikor ennyire erős keretek határolnak rendezőként. Hol lehet és hol nem lehet kitörni. Hogyan gondol erre az előadásra: ez a Miskolci Nemzeti Színház Mágnás Miskája, amit Székely Kriszta rendezett, vagy Székely Kriszta előadása, amit a Miskolci Nemzeti Színházban mutatnak be? Nem látom be, pontosan mi a különbség a két verzió között. Hogy mihez illeszkedik jobban: a miskolci teátrum jelenleg létező színházi világképéhez, vagy az ön épülő rendezői gyakorlatához? Szerintem Béres Attila és a művészeti tanács azért hívott engem, mert szerették volna, hogy ez olyan Mágnás Miska előadás legyen, amelyet én rendezek. Ez a szándék nyilván azt is sejteti, hogy nem feltétlenül akartak a tartalmat és a formát illetően szokványos megközelítést. Az itteni előadásokban azt látom, és én azért is szeretek Miskolcra jönni, mert innovatív és önmagát folyamatosan meghaladni kész a színház, és ezt pártolja a közeg is.
Pszichológusként hiszem azt, hogy a kapcsolódás segít – mondta.
Szekeres szerint a Fidesz gyűlöletpolitikája a családokat támadja, mert sokak számára okoz majd felbecsülhetetlen kárt. Olyan családoknak, ahol van meleg, vagy LMBTQ-identitású fiatal, mert ő a törvénymódosítás után nagyobb eséllyel kap majd elutasítást az elfogadás helyett saját családjában, ennek pedig súlyos következményei lehetnek. 100 ezer aláírást akarnak Már 80 ezren írták alá azt a petíciót, amit a szervezők indítottak – jelentették ki az első beszéd után. A szervezők azt mondták, a tüntetés végére már 100 ezret akarnak. BOON - „Nem akarom unásig ismételni magam”. A tüntetés színpadja előtti tér, amelyet a Kossuth tér déli részén állítottak fel, megtelt. A második beszédben, Lászlóffy Juli, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának egyik alapítótagja, pszichológus arról beszélt, hogy az LMBTQ-fiatalok körében komoly gond az öngyilkosság. Politikai haszonszerzés miatt kockára tenni családok életét, erre nincsenek szavak – mondta a pszichológus, aki arra bíztatott, hogy aki tud, beszéljen kormánypárti politikussal erről a kártékony törvényről.
Ezek a szakma legnagyobb közhelyei, én pedig két sorban eldurrogtattam mindkettőt, de vállalom, mert helyük van itt, amire a legjobb bizonyíték a PopUp Produkció Egykutya című előadása. Először is, beszéljünk picit a PopUpról, ami egy végtelenül izgalmas, projektalapú kezdeményezés. Nincs állandó társulat, nincs fix, állandó helyszín. Folyamatosan mozgásban van, és pont azt a berögződést akarja lebontani, átformálni, hogy a színház egy porosodó, egy helyben álló valami. Bakonyi Alexa színésznő azzal a szándékkal alapította a PopUp Produkciót, hogy közelebb hozza az emberekhez, elérhetőbbé, trendibbé, modernebbé varázsolja. Ahogy ő fogalmazott az egyik nyilatkozatában, a cél a színházat "kihozni a fényre". Ráadásul a PopUp Produkció egy újfajta támogatási formát szeretne itthon meghonosítani: a mecenatúra kultúráját, aminek egyik módja a helyszín biztosítása. Az Egykutya című előadásnak havi három alkalommal ad otthont a fiatal művészeket gyakran támogató ACG Reklámügynökség, ami hatalmas segítség a csapatnak – és ezzel rá is térek arra, honnan és miért jutott eszembe Peter Brook örökzöld megállapítása az üres téren áthaladó emberről.
Fotó: Munkácsy Barbara Hogy lesz ebből színház?! Amikor megérkeztem az ACG épületéhez, nem volt még ott senki. Hamarabb indultam otthonról, két hét karantén után szinte puskából lőttek ki. Fogalmam sem volt, mire számítsak. Egy irodaépület aulája volt a helyszín, székekkel megpakolva, egy kanapéval középen, ACG-logók a falon. Ha valaki csak úgy belök ebbe a térbe, eszembe nem jutott volna, hogy itt perceken belül egy színházi előadás kezdődik. Már belépéskor érezhető volt valami a levegőben, tapintani lehetett egy izgalmas feszültséget. A feszült csend, a várakozás a színház egyik legizgalmasabb pillanata, a "mindjárt kezdődik" rész. Döbrösi Laura egyedül állt a "színpadon", várt valamit, vagy valakit. És már meg is született a színház. Már nem az ACG épületében voltunk, hanem ennek a furcsán feszült lánynak a lakásában, vele vártuk a nem tudni, mit, vagy kit. A karaktereket jól ismerjük A történet szerint négy fiatal, akik egyetemista éveik alatt laza barátok voltak, nyolc év után váratlanul újra találkoznak egy "házibulin".
Ők a szeretetre rezonálnak, és még annyira tiszták, hogy ezt a helyzetet a maga valóságában látják. Úgy gondolom, egyetlen fontos dolog van, hogy szeretet vegye őket körül. Az lényegtelen, hogy azonos vagy eltérő nemű pár alkotja ezt a szerető családot" – mondta Pálmai Anna színész. Nem hagyják ők, nem bizony "Legközelebb is legalább ennyien el fogunk jönni. Itt leszünk, és elmondjuk, hogy ezt nem hagyjuk" – jelentették ki a szervezők, a tüntetés ezzel véget ért. Az "Én is buzi vagyok" tábla sajnos lemaradt Pedig ahogy Klárát elnézzük, a hajlam simán meglehet... Fasizálódik az ország, jön a harmadik világháború! Lekapcsolják a tévét otthon, Oroszország felé haladunk...