Megérkezett a DC szupercsapata is. Nem titok, hogy a stúdió mindent beleadott, hogy felvegyék a versenyt a Marvel univerzum, mára már igen komplex és közönség kedvenc világával. Lássuk, tud-e újat mutatni a "gyengébbik fél", azaz, hogyan teljesít az Igazság Ligája a nagy vásznon és hogyan is jutottunk idáig. A Justice League (vagy magyarul Igazság Ligája) először 1960-ban tűnt fel a "The Brave and the Bold" #28. számában. Eredetileg 7 tagból állt: Superman, Aquaman, Flash, Zöld Lámpás, Marsi Fejvadász, Batman és Wonder Woman. A formula bevált. A 60'-as évektől kezdve rengeteg közös kalandon át kísérhettük kedvenceinket. Harcoltak közös, galaktikus főellenségekkel (Brainiac), harcoltak egymás főellenségeivel (Lex Luthor, Joker), de még egymás alteregói ellen is (Crisis on Two Earths). A csapatdinamika miatt, bárhová el lehetett ráncigálni ezeket a szuperhősöket, mindenhol jól mutattak. És erre még visszatérünk… Az évek során rengeteg DC hőssel bővült a csapat, de az alap mindig ez a 7 karakter maradt.
Félig-meddig katasztrófaturistaként mentem el megnézni a DC-moziverzum új opuszát, melytől a Warner stúdió vezetői összekulcsolt kézzel várták a megváltást. Nem mintha Az acélember rel elindított szuperhős-széria eddigi bevételeit számolgatva a luxusvilláik eladásába kezdtek volna, ám hosszútávú terveikre árnyat vetettek a filmjeiket kísérő heves negatív reakciók. Míg a rivális Marvelről lepattantak a kritikák, a DC és a Warner háza táján pánik lett úrrá, hogy a Watchmen óta egyre ritkábban vizionáriusnak kikiáltott Zack Snyder pejoratív értelemben is sötét felfogása a közkedvelt szuperhősökről egy csinos szakadékba vezeti őket. Az Öngyilkos osztag ot is kapkodva igyekeztek az utolsó pillanatban átszabni, ám a film ugyanúgy fanyalgásokban részesült, mint másik nagy reménységük, a Batman Superman ellen. Az csak a szeretett Wonder Woman nek köszönhető, hogy a Warner székházban nem vetették ki úgy magukat egymás után az ablakon az ügyvezetők, mint egy Monty Python-szkeccsben. Bármilyen rondán hangzik, az kapóra jött nekik, hogy Zack Snyder egy személyes tragédia miatt elhagyta a DC saját szuperhős-találkozójának, a majdnem kész Az Igazság Ligájá nak rendezői posztját.
Ami persze nem lenne gond, ha eleve úgy terveznek. Itt viszont három érdek ütközött: a stúdió, aki biztonságos akciódús két órát akart (és nyert); Snyder, aki felépítette volna a dolgokat, hogy súlyuk legyen; és Whedon, aki a csapatra fókuszálva minden mást odébb tenne, ha jó figurákkal dolgozhat. Ebből született aztán egy moziba küldött öszvér, aminek nincs egységes tónusa, és kimondottan érezni rajta hibrid mivoltát. Kezdjük eleve azzal, hogy Snyder hosszú filmekben szeret gondolkozni, de a helyettes Whedon bosszúállói is két és félórát kaptak a vásznon. Igaz, az Ultron korá n már érződött a vagdosás, de ne ezzel hasonlítsuk össze a Ligát, ott már igen bő volt az MCU, sok kötelező körrel. Nehéz elképzelni, hogy a kimaradt 50 perc az akciókból hiányozna, és azt is biztosra veszem, hogy Whedonnak sem szóltak előre, hogy "ja, majd két órára kéne vágni a cuccot". Csomó minden nincs itt a trailerekből (köztük az egyik legnagyobb fordulat tease-eléseként aposztrofált snitt), de Willem Dafoe és Jesse Eisenberg szerepe együttvéve is a nullához közelít.