Fontos A bónusszal 2018. 09. 10 és 12. 16 között tudtok szállást foglalni. Szobafoglalás a + 421 904 744 000 és a + 421 904 744 111 telefonszámon minden nap 8:00 – 18:00 óra között vagy a e-mail címen a bónuszkódod és neved megadásával. Visszatérítendő letét a helyszínen 70 EUR. Hétvégén felmegyünk a hegyekbe. Helyi idegenforgalmi adó: 1 EUR/fő/éjszaka. Időpont változtatás 10 EUR/fő áron lehetséges 10 nappal a szállás elfoglalása előtt. Egy vásárló több bónuszt is vásárolhat, több bónusz megvételével a tartózkodás meghosszabbítható. Más kedvezménnyel nem összevonható. "A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe…" Tényleg, miért is ne mennétek? A hegyi levegő, a szabadidős programok meg a nyugodt környezet mindenféle gondot kiszellőztet a fejetekből, ezzel a bónusszal pedig aktív kikapcsolódás, vagy csak fák tövében üldögélés, madárcsicsergés-hallgatás vár rátok egy valóban festői szépségű helyen. A kényelmes, modern apartmant a Tátra zöld fái ölelik körül, így a civilizáció kényelmét szó szerint a természet ölén élvezhetitek.
Utóbbiak nem pont kemény terepezéshez valók, de átlagos terepen még így sem nagyon adódhat problémánk. Magyarországon csak a négyajtós változat kapható A motor ezúttal is 213 lóerőt és 500 Nm-t ad le a kettő/négy kerékre a már jól ismert 10 fokozatú automata váltón keresztül, és a futóműhöz sem nyúltak hozzá az MS-RT munkatársai. A Wildtrak-alapú erősen limitált szériát elsősorban a méhsejt mintázatú hűtőrácsról, az egyedi küszöbtoldatról és a sportos tükörházról lehet felismerni, az utastérben pedig narancssárga cérnára és MS-RT plakettekre lehetünk figyelmesek. A Ranger MS-RT erősen zsebbe nyúlós történet, ugyanis a típus árcéduláján kereken 20 millió forintos összeg szerepel. Bizony, ez a kivitel még a Raptornál is többe kerül. A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe: 2 vagy 3 éj 2 fő részére reggelivel a Villa Olívia Apartmanházban. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
Énekelhettük volna Vikivel szombat délután a 137-es busz megállójában, mikor elhatároztuk, hogy a naplemente érdeklődés hiányában mégsem fog elmaradni. Sőt ha kell, fizikumunkat bevetve felgyaloglunk a Hármashatárhegyre, a tisztásra, hogy megörökítsük az oly sokat, sokfelől bereklámozott hamufelhőbe burkolózó napnyugtát. Nos, nem vagyok egy naplemente szakértő, vagy porfelhő-tudós, de az eseményben, hogy letűnt egy újabb nap, nem volt semmi extra. Ezzel nem azt mondom, hogy nem volt felejthetetlen élmény a mi kis túránk. Először is Viki iszonyat jó társaság, ha fel kell sietni a hegyre, igaz pár méter után az emelkedőn már egyre kevésbé csacsogtunk, sőt ha nem mentem volna át bioszból, valószínűleg arra gyanakodtam volna, hogy átkapcsoltunk bőrlégzésre. A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe. De felértünk! És ami ott fogadott minket, számomra megért volna még egyszer ugyanennyi hegymenetet (mindenféle túlzás nélkül). A zöld táj, az egyre sárgásabb fényben, a magasból, siklóernyősökkel, biciklista fiúkkal. 🙂 (A mikrokörnyezetem, itt a lakótelep közepén nem éppen hasonlítható ehhez, bár van menyét, a múltkor láttuk:)) De ott fenn valahogy tényleg minden más, a természet szépségei mellett nem lehet csak úgy elmenni.