chevron_right Kockázatos lehet a devizaszámla forintos kiegyenlítése // 2022. 03. 20., 06:15 Frissítve: 2022. 19., 17:29 Társaságunk belföldi és nemzetközi fuvarszervezéssel foglalkozik. A vevő-, illetve szállítószámlái jelentős része devizás tétel – írja olvasónk. Több olyan megbízás van, ahol a vevőszámla forintban, míg a hozzá kapcsolódó bejövő szállítószámla devizában van. A jelentős árfolyamveszteség elkerülése és az árfolyam-ingadozás miatt megengedett-e az, hogy a bejövő, devizában számlázott kötelezettséget a számla eredeti teljesítési napjának árfolyamán átszámított és a számlán is szereplő forintösszegben teljesítse? Ha csak az áfa összege szerepel forintra átszámítva, úgy a végösszeg forintosítható, és teljesíthető-e az eredeti teljesítés napjára érvényes árfolyam alkalmazásával? Olvasónk kérdéseire Antretter Erzsébet adószakértő, a Niveus Consulting Group igazgatója válaszolt. SZAKÉRTŐNK VÁLASZA: A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény ( Sztv. ) 72. § (2) a) pont alapján a teljesítés időszakában (üzleti évében) elszámolt értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a vevőnek a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, elküldött, a vevő által elismert, elfogadott számlában, nyugtában, illetve – ha az eladó számla, nyugta kiállítására nem kötelezett – egyéb számviteli bizonylatban rögzített, vagy a pénzeszközben kapott – általános forgalmi adót nem tartalmazó – ellenértékkel egyező árbevételt.
Mit jelent a számvitel rendjének megsértése, és milyen büntetésre számíthat? A büntető törvénykönyv 403. § (1) bekezdése szerint, aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt bizonylati rendet megsérti vagy könyvvezetési, beszámoló készítési kötelezettségét megszegi, és ezzel a) a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hibát idéz elő, vagy b) az adott üzleti évet érintően vagyoni helyzete áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Egyéni vállalkozó, illetve egyéb gazdálkodó lehet-e a cselekmény elkövetője? A válasz igen, ugyanis az egyéni vállalkozók is kötelesek bevételi nyilvántartást vezetni. (2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az egyéni vállalkozó, valamint a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó más gazdálkodó is, aki jogszabályban meghatározott nyilvántartási, bizonylatolási kötelezettségét megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja.
[224/2000. (XII. 19. ) Korm. rendelet. 6. § (1) bekezdés] A társasház által elkészítendő beszámoló formáját a társasház által folytatott tevékenység, az éves összes bevétel nagysága, valamint a könyvvezetés módja határozza meg. Egyszerűsített éves beszámolót köteles készíteni az a társasház, amelynek két egymást követő évben az alaptevékenységből, valamint a vállalkozási tevékenységből származó éves (ár)bevételének együttes összege évenként meghaladja az 50 millió forintot. 7. § (2) bekezdés] Egyszerűsített beszámolót készíthet az a társasház, amely csak alaptevékenységet folytat, továbbá az a társasház is, amelynek alaptevékenységből és vállalkozási tevékenységből származó (ár)bevételének együttes összege két egymást követő évben, évenként az 50 millió forintot nem haladja meg. A társasház évente köteles beszámolót készíteni a számvitelről szóló törvény előírása szerint. Ez a beszámoló nem azonos a közös képviselő vagy az intézőbizottság által évente elkészítendő elszámolással. Társaságunk vállalja a társasház éves beszámoló készítési kötelezettségének pontos és precíz teljesítését.
Az épülethez tartozó földrészlet, továbbá a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség, illetőleg lakás - különösen: a gondnoki, a házfelügyelői lakás - a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül. A társasház nem alanya a társasági adónak, de a tulajdonostársak közössége által a közös név alatt megszerzett jövedelem után, az SZJA törvény előírásai szerint adókötelezettség terheli, nem minősül jogi személynek, cégbírósági, bírósági bejegyzésre nem kötelezett, közhasznú szervezetté nem minősíthető. Szeretnénk ezúton is felhívni a társasházak figyelmét arra, hogy a társasházakról szóló 2003. törvényben előírt elszámolás és költségvetés elkészítése nem elegendő, szükséges a Korm. 12. §] A társasháznak az eredménylevezetésben, illetve az eredménykimutatásban a bevételeit legalább közös költség bevétele, bérleti díjból származó bevétel, támogatás és egyéb bevétel csoportosításban, illetve a személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglaltaknak megfelelően kell szerepeltetnie.
És ennek alapján köteles a bevallás esedékességének napjától az adóévet követő hatodik hónap utolsó napjáig járulékelőleget fizetni. Kiválás esetén a fennmaradó gazdasági társaság e rendelkezés alkalmazásában jogutódnak is minősül. Nem kell járulékelőleget bevallania a járulékfizetésre kötelezettnek megszűnésekor, továbbá, ha járulékbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be. A járulékfizetésre kötelezettnek a járulékfizetési kötelezettség keletkezésének évében az adóévet megelőző adóév adatai alapján kell járulékelőlegét megállapítania. És arról az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig járulékelőleg-bevallást benyújtania. A járulékfizetési kötelezettség keletkezése évének első két előlegfizetési időszakára vonatkozóan az adózó az előlegfizetéssel egyidejűleg bevallást tesz. Az előleg mértéke a járulék várható éves összegének időarányos része. Nem lehet járulékelőleget bevallani arra a negyedévre és a negyedév azon naptári hónapjára, amelyre az adózó már vallott be járulékelőleget.
A termőföld-bérbeadás lehet adómentes, a föld bérbeadás adómentesen nem végezhető. Magánszemélyként az ingatlan (föld)-bérbeadásból származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Mivel a bérlő egy kft., amely kifizetőnek minősül, így az önálló tevékenységből származó jövedelemből az adóelőleget a vonatkozó szabályok szerint neki kell megállapítania, a 08-as bevalláson bevallani, és megfizetni a magánszemélytől levont 15 százalék személyi jövedelemadót. Hozzon ki többet az Adózónából! Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is. Ön még nem rendelkezik előfizetéssel? library_books Tovább az előfizetéshez Előfizetési csomagajánlataink További hasznos adózási információk NE HAGYJA KI! Szakértőink Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől Együttműködő partnereink
Ez azt jelenti, hogy ha a szerződésben az ellenértéket devizában határozták meg, akkor azt devizában is kell számlázni méghozzá olyan összegben, amely szerződésben szerepel, illetve azt devizában kell kiegyenlíteni. Ha a devizában kiállított számlán szereplő ellenértéket forintban szeretnék kifizetni, akkor ennek szabályos módja, hogy a számla is forintban tartalmazza az ellenértéket. Ehhez pedig az szükséges, hogy a számlát megalapozó szerződést módosítsák, abban az ellenértéket euró helyett forintban határozzák meg. Ezt követően sztornírozni kell a devizás számlát és forintban kell azt kiállítani. Ha mégis forintban egyenlítik ki a devizában kiállított számlát, akkor annyi forintot kell az eladónak kapnia, amennyi ahhoz kell, hogy a kiegyenlítés napján a számlában szereplő eurót a hitelintézettől meg tudja vásárolni (ez esetben az euró mennyiségét az eladó által választott hitelintézet devizaeladási árfolyamával szorozva határozható meg a szükséges forintösszeg). Az eurót pedig a devizaszámlára kerülés napján érvényes – a vállalkozó által választott – árfolyamon kell nyilvántartásba venni az Sztv.