Ezek az üregek még ma is megtalálhatóak a hegy oldalában. Az itt található ásványok között kiemelkedően magas a tűzkő – kvarc – mennyisége. A hegy geológiai kincsekben gazdag – helyenként felfedezhető ásványok még a goethit, a hematit és a kalcit is. A Rupp-hegyi tanösvény első állomása Fotó: Báthory Péter, funiQ A kiemelten védett területen egy öt állomásos tanösvény vezet végig, ahol a kihelyezett tájékoztató táblákon olvashatunk a hegy történetéről, geológiájáról és az élővilágáról. Az ösvényről tilos letérni, ugyanis az erdő talaját sűrűn borítják a védett növények. A Rupp-hegy a botanikusok kedvelt kutatási területe. A 24 ökrös török ugratás. Növényzetét a betelepített erdei fenyves kivételével természetes növénytársulások jellemzik. A hegy északi lejtőin gazdag cserjeszintű tölgyes és gyertyános tölgyes erdőfoltok találhatók, a hegytetőt és a déli lejtőket pedig – a Csíki-hegyek fővonulatára jellemző – dolomitgyepek, különféle berkenyefajták, mészkedvelő molyhos tölgyesek, sajmeggyes karsztbokor erdők – jellegzetes növényfajával, a bíboros kosborral – borítják.
Ezek közül az ismertebbek: a tavaszi hérics, az apró nőszirom, a nagyezerjófű, a magyar gurgolya, a fekete kökörcsin, a leánykökörcsin, a bíboros kosbor és a fehér madársisak is megtalálható. A 7, 7 hektáros terület 1977 óta áll fővárosi védettség alatt. A hegy a nevét egykori tulajdonosáról, Rupp György budai polgárról kapta. Megközelíthetőség A 8E busszal a Törökbálinti út–Irhás Árok utca sarok megállóig, ahonnan nyugati irányba 600–700 méteres kocsiút vezet a Rupp-hegyre induló sétányhoz, ahol a turistajelzés is megtalálható: körbe, nem meredek úton vezet a magasságpontig. A hegy a buszról való leszálláskor (a volt Barackos vendégló előtt) látszik Források Rupp-hegy, (hozzáférés: 2012. november 2. ) Berza László: Budapest lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. 1011. old. Pécsi Márton – Marosi Sándor – Szilárd Jenő szerk. : Budapest természeti képe. Budapest, 1958. Rupp hegyi tanösvény k. 41, 44, 176, 179, 180, 184, 223, 226, 232, 233, 339, 490, 677. old. m v sz Budapest XI.
A lakott területekkel körbevett, többi budai hegytől elszigetelten álló Rupp-hegy – amely a valamivel több mint kétszázötven méteres magasságával tulajdonképpen még dombnak számít – a Budaörstől Dél-Budáig húzódó Csíki-hegyek vonulatának legkeletibb tagja. A hegy Budapest XI. kerületében, Pösingermajor városrészben helyezkedik el. A Rupp-hegy egyike Budapest azon területeinek, ahol az egykor összefüggő száraz-sziklagyepi természetes növénytakaró maradványai megmaradtak. A közel nyolc hektár méretű terület 1977 óta fővárosi védettség alatt áll. A természetvédelmi területet ma a Főkert Nonprofit Zrt. gondozza. Ösvény a Rupp-hegy oldalában Fotó: funiQ A hegy a nevét egykori tulajdonosáról, Rupp György budai polgárról kapta. Az 1688-ban Budára érkezett Pösinger Ferenc alakított ki gazdaságot a hegy területén – róla kapta a nevét a mai Pösingermajor városrész. Rupp hegyi tanösvény youtube. A hegy felépítő kőzete triász kori dolomit, a hegytetőn pedig helyenként budai márgával is találkozhatunk. A múlt századokban a hidrotermális hatásokra elbomlott dolomitot piktortégla néven falfestékek segédanyagaként bányászták.
A hegy 38 védett növényfaj élőhelye, amelyeknek legfőbb értéke az itteni orchidea-állomány. A lágyszárúak közül megtalálható a tavaszi hérics, az apró nőszirom, a nagy ezerjófű, de él itt magyar gurgolya, fekete kökörcsin, leánykökörcsin, fehér madársisak, csillagos őszirózsa, magyar bogáncs, magyar repcsény, és homoki vértő is. Nyár elején látható a fürtös homokliliom több mint száz töves állománya, és a sárga koronafürt is. A hegy jelentős növényfaja még a tarka imola. A hegy élővilágának jelentőségét a botanikusok mellett a zoológusok is felfedezték, ugyanis a terület állatvilága a kedvező természeti adottságoknak köszönhetően viszonylag gazdag. Rupp-hegy: a kijelölt ösvényről letérni tilos. A védett fajok közül nyerges szöcske, selymes futrinka, szarvasbogár, farkasalma lepke, gyászlepke és tarka szemeslepke is él a terület rovarfaunájában. A kétéltűek közül megtalálható a leveli és az erdei béka, a hüllőket pedig a fali- és a fürge gyík mellett a Sas-hegyen is jellemző pannon gyík és a rézsikló képviseli. A közelben lévő nagyobb, összefüggő erdőségekben a városi életkörülményeket nehezen tűrő madarak is előfordulnak, például a csilpcsalpfüzike, a fülemüle, az örvös légykapó, a rövidkarmú fakusz, a barátposzáta és a sárgarigó.