Jankovics Marcell Született 1874. november 3. Gárdospuszta Elhunyt 1949. november 12. (75 évesen) Budapest Sírhely Farkasréti temető Párt Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt Választókerület Fülek (1905-1910) Foglalkozás író, hegymászó, ügyvéd, politikus Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1897, jogtudomány) A Wikimédia Commons tartalmaz Jankovics Marcell témájú médiaállományokat. Jankovics Marcell (eredetileg Jankovich) ( Gárdospuszta, 1874. – Budapest, 1949. ) [1] író, politikus, ügyvéd, éremgyűjtő alpinista. Magyar népmesék / Pelikánmadár. A 20. század eleji magyar hegymászás egyik vezető egyénisége. Unokája Jankovics Marcell filmrendező. Élete [ szerkesztés] Édesapja, id. Jankovich Marcell fiatalon meghalt; édesanyja, Meszlényi Eugénia, majd nagyapja, Meszlényi Jenő nevelte. Nagykanizsán járt elemi iskolába, Pozsonyban római katolikus gimnáziumba, közben ugyanis gyenge tüdeje miatt elköltöztek, hogy a koronázóváros közeli hegyek gyógyító levegőjét szívhassa. Már fiatal diákkorában 3-4 ezres hegyeket mászott meg az Alpokban.
Egy interjúban feltett kérdésre – Gazdag és szerteágazó a pályája, ugyanakkor elmélyült, tudományos, művészi és közéleti. Hogy fér meg egy személyiségben ennyi minden? – a következő választ adta: "Az időbe és mondjuk, a kedvembe hogyan fér bele, mert ezek összefüggenek. Én olyan dolgokba nem nyúlok, amelyek távol esnek a tevékenységeimtől. Olyan rajzfilmeket csináltam, amelyek a néphagyományokhoz kötődtek, a szimbolikus, hagyományos gondolkodásmód vezérli őket. Magyar népmesék / A szállást kérő róka. Könyveket írtam főleg, és ha ki is lógott egy-egy ebből a sorból, akkor is volt valami, ami összekötötte a többivel. A Tragédia alkotása nyomán jöttem rá, hogy nekem fontos a küzdelem. Az életem tele van küzdelemmel. A meséknek például a központi témája a küzdelem, a jó és a rossz közötti harc. Hogy az időmbe hogyan fér bele mindez? Minimalizáltam az egyéb elfoglaltságaimat, időm túlnyomó többsége alkotómunkával telik. " Jankovics Marcell változatos munkaterületeit, alkotásainak sorát, életművének szerteágazó gazdagságát a laudáció műfajában nem lehet elmondani.
- csütörtök április 21. - csütörtök TV2 06:55 07:05 07:20 07:30 07:40 07:35 07:50 07:55 08:05 08:20 08:25 09:40 09:50 09:55 10:10 10:20 10:25 10:35 07:00 07:10 07:25 09:45 10:00 10:05 10:15 10:30 10:35
Tóth Norbert, a kiállítás kurátora "A Kárpátok koszorúja a történelmi hazát rajzolja körül. Az átkosban egy tévés főnök arra kért, hogy a Mondák a magyar történelemből c. rajzfilmjeimben a középkorias térképeken változtassam meg a hegykoszorú alakját, mert a csehszlovák és román elvtársak meg fognak sértődni. Rajzoljam át a hegyeket? – kérdeztem. Makogta, hogy akkor legalább szűkebb plánokat használjak, hogy ne vegyék észre… Mit is? Hogy hol játszódott a magyar történelem? Jankovics Marcell | Trianon kiállítás. Hogy a mi határaink természetes határokhoz igazodtak? Maradt minden úgy a filmekben, ahogy kell. Az elszakított országrészeket tőlem nem tudták elszakítani. Igaz, a rendszerváltásig, értsd: a fölszabadulásig Horvátországon és Ausztrián kívül egyikben sem jártam igazán. Nem akartam szomorú lenni. Na, de azóta! Bármelyikbe megyek, otthon érzem magam. Otthon is vagyok mindegyikben. Sokszorosan érintetten. Horvát és magyar gyökerű apai nagyapám miatt, aki életének javát Pozsonyban élte le, felesége, nagyanyám miatt, aki szlováknak született lengyel beütéssel, de nagyapám iránti szerelme magyarrá tette, anyai nagyapám miatt, akiben székely és örmény vér keveredett, és az ő felesége, a másik nagyanyám miatt, aki csallóközi magyar család gyermeke volt.
Szétszakadt a hó térképe, illatát a csillagfénybe Szőlők alatt megrekedt a dal, a kapás dülöngél, körme közt a cigaretta, tüzét fölszítja a szél. Bagoly a szárnyát kinyújtja, kóbor kutya hasas-nyulra Sápadtlila lánynyelveit a kacér kökörcsin: egy kicsit fázhat még éjjel, ezüstboa védi a nyakát… Ibolya és hóvirág szövögeti tarka foltjait, s ahol a sí suhant a völgybe tegnapelőtt, ma már porhanyodó mezők lankáin bukfencezik a szél... A hóvirág hagymája mostan titokzatos hatalmat érez, s remegve, könnyekig hatottan ér el a vén föld felszínéhez. Ki ott jár, apró motozást hall: épp most búvik ki a világra! S tele a szív csodálkozással: ily nagy tojásból ily piciny madárka! A ritkás ágak zöldjén átveti A messzi nap a sűrű sugarat, Mint végtelen aranysodronyt, egy égi Vezeték dús hálózatát, s a fák Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák, Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül: A földnek a Tavasz telefonál... És reszket a liget, mint zsenge szűzlány, Feszűl ezer kis lombkeble keményen, S a város, ez a bús, tüdőbeteg Gyári munkás is mozdul: karjait, A vézna gyárkéményeket kinyujtja, Beszippantja a távol illatot, És mámoros, gyulladt dalokba kezd.
Jankovics kiállása a Kossuth-féle függetlenségi és 48-as eszmék mellett azért is figyelemreméltó, mivel csak ezután – 1892-ben és 1893-ban – látogatott el Turinba (Torino), a nagynevű rokonhoz, így mindent, amit róla tudott, azt nagyapjától, Kossuth sógorától, Meszlényi Jenőtől kapta. S bizony 25 évvel a kiegyezés után bátor dolog volt 17 és fél évesen nemet mondani egy ilyen felkérésre. Ráadásul úgy, hogy amit ír, igaz: abban az időben nem tanultak az 1848-as eszmékről és a márciusi eseményekről sem hitelesen. De Jankovicsban benne voltak a 48-as eszmék, és a Kossuth iránti tisztelet, mely akkor csúcsosodott ki, miután 1893-ban másodjára is hazajött az öreg rokonnál való látogatásból. De ez már egy másik történet. (Folytatjuk)
De erről még szó lesz a következőkben. A Pozsonyi Királyi Katolikus Gimnázium 1626-tól 1919-ig működött. Fenntartója 1773-ig a jezsuita rend volt, 1812-től a bencések, majd 1850 után a Tanulmányi Alap. A jezsuiták 6 osztályos gimnáziumot működtettek, mely a 18. században a Magyar Királyság egyik legjobban látogatott iskolája volt. A tanítást 1812-ben a bencések vették át, de 1850-ben távozniuk kellett, "túl hazafias" viselkedésük miatt. Az épület keleti oldalán található főbejárat fölötti felirat csak nagyjából jelzi az évszámot_ Anno Christi MDCXXX Petrus Pazmany S. R. E. Cardinalis Strigoniensis Collegium hoc Societati Jesu Ekkor az iskola nyolcosztályos német nyelvű állami gimnázium lett, magyarrá pedig csak 1861-ben vált újra: az első és második osztályban német segédnyelvvel. A gimnázium 1867 után nyolcosztályos királyi katolikus gimnázium lett, melynek 1887-ben 385, 1899-ben 503, 1909-ben pedig 543 diákja volt. 1919 szeptemberétől aztán csehszlovák állami gimnáziummá szervezték át, meghagyva egy párhuzamos magyar tagozatot.