Mint cella falát a rabok, kopogtatom e kőlapot, verem, miként a fergeteg, ráhullok, mint a levelek. Hogy bekiáltozom veled a mindenséget, az egek vásznára vetítem neved –: te Szemérmes, nem sértelek? De értsd meg, ha kiáltozok — Irén! Irén! nincsen jogod a földbe ásni homlokod, tekinteted, mozdulatod! Mért vártad másfél éven át kinyílni cellám ajtaját, ha nem tudod, hogy nyitva már? Vak szemgödör. Hát jöjj! és hívjad holt ebed! és hozd a vézna kerteket! és hozd a Rákospatakot! a zuglói alkonyatot! Zelk zoltán összes verse art. Mert mind elföldelték veled… Micsoda poggyászt vitt kezed! Hogy bírtad el? hogy bírtad el? — Jaj, istenem, hogy bírjam el? Ha az a perc! Csak azt ha még! Már este van… Lámpád sem ég… Csenddé alvadnak a neszek… Én állok kint… Én csengetek. Csengő sikolt. Aztán az a másik, a lélek sikolya… Aztán a száj, a szó, az a,, Haza jöttél? " —,, Haza… Haza! " Aztán halj meg, ha jobb neked arcod a sárba rejtened, ha iszonyatos gyöngysorok, szép melleden hólé csorog. Halj meg, de karjaim között! hallgassam én is a rögök deszkán didergő dobszavát — megértem én már a halált!
Lackfi János Plaza Balassi című verse melyik nagy költőnk művének az átirata? Kutass Heltai Jenő Vallomás c. versének Lackfi változata után is. Keresgélj a neten! Radnóti Miklós Április Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad. Ó április, ó április, a nap se süt, nem bomlanak a folyton nedvesorru kis rügyek se még a füttyös ég alatt. Weöres Sándor Szembe fordított tükrök Örömöm sokszorozódjék a te örömödben, hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Zelk zoltán összes verse video. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában. Szösz-szonett Verskardigánom összement, Szöszök lepik a szövetet, Melyeket mostan összeszed E szösszenetnyi szószedet. Hisz a költészet köz-terep, Hol ki-ki köthet üzletet, Kilátást néz vagy őgyeleg, Csinálja, amit ő szeret.
Nem értek én már semmi mást, nem hallok én már semmi mást, csak azt a néma suhogást, azt a szárnytalan szárnycsapást. Csak azt tudom, hogy visszaszáll egy szárnyavesztett holt sirály. Lebeg, lebeg, aztán leszáll. Szivem vak tengerére száll.