A Gödöllői Arborétum egyedülállónak számít Magyarországon, ugyanis ez az ország egyetlen olyan erdészeti gyűjteménye, ahol nem önmagukban álló fafajokat tekinthetünk meg, hanem természetes környezetükben, erdőszerűen ismerkedhetünk meg a különböző fafajokkal. Az arborétum területe A Gödöllői Erdészeti Arborétum mintegy 350 hektárnyi területen helyezkedik el, azonban ebből 130 hektárnyi terület az, amely látogatható is a nagy közönség számára, ami valljuk be így sem kis terület. Ennek a területnek nagyjából 10-15%-a parkosítva lett, így nem csak a sűrű fák között kell elképzelni a sétánkat, hanem lehetőségünk van megpihenni a napfényes, parkos területeken is. A terület egyébként ősarborétumnak számít, ami a pandémiás időszakban igencsak felkapott lett, ugyanis az emberek szívesen töltötték a természetben az idejüket, mint a négy fal közé zárva. Tartsuk meg jó szokásunkat és látogassunk el az arborétumba akár hétköznap, amikor kevesebben vannak, akár hétvégén. Kirándulás a Gödöllői Erdészeti Arborétumban Az erdészeti arborétumot felfedezhetjük mi magunk is, de akik biztosra mennének több útvonalat is választhatnak a park megismerésére.
A többnyire fiatal erdők akác, nyár és tölgy egyedekből állnak, ezek mellett helyenként fenyvesekkel is találkozunk. Az éles irányváltású útvonal végén a Gödöllői Erdészeti Arborétum kerítése mellé jutunk, és hamarosan a növénykert bejáratánál állunk. Érdemes időt szánni a felfedezésére, bejárni a tanösvényt, megismerni a több száz fa- és cserjefaj, valamint más botanikai érték példányait. Az arborétum bejáratától tovább a K jeleken 200 méter után az Isaszegi úthoz érkezünk, ahol a Gödöllő, méhészet buszmegállóból tudunk a város központjába visszautazni.
Gödöllői Erdészeti Arborétum - séta - YouTube
Az erdészeti arborétum telepítését a Gödöllői Erdőigazgatóság 1902-ben kezdte meg az akkori földművelésügyi miniszter rendeletére. Létesítésének eredeti célja a nálunk állományokat nem alkotó fafajok, főleg fenyők honosítása volt. A világháborúk viszontagságai után 1960-ban az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) kutatóinak irányításával egy új, nagyszabású telepítési program indult. Ennek eredményeként alakult ki a jelenlegi állománykép, a kutatási céllal kialakított 154 erdőtípussal. A Gödöllői Arborétum az ország egyetlen olyan erdészeti növénygyűjteménye, ahol a fafajokat a velük kialakult társulásokban, erdőszerűen, a jellemző lágyszárú szint, cserjeszint, lombkoronaszint kíséretében láthatjuk. Az arborétum a természetben megtalálható fafajok és a nemesített erdészeti fajták génbankjaként is működik. Erdeifenyő, kocsányos tölgy, akác, vörösfenyő és sok egyéb faj jól dokumentált törzsültetvényei élnek itt máig. Az erdészeti kutatások folyamatosan zajlanak a területen az ERTI-vel kötött együttműködési megállapodás alapján.
Rátérünk a település legszélső utcájára, ahol az utolsó háznál kereszteződés fogad. A P ▲ jelzés a sínek mentén vezet tovább, míg balra kiágazik a Mária-út Pᵯ jelzése, ami áthaladva a vasút alatti aluljárón a 400 méterre lévő bazilikához visz: itt van lehetőség kitérőt tenni, hogy meglátogassuk a kegyhelyet. Akácosban folytatjuk utunkat bozótos-csalitos részen, de maga az ösvény jól kijárt. Nemsokára kerítés kerül elénk, amit az erre a célra készített létra használatával tudunk leküzdeni. A túloldalon széles csapásra lépünk, és balra fordulva ismét a drótháló mentén menetelünk. Visszatekintve a kegytemplom tornyát láthatjuk kiemelkedni a fák közül. A Juharoson át Hamarosan zárt kapu állja el továbbhaladásunkat, amin nem kell átkelnünk, mert a turistaút jobbra kanyarodva nekivág a hegynek. A Juharos csúcsig bő 2 km a távolság és 120 méter a szintkülönbség; ez a Gödöllői-dombságban valóságos meredélynek számít. Vadvédelmi kerítés tövében vezet felfelé az ösvény szellős erdőrészen, ezért helyenként felsejlik magaslatunkról a fákon túli, messzebbi táj.
Hamarosan légvezeték nyiladékát keresztezzük, ami sajátos panorámát ad: a tartóoszlopok mögött a dombság lankáit és a Budai-hegység vonulatait szemlélhetjük. Ez a kilátópont alkalmas arra is, hogy megfigyeljük a Juharoshoz hasonlóan kiemelkedő rögök nagy relatív magasságkülönbségét a szomszédos Duna völgyéhez képest. Eddigre az emelkedő nagyját legyűrtük, és a hosszan elnyúló tetőszinten járunk. A turistaút kiszélesedik, lapos terepen baktatva élvezzük a könnyű járást. A Juharos 308 méter magas hátáról a vegetáció miatt csak korlátozott kilátást kapunk nyugati irányba. Átlendülve a csúcson ereszkedésbe kezdünk, aminek aljában burkolt útra lépünk. A keskeny aszfaltcsík a Gödöllő-Valkó országútból ágazik ki, és az 1, 3 km-re lévő Erzsébet-pihenőnél álló vadászházhoz tart. A P ▲ jelzés itt véget ér; jobbra térve a K jelzésen vándorolunk tovább. Az elágazás környékén azonban érdemes kicsit elidőzni, sőt kitérőt is tenni. Egy árkot látunk az erdőaljon keleti irányba indulni, ami a Csörsz árka néven ismert ókori határvédelmi vonal maradványa.
Van egy sárga, egy zöld és egy piros útvonal, amelyek mentén elindulhatunk és megismerkedhetünk az erdő lakóival a kihelyezett ismertetők alapján. A területen 154 erdőtípust különböztethetünk meg, amit az 1960-ban elvégzett telepítési programnak köszönhetünk, amit az Erdészeti Tudományos Intézet végzett el. Nem mellesleg 1975 óta az arborétum kezelőivé is váltak. Többek között vizsgálták a fafajok nemesítésének értékét, víz- és szervesanyagforgalmukat, a termőhelyi tényezők növekedésére gyakorolt hatásukat és gyökérfeltárásokat végeztek annak érdekében, hogy az erdő a maga természetes módján ragyoghasson. Nekik hála 147 fenyővel és 875 lombos fával és cserjevel, például kocsányos tölgyek, akácok gyarapítja az erdő lakóinak számát. Az erdő különlegességeinek számítanak az 50-100 év körüli duglászfenyők, jegenyefenyők és tűnyalábosfenyők, de szép számban vannak jelen atlaszcédrusok, álciprusok és mamutfenyők is. Az arborétum 1989 óta látogatható a nagyközönség számára, az arborétum kezelői a mai napig végzik itt kutatómunkájukat.