A Wikiszótárból, a nyitott szótárból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez A Wikipédiának van ilyen témájú szócikke: Léda (keresztnév) Magyar Kiejtés IPA: [ ˈleːdɒ] Tulajdonnév Léda Léda görög mitológiai eredetű női név, ami vagy Létő istennő nevéből, vagy egy úrnő jelentésű szóból származik. Ady Endre az Adél nevet visszafelé olvasva nevezte Lédának szerelmét, Diósyné Brüll Adélt. A lap eredeti címe: " da&oldid=2744669 " Kategória: magyar szótár magyar tulajdonnevek Rejtett kategória: magyar-magyar szótár
Nem mondom, hogy ilyesmi az életben ma már nincs (hisz annyi más és keservesebb dolga van ma az embernek, különösen Magyarországon, nem is engedheti meg magának a luxust, hogy végzetes szerelmes legyen) – de az irodalomban mindenesetre van és igen nagy példák oktatták Kádár Imrét a végzetes szerelemre. Ady Endre Léda-zsoltárai és Szabó Dezső Elsodort Faluja; mindkét mű nyomasztóan nehezül rá az erdélyi íróra. Csak azt kifogásoljuk, hogy ha már érinti a pszichoanalizist, miért nem alkalmazza módszerét a végzetes szerelemre. Ady endre szerelmi költészete zanza tv. Ez igazi regényhez méltó feladat lett volna: kimutatni a «kényszerszerelem» földalatti gyökereit, megmutatni, hogy a halálos szenvedély páthosza alatt mennyi szennyes, kisszerű és feltétlenül elkerülhető motivum lappang; kigyógyítani regényhőseit és kigyógyítani végre a regényirodalmat ebből a Halálvirág-romantikából, melyet Ady oly könnyeden dobott el magától, kiszolgált attitüdjét, mikor magasabb körökbe lépett és boldogabb vizekre szállt az ének. Kádár beéri azzal, hogy az idegorvos figyelmezteti a hőst, milyen jó volna pszichoanalitikus kezelés alá vetni magát.
Ifjúságom, életem vigasztalan összeroppanását láttam viszont akkor Adyban. Nem hitt többé már egyikünk sem. Mily boldog vagyok, hogy csalódtunk, hogy Ady még megérhette a forradalmat, amely őt igazolta, az ő fiatalkori, vérmes reményeit váltotta valóra. Ady endre szerelmes versei. A Három Hollók, amelyek valaha fehér, ritka hollók voltak, megsokasodtak, most már el is kergették a kétfejű királyi madarat. És ami fő: Magyarország egyik legnagyobb költőjével lett gazdagabb. Budapest, 1919. télutó.
Vettem a levelét, édes, és olvastam néma meghatottsággal, szomorúan, lemondóan. Olyan szépek, olyan finomak voltak azok a gyengén lehajló, vékony sorok; olyan édesek azok a drága, szerető szavak. És az én szívem elkezdett sebesebben verni. Hallod, látod, te reményvesztett vén gyerek, tehozzád írták ezt az édes, szerelmes levelet! Tehozzád írta egy szép, egy aranyos gyermek, ki megvallja néked, hogy szeret, hogy először szeret, hogy örökre szeretni fog. De csak egy pillanatra... Aztán előttem van a maga bájos arca, kedvesem. Az a bűbájos angyalarc tudnivágyó, ragyogó szemekkel. Vallomás (Tompa Mihály) – Wikiforrás. S eszembe jut a mi találkozásunk végzetes napja, mikor a maga misztikus álmai szétfoszlottak, s az álmok helyén megjelentem én. Keserűen igaz: én jelentem meg. Én, akit az élet egy végzetes csapása vitt oda magukhoz, mikor már mindent elvesztettem: szívet, hitet, reményt. Akkor úgy gondoltam, hogy maguknál meg fogok gyógyulni. Meggyógyulok csendesen, kijózanodom ábrándjaimból, elfeleltek egy démon-arcot, életemnek megölő alakját.
(Oroszországban egy vasúti igazgató megtiltotta a tisztviselőknek, hogy Puskin ünnepeltetésében részt vegyenek, mert Puskin nem volt vasúti tisztviselő. ) Dicső poéta, büszke lélek, Tudsz-e mirólunk valamit?... Óhajtod-e megtudni vajjon, E hitvány földön mi van itt?... Megsajnálsz-e néha bennünket, Kik küzdünk, bízunk s álmodunk S a dicsőségről álmodozva Életet, lelket áldozunk. Adi endre szerelmei. Tudod-e, hogy a költő sorsa Mi régen volt - még mindig az - Hiába gyújt fel égi lángot, Leroskad, elvész az igaz. Gúny, megvetés az osztaléka, Lenézi minden kis parány, Vegetáló, tucat-emberhad Irígyli rongyát is talán!... Száz év után még most sem értnek, Anyégin fennkölt dalnoka! Emlékedet sárral dobálja A korlátoltságnak kora. Lángszellemednek büszke röptét A kor követni képtelen, Filiszteri, dohos büróban Számodra hála nem terem. Óh, nagy poéta, büszke lélek, Ki gyűlölted a tömeget, Ha új bolygódról letekintesz, Bizonnyal most is megveted... De nekünk a szívünket tépi Ez a hálátlan nemzedék, Mely nyomorultul meggyalázza A Puskin drága, szent nevét!...