A film október 28-tól látható a hazai mozikban. ( A legfrissebb hírek itt) A 15. Toronto After Dark Filmfesztiválon a Post Mortem kapta a legtöbb díjat, melyeket különösen hitelessé tesz, hogy a világ egyik legrangosabb horror, sci-fi, akció és kultfilmfesztiválján kizárólag a nézők szavazatai alapján kerülnek ki a győztesek. Post mortem magyar film. Bergendy filmje 10 díjat hozott haza: legjobb film: bronz érem, legjobb horrorfilm, legjobb rendező, legjobb mellékszereplő (Hais Fruzsina), legjobb speciális effektusok, legjobb hangdesign, legjobb operatőr, legjobb vágás, a legijesztőbb film és "a film, amelynek leginkább látni akarjuk a folytatását". Bergendy Péter állandó hangmérnöke, Balázs Gábor a speciális hangeffektusokhoz, hangdesignhoz számos igazi állathangot használt fel, köztük teve, medve, szamár, fóka, rozmár és orángután hangokat, a túlvilági hangok emberi kiegészítéseit pedig elsősorban Hellebrandt Gábor kreatív producer hörögte fel, de Anger Zsolt, Hámori Gabriella és Nagy Mari hangja is hallható a sikoltozások és természetfeletti hangok között.
A feleségem története és Az utolsó vadászat után itt a Post Mortem, egy szintén felejthető magyar filmes alkotás, ami több sebből vérzik, mint az előbbi két film együtt véve. Hogy mi állt annak hátterében, hogy pont ezt a filmet küldjük jelöltként az Oscar-díj átadóra, pontosan nem lehet tudni. Persze hallani róla, hogy politikai kapcsolatok mozgósítása is megbújt a háttérben; engem ez teljesen őszintén szólva hidegen hagy, hiszen ezek a díjátadók már nagyon rég óta a karrierista filmesek lobbizásáról szól. Az viszont tagadhatatlan, hogy az Akik maradtak után ez a film hatalmas visszalépésnek érződik. Post Mortem - Filmkritika | MoziverZOOM. De miért rossz film a Post Mortem? Röviden és egyszerűen: nem működik, mint horrorfilm. Több kritikámban is kitértem arra, hogy sok film menti meg magát azzal a hibáitól, hogy a nézők minimális elvárásaival szemben képesek könnyed kikapcsolódásként megélhető mozis élményeket nyújtani. A Post Mortemet sajnos még zéró elvárásokkal végignézve is unalmas filmként éljük meg, amely mellőzi a konzisztens dramaturgiát, miközben túl sok bárgyú horrorklisét használ.
A cselekmény szerint a főhős, Tomas maga is a haláltól menekül meg a seregben egy robbanáskor, a háború után pedig halottfényképezőként dolgozik, azaz ő készíti el az utolsó képet a szépen felöltöztetett, utoljára családjuk körében lévő elhunytakról. (Ez megint csak remek ötlet: bizsergetően eldöntetlenül hagyja, megható vagy beteges dologról van-e szó valójában. Post mortem magyar film.com. ) De ami eleinte csak valószínű, az aztán biztossá válik: a szellemek a fotókon is megjelennek – és ez még csak a gondok kezdete. Meg lényegében a vége is, ha nem is a cselekmény, hanem a mögöttes tartalom szempontjából. Bergendy és forgatókönyvíró-társai, Hellebrandt Gábor és Zánkay Piros nem tudják vagy nem is akarják elmélyíteni a sztorit: jönnek a szellemek, gonoszok, még mindig jönnek, egyre gonoszabbak, jaj. Nincs bűn és nincs bűnhődés, nincs rejtélyes titok és nincs feloldozás, nincs jelkép és nincs metafora, csak egy sablonos, kőegyszerű végkifejlet, ami annyit üzen: hiába volt a zsúptető meg a tisztaszoba, a világháború meg a van-vöröshagyma-a-tarisznyába hangulat, végső soron mégsem akar ez a film több lenni a Hollywoodban tucatjával készített horrorok olcsóbb és ügyetlenebb kistestvérénél.