Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét - aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, vele alszik a zümmögés - A villamos is aluszik, - s míg szendereg a robogás - álmában csönget egy picit - Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább - Szundít a labda, meg a síp, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is aluszik - A távolságot, mint üveg golyót, megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis szemed, - Tűzoltó leszel s katona, Vadakat terelő juhász! Látod, elalszik anyuka, - Aludj el szépen, kis Balázs.
- Jól kell tudni vezetni meg fékezni. Ez utóbbi mondatrész a következő kapaszkodós pillanatban realitássá vált, amit Ráday Mihály fő városvédő,, elég rázós az ügy" komikai elemmel illusztrált. Ekkor azonban még senki sem sejtette, hogy Demszky Gábor settenkedett a villamos kormányához, és átvette a gép fölötti uralmat. - Hopp, nem baj! Index - Kultúr - Álmában csönget egy picit. Megvárjuk a következő jelzést - összegezte Garbók Imre a vezető kezdeti bizonytalanságát, aztán mégis megmozdult a villamos, és mint a kés a vajban szaladt át a liptáktelepi Űllői úton meglepetést, és pillanatnyi tanácstalanságot okozva a megállókban várakozóknak. Elefántsofőr - Milyen villamost vezetni? - érdeklődött az Index a főpolgármestertől, aki ingujjra vetkőzve mérte be a közlekedésbiztonsági távolságokat. - Nehéz, mert hatalmas tömeg, amelyet nehéz irányítani. Olyan mintha az ember elefántot vezetne. Demszkynek egyébként van hivatásos jogosítványa, bár ellentétben egy-két rajongói információval a papír jogköre nem terjed ki a villamos vezetésére.
A PITE gárdája mindig lecsap az éppen aktuális érfordulókra és rájuk húz valamilyen teljesítménytúrát. Pécsett 1913. október 20-án indult meg a villamosközlekedés, éppen 100 éve. Ez pedig kitűnő alkalom egy emléktúra megrendezésére. A kiírás szerint az egykori útvonal mentén tekergünk 12 km-en át a városban. Parajelenségek. Teljesen jó, Gergővel (és tucatnyi másik sporttárssal) a Balokányban felállított rajthelyen szembesültünk azzal, hogy egészen a Misináig kell mennünk. Ez rendben is lett volna, de fejlámpa hiányában kalandos útnak ígérkezett. Gergőnél volt ugyan egy döglődőfélben lévő kerékpárlámpa, de az nem sok fényt adott. A rajtból a Zsolnay-negyed felé indultunk, fel a Major utcán, majd a Felsővámházon végig a körforgalomig, onnan pedig az Ágoston-térre. A Vince utcán jutottunk fel a Tettyére. Itt, a mésztufa barlang előtt volt az első pont. Pecsét és csoki, majd a Tettye tér következett, ahol az Irma úton folytattuk. Idáig a város fényei vezettek, innen pedig úgy taktikáztunk, hogy mindig két csoport között legyünk, így aztán előttünk és mögülünk is volt fény bőven.
Egyébként nem volt olyan mondat, amely ne érintette volna a négyes metró témáját, de a lelkes közönség, mindvégig tapssal jutalmazta a polgármester földalatti elkötelezettségét. Száz évvel ezelőtt adták át a forgalomnak a Budapest-Szentlőrinci helyi érdekű Villamos Vasutat, amely abban a korban legalább akkora csodának számított, mint manapság egy hibátlan Concorde. Az a villamos azonban, amely a vendégeket a pestszentlőrinci polgármesteri hivatal elé szállította, kicsit fiatalabb volt, mint az alatta futó sínpálya, lévén 1911-ben született a GANZ Művek egyik vasipari szekciójában. Az addigiaktól eltérően,, csúszósarus lant áramszedőkkel álltak forgalomba, így a felsővezeték felfüggesztési pontjainál nem kellett a görgős áramszedőkhöz alkalmazkodó kivitelt biztosítani. " Így hangzik a,, dróton avel a petró" szabatos megfogalmazásban, és tegyük hozzá, hogy a mondat azt a kiadványt dicséri, amelyet az ünnepség átélt élménye mellé biztosított a Budapesti Közlekedési Vállalat. A villamos képe és haladása A megnyitott városi vasútvonal akkoriban a hatodik volt az országban, hiszen Pozsony, Újpest, Szabadka, és Budafok lakosai már régebb óta hagyományozták át a bliccelés mozdulatsorait.
egy a kilencből 2020. 12. 08. 14:00 Lokálpatrióta nyíregyházi vállalkozók összefogásával új színben tündököl a motorkocsi. Ötvenegy esztendeje nem közlekedik villamos Nyíregyházán. Egészen pontosan 1969. május 31-én tették vakvágányra a máig nosztalgiát ébresztő járművet, amely akkoriban a megyeszékhely egyik szimbóluma volt. A döntéshozók a tömegközlekedés jövőjét az autóbuszozásban képzelték el. Az értékőrzés megtestesítője Aki manapság a Hősök terén sétál, rácsodálkozhat arra az évek óta ott szobrozó motorkocsira, amely a hajdanán forgalomban lévő kilenc közül az egyik. A Szaszala család tulajdonában lévő villamos a napokban látványosan megújult, köszönhetően a civil összefogásnak és a szorgos kezeknek. Fotó: Dodó Ferenc – Ezt megelőzően tizenhét éve volt felújítva, ráfért a ráncfelvarrás – jegyezte meg a lokálpatrióta vállalkozó, Szaszala Tamás. Négy különböző szakmát kellett mozgósítani Fotó: Dodó Ferenc – Mostoha életkörülményekre volt kárhoztatva: többször feltörték, pótolhatatlan tárgyakat loptak el belőle.
A Magyar Királyi Helytartótanács felállításáról az 1722-23. évi országgyűlés intézkedett. Tényleges működését azonban csak a következő évben, 1724-ben kezdte meg. Magyarország legfelső kormányzati szerveként működött egészen 1848-ig. A Helytartótanács elnöke, mint erre a neve is utal, az uralkodó magyarországi helytartója volt. Ha a nádori méltóságot betöltötték, akkor a nádor egyben helytartó (elnök) is. Ha viszont nem volt nádora az országnak (például 1765 és 1790 között), akkor az uralkodó, a rendek megkérdezése nélkül, maga nevezett ki helytartót. Ilyen helytartó volt az 1730-as években Mária Terézia jegyese, a későbbi császár, Lotharingiai Ferenc István. (Utóbb Bécs úgy egyszerűsítette le a dolgot, hogy 1790-től valamelyik főherceget választotta nádorrá. ) A Helytartótanács tagjai, szám szerint huszonketten, majd később huszonöten, arisztokraták, főpapok és köznemesek közül kerültek ki, de a tanácsosok többsége mindig főnemes volt. A Helytartótanács székhelye az ország akkori fővárosa, Pozsony volt.
("Domus Comitatensis ubi Judria et Congregationes celebrantur iti et Magistratuales Carceres habentur. ") Ez azonban nem azonos a mai vármegyeházával, amelyet gróf jobaházi Dőry Ferenc főispánsága idején, 1757–1770 között építették fel, a vármegyei levéltár ("tabulario publico"), a megyegyűlések és a hivatalnokok elhelyezése céljából. Az vármegyeházán belül az Archívum két helyiséget lezáró két vasajtó, amelyből a bejárati, kovácsoltvas, díszített ajtó ma is eredeti helyén található, valamint az ablakok vagyon- és tűzbiztonsági célt szolgáló vastáblái 1774-ben készültek el. A barokk stílusú, a kor igényét tükröző iratszekrényeket Speck József, sátoraljaújhelyi asztalosmester készítette 1776-ban. 1783-ban pedig számozott, fekete viaszosvászon polctakarókkal látták el a levéltári polcokat. A 19. század elejére az Archívum két terme már szűknek és zsúfoltnak bizonyult, ezért a vármegye már 1812-től foglalkozott a megyeháza és a levéltár bővítésével, amelyet a levéltárnokok is sürgettek. A vármegye végül 1830-ban elkészíttette az épület bővítésének tervét, amelyet 1832-ben a Helytartótanács is jóváhagyott.
Határozatait a H. tanácsüléseiben szavazattöbbséggel hozta. kebelében, s részint oldala mellett, részint alatta segédhivaltalok és többféle bizottmányok (bizottságok) voltak. Ilyenek: iktató, kiadó, levéltári hivatal, számvevőség, országos levéltár, országos pénztár, építészeti, postaigazgatósági, egyházi, tanulmányi, az adó- és katonai ügyekre nézve 1723. felállított tartományi bizottság (Commissariatus provincialis). A benső szervezet részleteit kir. utasítások szabályozták. Legfontosabb az 1801. évi utasítás. "