Jellemzően 20-35 méteres példányokat találunk, de hazájában, Kínában nem ritkák az 50 méteres ginkgo bilobák sem. A fiatal példányok karcsúk és kevéssé elágazók, később a kúp alakú korona kiszélesedik. Az ágak már fiatalon is erősek, vastagok, hegyesszögben felfelé törve nőnek, később terülnek szét. A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlók, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágaknak. A ginkgo biloba kérge sötétbarna, repedések tarkítják, melyek a törzs felső részén egyre vékonyabbak. A törzse bütykös. A hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, míg a törpehajtásokon 3-5-ös csomókban elhelyezkedő, kb. Mi az az Ginkgo biloba? Hogyan növeli a vér oxigénszintjét. 10 cm hosszú levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. Levelei feltűnően puhák, hosszú szárban rendeződnek, tavasszal élénk zöldek, ősszel pedig megsárgulnak, majd lehullanak. Virágai közül a hímivarú sárga, hengeres barka, amit a törpehajtásokon találunk meg. A nőivarú virágokat a szél porozza be.
A ginkgo biloba, a Föld egyik legősibb növénye egyre népszerűbb manapság. Ezt pedig jótékony tulajdonságainak köszönheti: leginkább a memória fokozására szedik - ind a tanulni vágyóknak, mind az öregkori emlékezetvesztésben nagyon hatékonyan működik. Ma már bármelyik bioboltban hozzájuthatunk a ginkgo biloba kivonataihoz, amiket az ősi páfrányfenyő leveleiből nyernek ki. A leveleket először egy szárítási folyamatnak vetik alá, ezt követi az őrlési folyamat, majd az aktív hatóanyagok kivonása, amit aceton és víz keverékével tesznek meg. De mire is hat pontosan a ginkgo biloba? A páfrányfenyő nagyon előnyös a vérkeringésre és a központi idegrendszerre kifejtett hatása miatt. Fokozza a verőerek rugalmasságát, ily módon javítva az agy és a végtagok vérellátását. Gátolja a vérrögképződést, úgy működik, mint az aszpirin. ezenfelül antioxidáns tulajdonságokkal is rendelkezik, vagyis hatékonyan képes szembeszállni a szabadgyökök pusztító hatásaival, így védi a sejteket. Néhány kutató szerint az idegrendszer működését azáltal serkenti, hogy az agy vérellátása javul, és az idegsejtek több oxigénhez és tápanyaghoz jutnak.
- Csakugyan öltözik - törölte le a könnyeit. - Láss hozzá te is, Tamás. Azzal tisztában volt, hogy a nemzetes úr meg fog halni. Úgy lesz, ahogy mondta. Ha az azt mondja a halálnak, hogy: gyere, akkor a halál szót fogad. Thurzóval nem lehet bolondozni, mert az nagyobb úr a halálnál is. Az úr parancsol, a nép szót fogad! A halál szót fogadhat, de hogy fogadjon szót ő? Hol vegyen ő borjút? Az egész Varjúvár nem ér egy borjút. - Kár, kár - veregették a varjak csúfolódva a kitört tornácablakokat. - Hess, csúnya nép! - csapott feléjük az öreg. - Annak úgyis meg kell lenni! Nem hallottátok, hogy az úr parancsolta? A napocska biztatva mosolygott ki egy felhőszakadékon, s Tamás hajdú visszamosolygott rá. A nap úgy ragyogott a felhőrongyok között, mint valami érdempénz a rongyos katonamundéron. - Az ám, ni - ötlött az eszébe neki -, hát az én szép aranyérdemem, amit Damjanich tűzött a mellemre! Megér az egy borjút! Sietett előkeresni, mintha attól félne, hogy maga is megbánja, amit gondolt. Rálehelgetett, fényesre törülgette, aztán föltűzte a dolmányára.
Világéletében mindig hatalmaskodó ember volt az öreg Thurzó. Nyilván az őseitől örökölte a hatalmaskodást, akik nádorispán korukban az egész országnak parancsoltak. Csakhogy az öregúrnak már nem maradt az országból a Varjúvárnál egyéb, így hítta az egész környék a rozzant kis kastélyát, amely alig látszott ki az elvadult kert rengeteg varjúfészke közül. - Mindegy az, azért csak az úr parancsol, a nép meg szót fogad - döfködte mérgesen az öregúr a botjával a repedezett padlót, ha néhanap elborongott az ősi dicsőségben. Az ő népe mindössze egy szál emberből állott: a Tamás hajdúból. Együtt öregedett meg a gazdájával, s értett már a szeme járásából is. Mert sok szót nemigen vesztegetett rá a nemzetes úr, de amit mondott, az szentírás volt Tamás hajdúnak. Őneki magának esztendőben csak egyszer volt szabad kérdezetlen is szólani: újesztendő reggelén. Akkor mondhatott olyan hosszú köszöntőt, amilyet csak akart. A régi időkben mondott is, de hol vannak már azok! Egyéb se maradt belőlük, mint az az aranypénz, amit Damjanich tábornok akasztott a mellére a szolnoki csata után.