3. 999 Ft (3. 149 Ft + ÁFA) Cikkszám: 3800157290814 Elérhetőség: Nincs készleten Szállítási díj: 1. 199 Ft Egy újabb Mancs Őrjáratos termék, amit a rajongóknak terveztek meg! A különlegessége, hogy a táska elején 3D-s minta látható. Így Sky dombornyomott mása mindenhová elkísérhet. A rózsaszín hátizsák elején Sky látható, füle plüssös anyagból készült. Mancs őrjárat: Chase ovis hátizsák kék-piros - Gyerekjátékok.hu. A háttérben mancs és csont minták vannak. Tökéletesen megfelel a kis ovisoknak. Magukkal vihetik kedvenc játékaikat, szükséges dolgaikat, mint a nagyok. Egy nagy cipzáras rekesszel rendelkezik. Vállpántjai párnázottak és méretre igazíthatók. Tetején erős fogantyúval. Mérete: 29, 5 cm x 24 cm x 9 cm Vélemények Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Igazi csajos kislányok számára virágos, rózsaszín, lepkés, masnis, Minnie-s a Disney meséből, de akár Én kicsi pónim témájú ovis zsákokat is választhattok tornazsákkal párban. Vagány kisfiúk számára pedig Verdák, menő dinoszauruszok vagy akár repülők és kisautók is lehetnek rajta. Rajtatok áll, hogy melyik áll hozzátok közelebb. Kellemes ovikezdést!
Cookie beállítások Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztató ban foglaltakat.
De ekkor sem öleltem meg. Azután elindultunk a vasút mellett. A távozó mozdony füstje ott feketéllett még a látóhatáron. Jó messzire kellett mennünk, amíg megéreztük, hogy szemlátásnyira nincsen ember a közelünkben. Ekkor odaléptem Chloéhoz és sírvafakadva csókolni kezdtem a fehér arcát. Ő kényszeredetten mosolygott piros, finom rajzú ajkaival, és forró kezeivel a nyakamat és a fejemet símogatta. Lekerültünk a mezőre, majd az erdőbe értünk. Szótlanul haladtunk egymás mellett, és a szőlőskerteknél illatos szőlőt vásároltunk. A pri-pri bogarak százai megszólaltatták szomorú hegedűiket. Ez a dal kísérte utunkat. A kék csónakba vittem Chloét. Lassan eveztem az ibolyaszínű vízen, szalmakalapom a csónak fenekén pihent, és sápadt, lesoványodott kis arcomba belógott a hajam. A víz locsogott, és muzsikált nekünk, az erdő nagy körvonalait egy barna színfolt töltötte ki, és a túlsó parton, a fák között, egy parasztház lámpása gyúlt ki. Famaguszta – Wikiforrás. Míg reszkető karokkal eveztem, Chloe vállai már mezítelenül derengtek felém.
Ott lakik ma már Mignon is, mert ott van a sóvárgás egyetlen kielégülése... Megint a gondolkozás csendje ülte el a szobát, s az ablakokra lassan aláborult a sötétség. A három szivar parázsló fénye szinte erőt vett a gyertya haldokló lángján. ─ Értelek, öreg ─ szólalt meg Dénes. ─ Azt akarod mondani, hogy a vágyakozásoknak, az emberi elégedetlenségnek valami olyan kikeresetten messze eső célja van, valami olyan a nemvalóság határán levő végállomása, mint a már nem Európa, de még nem Ázsia Ciprus. Ezt akarod mondani, ugye? ─ Ezt és mégsem ezt ─ felelte a házigazda. Kertészet/Madarak/Széncinege – Wikikönyvek. ─ Voltaképpen nem akarok ennyire pozitív valamit mondani. De halványan, ködösen, álomszerűen érzem, hogy minden emberben ott van a Famagusztába való vágy. Az ismeretlenre, az örökké napsütésesre, az elérhetetlenre és messze esőre, oda, ahol a mese van: Famagusztába. És... tudjátok-e, hogy Famaguszta nincs messze, nincs is ott Ciprus szigetén, hanem itt van mindenütt körülöttünk. De csak mint délibáb, amit látunk, de el nem érhetünk.
A csónak lett az egyetlen mulatságom. Egész nap benne ültem. Karcsú, kék bordái úgy tűntek fel, mint valami hatalmas csodavirág szirmai. (A virág lassan úszik, és ismeretlen mesebeli országok felé viszi azt, aki benne ül. ) Reggeli után cigarettára gyújtottam, és beleültem a csónakba. A csónak lassan vitt, vitt befelé a tóba. Kertészet/Madarak/Barátcinege – Wikikönyvek. Ezalatt végignéztem a magános tóparti nyárfa-allée-n. Őt keresték a szemeim, mert bármely pillanatban jöhetett. A nap vékony felhők mögött bújdosott, akárha tejüveggel borították volna be ragyogó gömbjét. A tópart kiszáradt, sárga földje világított, mint valami kifeszített, száradó fehér szalag. A víz azonban puha és langyos maradt. Illatos rózsaszínű párákat bocsátott, hogy azok rászálljanak az arcomra. (Chloénak kellett majd csókolnia az arcomat. ) Álomterhes mély éjszakák, hosszú alvások után csúnya az arc és petyhüdt, ha az ember ígéretekre vár. Mikor azután a szabad, langyos reggelre kilép, úgy érzi, hogy nem bírja el a lélegzés boldogságát, és nevetnie kell a színek szépségein.
Én Norvégiába vagy Finnországba kívánkozom, ahol valóban van tél, ahol kemény a jég, és fehér a hó! Idegesen szippantott kettőt-hármat a szivarjából, aztán ─ szinte kiáltás volt már a hang, amelyen folytatta ─ csak töredékeket mondott: ─ Igen. Norvégia... Vagy Finnország... A tél, az igazi tél kellene nekem... A háziúr új szivart vett elő, és a gyertya lángjához hajolt vele. Ahogy szívta a szivart, pillanatnyi elsötétülések támadtak a szobában, majd megint vörös és kormos árnyékok táncoltak a falon. A szivar végül teljes lánggal égett, és a házigazda kettőt, mélyet szippantva szólalt meg, Dezsőhöz fordulva: ─ Természetesen nem voltál még Norvégiában? ─ Nem. ─ Sem Finnországban? ─ Ott sem. Az ősz és gyér fürtű fejen a sésia előremozdult, a házigazda a homlokára tolta. Azután elmosolyodott, és akart komikummal dörzsölgetve a halántékát, azt kérdezte: ─ Ti fiúk, tudjátok, hova vágyódtok ti? ─ Hiszen mondtam, hogy Egyiptomba! ─ szólt Dénes. ─ Én meg Norvégiába ─ dörmögte bele a szivarja végébe Dezső.
Vékony nyári ruhája összegyűrve feküdt a csónak fenekén. Fölállott, reám mosolygott, nem mertem ránézni, csak a víztükörben kerestem meg testének imbolygó fehér foltjait, azután lehunytam a szemeimet, és megvártam, hogy Chloe az ölembe üljön. A kék csónak csendesen úszott velünk a túlsó partok felé. Az újhold sarlója lassanként teljesen kifényesedett, mintha több és több világosságot gyújtottak volna meg benne. Október - az a hervadó asszony, aki messze az országúton valahol gyászruhában ment, elküldte hozzánk legforróbb sóhajtását. Meleg volt a levegő, akár egy májusi estén, és nedvesség nélküli. De a nyári várakozás perzselő vágyai messze szállottak tőlem. A nádasban gyulladtak ki talán, mint apró lidérctüzek. Húnyt szemekkel is láttam őket. Igen, jól láttam a vágyaimat: a nyári várakozás forró, fehértestű leányait, akik messze a nádasban gázoltak hosszú, karcsú bokáikkal, és fáztak a vízben. Meleg őszi hajnal szellője símogatta végig az arcomat. A kék csónak a túlsó partokhoz ért. A fürdőház, a villák mint apró játéképületek tűntek föl a másik parton.