Bridge of Spies / Kémek hídja (2015) - Kritikus Tömeg főoldal képek (11) díjak (10) cikkek (15) vélemények (24) idézetek (11) érdekességek (2) kulcsszavak (9) Kritikák, elemzések [] Kémek hídja - A rutin győzelme ( Olórin) A Kémek hídja pontosan az, amit Spielbergtől, az újító csodagyerekből lett tisztes vérprofitól alapjáraton elvár az ember: egy alaposan összeszedett, jól átgondolt, képileg, zeneileg, színészileg, dramaturgiailag is nagy hozzáértéssel kivitelezett, klasszikus vonalvezetésű film, amelyet feltétel nélkül lehet értékelni és tisztelni – ha szenvedélyesen szeretni nem is. [] Kémek hídja ( TomPowell) A fenegyerek helyét mostanra egyértelműen átvette a Mesterember, akinek filmjeiből ugyan hiányzik az újszerűség, vagy a mindenáron való szórakoztatni akarás és bizonyítási vágy, de a minőség terén még mindig ő a legmegbízhatóbb. [ Kémek hídja kritika Mondanom se kell, hogy a Kémek hídja Hanks jutalomjátéka, ami egyrészt indokolt is, mert az ő karaktere köré épül a cselekmény, mindenki más mellékalaknak számít – még Abel ezredes is, akinek kémes múltja jótékony homályban marad – de Hanks meg is hálálja pozícióját [] Kémek hídja Tom Hanks és Steven Spielberg nem először dolgozott együtt és közös alkotásaik általában valami maradandót nyújtottak a lelkes moziba járó közönségnek.
Atmoszférában rendkívül erős az alkotás, amelyhez nagyban hozzájárul Spielberg egyik állandó kollégája: a kétszeres Oscar-díjas operatőr, Janusz Kaminski, aki ezúttal is lenyűgöző beállítások egész sorával örvendeztet meg bennünket. Hála neki, még a zord környezet ellenére is élvezet nézni a német fővárosban játszódó jeleneteket, illetve úgy általában a mozi egészét is. Nem mellesleg a szokásos Spielberg-gárdából a produkció tető alá hozásakor csak John Williams hiányzott, aki a Star Wars miatt nem tudta vállalni a Kémek hídja zenéjének komponálását, így helyette az ugyancsak kiváló Thomas Newman szolid, de remek zenéjét hallgathatjuk a film alatt. Végül, de korántsem utolsó sorban a forgatókönyvet kidolgozó Ethan Coen, Joel Coen és Matt Charman hármast illeti még hatalmas dicséret, ugyanis bármennyire is érdekes ez a kémkedős-fogolycserés téma, sem Spielberg, sem Hanks nem tudott volna klasszis filmet kihozni az alapanyagból, ha a szkript nem lenne olyan zseniálisan arányos és jól felépített, amilyen.
176 Kémek hídja (Bridge of Spies), rendező: Steven Spielberg, szereplők: Tom Hanks, Amy Ryan, Billy Magnussen, Alan Alda, amerikai dráma, 142 perc, 2015. (12) Meleg helyzetek a hidegháborúban Hanks és Spielberg legújabb közös hazafias kirohanása hozza a kötelezőt, kapunk egy kerek és élvezhető történetet nagyszerű színészi alakításokkal, vágással, fényképezéssel, zenével. Ma Hollywoodban talán ők tudják a legjobban, hogy igazából nem is kell ennél több. Hanks és Spielberg hol együtt, hol külön-külön rendre kiemelnek valakit, aki tettével az átlagamerikai fölé emelkedik, ha pedig éppen nincs ilyen, akkor kreálnak egyet. Ez a mozijuk valós történéseken alapul. Az amerikaiak valóban elfogtak egy szovjet kémet, a szovjetek valóban lelőttek egy amerikai kémrepülőgépet és a két ország valóban fogolycserét hajtott végre. Hogy az Egyesült Államokban ezek az akták mennyire hozzáférhetőek, arról fogalmam sincs, de ez Hollywoodot soha nem szokta zavarni. Matt Charman (Suite francaise) és a Coen tesók egy egészen tisztességes sztorit kanyarítottak a fogolycserét lebonyolító ügyvéd, James B. Donovan (Tom Hanks) személye köré.
Akár csak képzeletben. Ezért van az, hogy még a sci-fijei is kivétel nélkül a Földön játszódnak. A hidegháború réme ott volt a mindennapjaiban, ő is ugyanúgy fújt a ruszkikra, hogy aztán később rájöjjön arra, hogy ennek az éremnek két oldala volt. Akár egyfajta elszámolásként is tekinthetünk a Kémek hídjá ra, hisz egyik oldalt sem fekete-fehérben ábrázolja, még azzal együtt sem, hogy a figurák többnyire karikatúrák, de nemzetiek hagymázas politikai érdekeinek kivetüléseik ők, jól forgathatók, megélhetők, értelmezhetők. Spielbergi életre kelt plakátfigurák, akiket pillanatok alatt el lehet helyezni a sakktáblán. Egy olyan sakktáblán, melyen lebilincselő, de nem sokkoló erejű játszma zajlik. Karrierje során Spielberg már többször bemutatta a háború gyomorforgató vetületeit, ezúttal sokkhatás helyett inkább a játszma magával ragadó kibontására törekedett, melynek hátterében azért ott van egy politikai előítéletektől terhes világ (ezért is aktuális még ma is), amely talán soha nem állt még közelebb ahhoz, hogy két vállra fektesse saját magát.
A hidegháborús hisztéria idején, az ötvenes években kezdődő film a végére átlép a hatvanasokba, és ez, mármint az idő múlásának ábrázolása ment legnehezebben Spielbergnek (vagy csak szimplán nem érdekelte), ha nem írják ki, hogy 1962, fogalmam nem volt róla, mennyi idő telt el az egyes események között. Aki egyébként vad, száguldó akciót és lövöldözést vár a filmtől, esetleg azt, hogy aggódnia kelljen a főhős életéért, az csalódni fog, a kissé valóban csalókán összevágott előzetessel szemben ez egy lassú, hidegháborús film, amiben a karakterek sokkal fontosabbak, mint az akció vagy a történés. 8 Galéria: Kémek hídja Az orosz kémet védő ügyvéd persze első számú közellenség lesz, de hajthatatlan, és a szépen lassan megismert kémet pont úgy védi, ahogy egy amerikait védett volna. A film első részét leginkább Hanks és a kémet alakító Mark Rylance játéka viszi el a hátán, Hanks, illetve karaktere száraz humora szépen oldja a feszült, de istenigazából történés nélküli jeleneteket, Rylance pedig egy beszólással képes egy karaktert feltenni a vászonra, amitől teljesen lehidaltam (elnézést).