A klasszikus Dűne-sorozat negyedik kötetében Frank Herbert egy megváltozott univerzumba vezeti be olvasóit, ám a regényében feldolgozott témák ugyanazok, mint korábban: mi az uralom lényege, hogyan működik a vallás, és miként válik átokká a jövőbe látás áldása. A Dűne Istencsászára a zsarnoki II. Leto története, aki egyszerre elnyomó és áldozat, hosszú uralma alatt pedig bepillantást nyújt az emberiséget mozgató legalapvetőbb törvényszerűségekbe.
Napjaink legismertebb sci-fi története kétségkívül a Star Wars-folyam, amely marketingszempontból is hihetetlenül sikeres, hiszen a különféle játékoktól kezdve az üdítőitalokig számtalan portéka hozza a hasznot a kiagyalók zsebébe. Eme űroperett diadala mellett - legalábbis mifelénk - mintha egy kicsit háttérbe szorult volna a monumentális és látványos sci-fi sagák őse, melyből - bár ezt soha nem lehetne bizonyítani - valószínűleg George Lucas is számos ötletet merített. Ez a mű nem más, mint a Dűne. A sci-fi saga Frank Herbert Frank Herbert (1920-1986) eredetileg olyan könyvet szeretett volna írni, ami azokkal is megszeretteti a fantasztikus irodalmat, akik addig nem rajongtak a műfajért. A történet úgy tízezer év múlva játszódik egy nagyon furcsa világban. Az emberiség már meghódította a galaxist, gigantikus, fénysebességnél gyorsabb űrhajók repítik utasaikat, emberi szuperszámítógépek, ún. mentátok helyettesítik a computereket. Ám a hihetetlenül fejlett technika mellett szinte középkori feudális rendszer uralkodik: az egyes bolygókat irányító uralkodóházak csupán hűbéresei a Császárnak, aki viszont a titokzatos Liga és a még titokzatosabb Navigátorok bábja.
Értékelés: 82 szavazatból A távoli jövőben a világokat egy császárság alatt egyesítik. A hatalmas birodalom legfőbb ékköve a Dűne, vagyis az Arrakis bolygó, melyen mérföldeken át tartó homokbuckák őrzik a legértékesebb kincset, a civilizációkat működtető új erőforrást, a csupán korlátozott mennyiségben hozzáférhető Fűszert. Megszerzése miatt csapnak magasra az uralkodó-házak között a gyűlölet lángjai. Amikor a császár parancsára az Atreides uralkodóház népe a nemes Duke Leto Atreides vezetésével átveszi az uralmat a Dűne bolygó felett, a rivális Harkonnen ház bosszúra készül. Sőt, még magától a császártól is segítséget kap a palota lerohanására. Leto halott, Paul-t és anyját a sivatagba lökik, hogy a férgek végezzenek velük. A bolygón mindenhol Harkonnen járőrök cirkálnak. Egyedül a leigázott Fremen-ek segíthetnek. Egyéb epizódok: Stáblista: Szereplők Vladimir Harkonnen báró
Így az alattvalók a vízellátáson keresztül az állam kényének-kedvének voltak kiszolgáltatva. Innen a hidraulikus elnevezés. Multihidraulikus diktatúra [] Ha a hatalom több hidraulikus eszközt egyidejűleg a kezében tart, azt multihidraulikus diktatúrának nevezzük. Mivel ez esetben a hatalomnak több hidraulikus lába van, ezért a rendszer sokkal stabilabb, mintha csak egy lábon állna; értelemszerűen a megdöntése is sokszorta nehezebb. Gyakorlatban [] A hidraulikus láb kialakításának előfeltétele a fizikai monopólium (pl a vizet szállító csatornarendszer, lásd fent) vagy a centralizáció: az amúgy ingyen, természetben előforduló erőforrásokat egyedüli kínálatként áruba bocsátani a piacon. Ebből következően a hatalomnak érdeke lesz az alattvalók természettől elszigetelt életmódban tartása, valamint a környezetszennyezés, ha meg akarja tartani a fizikai monopóliumot. A hidraulikus diktatúra jellemzője, hogy a "hidraulikus" lábakon bármekkora nyomás kifejthető, vagyis a függésben lévő emberek totálisan kiszolgáltatott helyzetben vannak, a hatalomnak korlátlan rendelkezése van felettük.