Leginkább a cukrászipar használja. A szárított magokat porrá őrölve tárolják. A szelídgesztenye apróbb terméseit állatok takarmányozására használják vagy lisztet őrölnek belőle. Ipari felhasználása [ szerkesztés] A szíjács piszkos-sárgásfehér, a geszt sárgásbarna, szemre a tölgyhöz nagyon hasonló. Edényeinek elrendezése, gyűrűs likacsai szintén a tölgyekre emlékeztetnek. Megkülönböztető jegye, hogy a bélsugarai viszont olyan kicsik, hogy alig láthatók. Nagy a csersav- és gyantatartalma van. A magasépítésben, vízépítésben, hajóépítésben, bútorgyártásban, illetve talpfának, vezetékoszlopnak, hordónak használják. Cellulózt és cserzőanyagot is állítanak elő belőle. Faragásra, esztergályozásra alkalmas. A szőlő és termesztése II. A szőlő szaporítása és termesztéstechnológiája (Budapest, 2001). Gesztje magas csersavtartalma miatt tartós, szíjácsa nem. A geszt élettartama szabadban kb. 80 év, nedvességben kb. 500 év, állandóan szárazon helyen tartva kb. 1300 év. Lásd még [ szerkesztés] Gyümölcsfajták
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
A szőlőtermesztés technológiája 356. ábra Támoszlopok kiemelése a ZSZV-2 oszloplenyomóval (Fotó: Faragó) Az erősebben megrongálódott támrendszer részleges felújításánál szükség lehet egyes tartóoszlopok és a kartartó huzalok cseréjére. Ennél a műveletnél alkalmazzuk a huzalcsévélő (HCS), az oszlopkihúzó (KCR, ZSZV-2 hidraulikus oszlopkiemelő) (356. ábra), valamint a huzal terítő és -feszítő (UNP-6) gépeket, az erőgép elejére szerelhető konzolos gödörfúrót (GF- 680), továbbá az oszloplenyomó gépeket (1. előbb). Kozma Pál: A szőlő és termesztése II. (Akadémiai Kiadó, 1993) - antikvarium.hu. Az utak, forgók, vízelvezető és vízgyűjtő árkok, csatornák, iszapfogók, támfalak rendszeres karbantartását azok rendeltetésszerű, zavartalan használata céljából végezzük a műszaki követelmények szerint. Az ültetvények átalakítása Mind a kisüzemi, mind a nagyüzemi termesztésben hazánkban az elmúlt 2 évtizedben elég gyakori volt s a jövőben is előfordulhat az ültetvények szerkezetének, tőkeművelésmódjának a korszerűsítése és átalakítása. Különösen jellemző volt ez a keskeny sorközű, kézi vagy kisebb teljesítményű, keskeny sorközjáró erőgépekre telepített és alacsony hagyományos tőkeművelésben tartott ültetvényekben, azoknak a nagyobb erő- és munkagépek befogadására alkalmassá tétele céljából a széles sorközök kialakításánál, a magas tőkeművelésmód és az ehhez szükséges támrendszer bevezetésénél.
A szelídgesztenye faj több változatát Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában - Olyan helyeken, ahol a tél enyhe, dísznövényként parkokba is előszeretettel ültetik. A szelídgesztenye hasznos ipari fa is. A vadgesztenye néven ismert faj nincs közeli rokonságban velük. Nevének eredete [ szerkesztés] Castanea seguinii levele és barkavirágzata A latin Castanea a görög kasztanon szóból ered; a gesztenyét már Theophrasztosz is ezen a néven említette az i. e. 4. Mi a bujtás? - Bálint gazda kertje | Bálint gazda kertje. században. A 'kasztanon" szót általában a thesszáliai Kasztanaia (Kasztana, Kasztánea) város nevéből származtatják, más vélemények szerint viszont örmény eredetű – ott ugyanis kask és kaskeni a gesztenye termésének, illetve fájának neve. Egy másik, kevésbé hihető névfejtés a nemzetség nevét a termések kihullása után üresen maradó kupacs alapján a latin castrare (kasztrálni) szóra vezeti vissza. Az európai nyelvek java része egyébként a kontinensen honos szelídgesztenye neveként a Castanea valamely köznevesült alakját használja: olaszul: castagno, spanyolul: castano, németül: Kastanie, románul: castan, bolgárul: kastan stb.
Párás klímában, közömbös kémhatású talajon eredményes a nevelése. Ivartalanul, közönséges bujtással, ősszel a szabadban ritkán szaporítják. Ha sarjat nevel valamely termőfa, ősszel arról is szaporítható. Fajtái télen házban olthatók kecskeláb ékezéssel, párosítással v. angol nyelves párosítással, a tőalak cserépben begyökeresedett magoncaira. Átoltása tavasszal, rügypattanáskor eredményes, héj alá-oltással. A gesztenye, ugyanúgy mint a dió és más gyümölcsnemek, nem tartja meg magról fajtatulajdonságát, mégis nagyobbára magról nevelik, pedig szabadföldi oltása, szemzése hazánkban nem ütközik nehézségekbe. Valószínűleg azért van ez, mert kevés gesztenyetermesztésre alkalmas területünk van, és éppen azon a környéken nem alakultak faiskolák. Alanyként saját magcsemetéjét, a Castanea sativa-t használják. A megfelelően tárolt gesztenye is kb. fél év alatt elveszti csírázóképességét, ezért csírázási százaléka alacsony. Magcsemetéje lassan fejlődik, szemzésre kétéves csemete felel meg. Nyugat-Európában a tintafoltbetegség pusztítása miatt, mely a gyökéren keresztül is fertőz, ellenálló gyökérzetű japán gesztenyére (Castanea crenata) szemzik a fajtákat.
majd a következő képlettel számítjuk ki a talaj ned- ^ egyes talaj féleségeknél felhasználható víz öszvességtartalmát (N, ) és a növény által felvehető víz szetétele a következők szerint alakul: (DVt)%-át. - Az 500-650 mg/1 összes sótartalmú, 35-40-45 N, = a tala*nedves tomege ~ a tala) szaraz tömege 10Q térfogattömeg Na%-ü víz felhasználható a mély talaj vizű, nem szia talaj szaraz tömege kés, jó vízgazdálkodású vályogtalajokon. до доу - A 650-800 mj^l sótartalmú, 35-40 Na%-ú öntö-DVt% =——-----100, zővíz a jó vízvezető képességű, homokos vályogtalajokon használható. - A 800-1000 mg/1 sótartalmú, 35-40 Na%-ú önamelyben HV, - a holtvíztartalom. tözóvíz az igen laza, nagy vízáteresztő képességű Nálunk a Hank-féle keretes beázási próbával és a homoktalajokon még használható. Somos-Túri-té\e csöves talajnedvesség-mérővel határozták meg a talaj víztartalmát és a szükséges öntő- Az öntözővíz minőségének a meghatározása során zővíz mennyiségét. Mindkét eljárásnál meghatározott nemcsak a benne oldott sók mennyiségét és minóséfelületű és tömegű talajra meghatározott mennyiségű gét, hanem a talaj tulajdonságait és a szőlő sótűrő vizet adagolnak, s megállapítják a beázási mélységet, képességét is figyelembe kell venni, illetve a meghatározott magasságú talaj szelvény által Hazánkban a szőlőöntözésre használt folyó-, tavi elnyelt és átbocsátott víz mennyiségét.
Bujtásnak azt a növényszaporítási eljárást nevezzük, amelynél az a rész, amelyből az új növény lesz mindaddig az anyatő része marad, amíg meggyökeresedik és önálló élettevékenységre vágyik. Bujtással leggyakrabban a szőlőtőkéket és a szederbokrokat szaporítják. A bujtásnak speciális – és jellegzetesen a szedernél alkalmazott – módszere a fejbujtás. Bizonyára megfigyelte már, hogy ha a szederinda csúcsa a földön hever és kapáláskor kevés föld kerül rá, akkor a csúcshajtáson gyökerek képződnek és ebből új növény keletkezik. Ezt a tulajdonságát a szedernek a kertészek már igen régen felismerték és azt a bogyósgyümölcsöt ezzel a módszerrel szaporítják: az inda csúcsát fejjel lefelé a talajba vezetik és a következő évben az új növényt leválasztják az anyatőről.