Tompa Mihály: A madár, fiaihoz (Corvin Kiadó, 2002) - Válogatott versek és levelek Kiadó: Corvin Kiadó Kiadás helye: Déva Kiadás éve: 2002 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 159 oldal Sorozatcím: Corvin Klasszikusok Kötetszám: 21 Nyelv: Magyar Méret: 14 cm x 10 cm ISBN: 973-8192-86-2 Megjegyzés: A szerző portréjával illusztrálva. Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Nincs megvásárolható példány A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem
S bekerítve életemet űzve bűnt, bajt, förgeteget, Anyaként őriz engem. Pedig hasonlott világban Földönfutóvá kell lennem, J 8357 Misztrál Együttes: A madár, fiaihoz A víg ének s régi 8252 Misztrál Együttes: Ez világ sem kell már nékem... (Hogy Juliára talála, így köszöne néki:) Ez világ sem kell már nékem Nálad nélkül, szép szerelmem, Ki állasz most énmellettem, Egészséggel, édes lelkem! Én bús s 7898 Misztrál Együttes: Indulj el egy úton Indulj el egy úton Én is egy másikon Hol egy mást találjunk Egymáshoz se szóljunk Aki minket meglát Mit fog az mondani Azt fogja gondolni Hogy idegenek vagyunk. Idegenek vagyunk S 7690 Misztrál Együttes: Őrizem a szemed Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. 7117 Misztrál Együttes: Isten szeret Az este bús, a szél irigy. Parányi mécs be szürke így. Susog, beszél száz sírverem és messze egy tükrös terem. Sok bánatunk, kevés derünk – angyal, vezess, gyerünk, gy 6870 Misztrál Együttes: Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm... 6255 Misztrál Együttes: Cinkenyom hajnali hóban cinkenyom fölibe hajlok olvasom mélyülő ferde hó-rovás sorsokat rejtő ékírás őseim írtak így ahogy egysoros verse fölragyog tűnődve titkán ballagok 6239 Tudod mi az a MOODLYRIX?
Vallásos érzése, mely sokszor bibliai hangon szól hozzánk, természetszeretete és hazafi-érzése tették a legerősebb hatást a közönségre s az ezeken végigrezgő mély elégikus hang. A növényi, állati élet s a hegyi táj költészetét egy magyar költő sem magyarázta nála érzőbb lélekkel. Híresek voltak reflexiói és leírásai, többek közt síri képei. Az általános emberi érzések sajátos kifejezésével s a magyar népszellem rajzával alapította meg kedveltségét, de legnagyobb költői hivatását az 1850-es években teljesítette, amikor az elnyomott nemzet hangulatát lírikusaink közt ő fejezte ki leghívebben. Sokáig Petőfi és Arany egyenrangú társaként élt a nemzet irodalmi tudatában. Először Petőfi hirdette, hogy ők hárman együtt képviselik a népi költészetet. Idővel eldőlt, hogy Tompa csak a szegényebb harmadik a két nagy költőbarát mellett. Néhány szép verse mégis jelentőssé vált az utókor számára: megmutatja a költő küzdelmét a nemzetért, szabadságért és az igazmondás jogáért. Némelyik tájversében, elégiájában méltó társa egészében véve nagyobb horderejű pályatársainak.
Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesitvén: Fiaim, csak énekeljetek! A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve...? - Fiaim, csak énekeljetek!