Nagyon, nagyon sokszor leírtam, hogy a meggy és a mák csodás páros, de mindig újra és újra bebizonyítom saját magamnak is 🙂 Ha valami soha nem megy nálam ki a divatból, az a meggyes mákos… mindig csak egy kicsit átalakul 🙂 Nem csak liszt nincs ebben a finomságban, de nagyon kevés összetevőből áll, mégis nagyon finom. Nincs benne, tej illetve tejszármazék, nincs benne semmilyen liszt, sem gabona-, sem magliszt, cukor helyett egy kevés eritrit, úgyhogy sokféle diétába beilleszthető. Meggyes-mákos piskóta | Felelős Gasztrohős. De ha nem diétázol akkor is érdemes elkészíteni, mert egyszerűen finom 🙂 Hozzávalók: 20 dkg mák, 3 tojás, 1/2 dl szőlőmag olaj, 2 teáskanál foszfátmentes sütőpor, 8 dkg eritrit (édesszájúaknak több 🙂), 20 dkg meggy A tojásokat szétválasztottam a fehérjéből kemény habot vertem. A sárgáját kikevertem a cukorral, olajjal, sütőporos mákkal, majd beleforgattam a tojáshabot. Nem félősen, alaposan 🙂 Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam és alaposan megpakoltam a magozott meggyszemekkel. A sütőt 180 fokra előmelegítettem, meleg sütőbe tettem a tésztát és bő 20 perc alatt készre sütöttem.
Tamara @cook_9993533 Orosháza A meggy és a mák kombinációja a legnagyobb kedvencem, ezt már csak egy kis kakaós piskóta teheti jobbá. :) 1 óra Hozzávalók 6 adag A tésztához: 2x készítem el 1 bögre liszt 0, 5 bögre kristálycukor 6 g sütőpor 4 db tojás 1 dl meleg víz 2 ek cukrozott kakaópor 0, 5 kg meggy A töltelékhez: 25 dkg darált mák 25 dkg kristálycukor 0, 5 dl meggylé A tetejére: ízlés szerint porcukor
A bécsi táplálkozásterápia tanfolyamon egy ajánlott olvasmányunk vett rá arra, hogy figyeljek jobban oda a búzalisztre. Eddig is viszonylag kevés búzalisztet használtunk illetve figyeltünk, hogy a búzaliszt helyett másfajta gabonák lisztje is szerepet kapjon, de mégis rá kellett döbbenem a könyvet olvasva, hogy rejtetten vagy egészen nyilvánvalóan mindenhol ott a búza az életünkben. William Davis Wheat Belly című könyve világított rá néhány érdekes részletre, ami a liszt kapcsán tulajdonképpen egészen nyilvánvalónak tűnik, mégis megfeledkezünk róla. Olyannyira természetesnek hat állandó jelenléte, hogy szinte észre sem vesszük. Elég meggyőző stílusban fogalmazza meg Davis, hogy az általunk használt nemesített búza rengeteg olyan tünetet okoz, amire nem is gondolnánk. Ennek kapcsán indultunk felfedező útra a lisztmentes világba. Már az első héten nyilvánvaló volt a változás, de ezekről inkább majd egy későbbi időpontban, amikor több tapasztalatot sikerült már gyűjtenünk róla. Davis könyve lenyűgözően meggyőző, logikus, végkövetkeztetésével azonban - végül is minden gabona kerülendő, nem csupán a nemesített búza - nem tudok teljes mértékig egyetérteni.