A pozsonyi csata (907 július 4-5. ) /Harmat Árpád Péter/ A pozsonyi csata a honfoglalás korának legnagyobb jelentőségű ütközete volt, mert ebben az összecsapásban a Keleti Frank Királyság a honfoglaló magyarok által frissen megszerzett Kárpát-medence visszahódítását szerette volna elérni. Ez volt a 895 –ben kezdődő honfoglalás utáni időszakban az európai területekről kiinduló legnagyobb ellentámadás a magyarok visszaszorítására. Sajnos a mai magyar oktatás nem hangsúlyozza az ütközet fontosságát, pedig népük történetének kulcsfontosságú eseményéről van szó. (Nem csak tanítása, de évfordulójának megünneplése is indokolt volna. ) A csata jelentőségét Aventinus (1477-1534) bajor történetíró is felismerte, amikor a csatával összefüggésbe hozható adatokra, értékelésekre támaszkodva feldolgozta és rekonstruálta az ütközet történetét. Hasonlóan alapos kutatásokat végzett a csatáról Torma Béla a Pozsonyi csata (907 július 4-5. ) című, 2007-ben közreadott tanulmányában. (Ebben felhasználta a korabeli német évkönyvek, halottaskönyvek és királyi oklevelek anyagait is. )
907. július 4. Szerző: Tarján M. Tamás 907. július 4-én kezdődött a pozsonyi csata, melyben a honfoglaló magyarok döntő győzelmet arattak Liutpold bajor őrgróf seregei felett, aki Pannónia visszaszerzése érdekében tört a törzsszövetség területére. Az ütközetben aratott diadal nyomán a Dunántúlon is megszilárdult magyar uralom; ezt követően aztán több mint 120 évig nem lépett ellenséges katona hazánk földjére. Bár a honfoglalás hivatalos dátumának 895-96-ot tartjuk, őseink letelepedése a Kárpát-medencében egykét évnél jóval hosszabb folyamat volt: a Dunántúl például csak a 900-as hadjárat során került a magyarok kezébe, mely hódítást követően a szállásterületek határa körülbelül a Fischa és Morva folyóknál húzódhatott. Árpád és alvezérei 895 után megsemmisítették Szvatopluk morva nagyfejedelem országát, és megszállták a Keleti Frank Birodalom keleti területeit, ahol szláv fejedelmek és a bajor őrgróf uralkodtak, mint a király vazallusai. Liutpold őrgróf 907-es hadjáratának célja ennek megfelelően a magyarok kiűzése volt, amihez komoly segítséget kapott Gyermek Lajos királytól (ur.
Fotó: Rusznyák Csaba Évezredes csataemlék A Gyulai Vár tőszomszédságában helyezett el koszorút a Gyulai Október 23. Alapítvány a 907. július 4. és 7. között lezajlott nagy horderejű pozsonyi csata emlékére. A modern és egyetemes hadtörténet újra elővette a honfoglaló magyarok első komoly területvédő ütközetének dokumentumait, hogy azt méltán beépítsék a köztudatba. Sok a tévhit a pozsonyi csata kapcsán (már kapásból a helyszín is: Szőke Béla Miklós nyomán esetleg Zalavár), de tény, hogy lezajlott és méltó helyre kell kerülnie a magyar történetírásban, hiszen a kora középkor egyik legjelentősebb ütközete volt. Ebből kifolyólag pl. a USA-beli West Point Katonai Akadémián szerepel a pozsonyi csata a konzultációs témák között, ahogy sok más magyar vonatkozású hadtörténeti esemény is. A honfoglaló magyarok 895-896-os bejövetele után a magyar fennhatóság területe nyugat felé a Fischa folyó mentén, Linzig eljutva, Moráviát elszakítva, 907-re már megközelítette a mai Ausztriában lévő Enns folyó vidékét (Marcha Orientalis), ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő katonai csapást mérni a magyarokra, hogy jelentősen visszaszorítsa (akár ki is írtsa) őket.
A csata azonban a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, amelyben a bajor nemesség nagy része életét vesztette (pl. a seregeket vezető Luitpold bajor herceg). Ezt követően majd 120 évig (II. Konrád német-római császár 1030-as támadásáig) nem lépett ellenséges katona a magyarok földjére. Őseink újabb területeket nyertek az Enns folyóig, amely 955-ig, a végső soron vesztes augsburgi csatáig országhatárvonal is lett. A leghitelesebb forrás Johannes Aventinus: Annales Boiorum című nekrológiuma, amelyben a korabeli magyar harcmodort is taglalja. Ennek legfontosabb elemei: meghátrálás színlelése, majd gyors rajtaütés, hátrafelé nyilazni képes lovasság, kiváló úszástudás. A nyilazás elemeit az eleki hagyományörzők is megmutatták a vár melletti füves téren. A pozsonyi csata 1111. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésre hagyományőrzők vonultak fel a fővárosi Hősök terére az Andrássy úton 2018-ban. A cél az volt, hogy ne csak az USA függetlenségi napjától legyen hangos a hazai sajtó, hanem emlékezzünk meg egy sikeres magyar csatáról is, amely során eleink megerősítették létjogosultságunkat a Kárpát-medence szívében.
Beró László: A Hannah Arendt Egyesület alapító tagja, 2000-től alelnöke. Lőrinc László: "2005 őszén pedig a Shoah alapítvány tananyagából, az alapítvány felkérésére bemutató órát tartottam, melynek vendége volt többek között az oktatási miniszter, valamint Steven Spielberg…" Miklósi László: "Tagja az Izraelbe utazó első magyar hivatalos pedagógus küldöttségnek. Egyúttal elvégez egy 120 órás, a holokauszttal foglalkozó továbbképzést is (1997. ); Tagja a Holokauszt Közalapítvány oktatási tanácsadó testületének (2006). " Amit a finnugrászok elkezdtek és a kommunista elvtársak folytattak, úgy látszik, ez a csoportosulásocska szeretné befejezni. Minden egyes információ, ami tőlük származik, kiemelt óvatossággal kezelendő. – Hamilcar Smith vita 2017. június 27., 00:44 (CEST) [ válasz] Kedves konteós barátom! Hülyeségeket beszélsz. Mi köze a világ egyetemein nemzetközi szinten is egyedül elfogadott finnugor nyelvrokonságnak a Pozsonyi csatához? Ja tudom, szerinted a világ összes nyelvész tudósa, történész tudósa, populáció genetikusa és kutatólaboratóriuma globálisan és nagy gonoszan összeesküdött a magyarok kamu turáni türk rokonsága ellen.