Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov: A Volgán 3. Ó, Volga, hány év elszaladt. Köszöntöm újra partodat. Én más vagyok már, de te még fenséges, fényes, ami rég. Nem változott a láthatár… Most is a vén monostor áll a zöld homoksziget felett. S amint harangját hallgatom, elönt a régi izgalom, az ifjuság bennem remeg. A szívem telve van veled 4. Igen… De vissza sose jő sok elszórt év, elhalt erő… S mig ültem ott, már-már a hő elkábított, de nyögést hallok hirtelen s a partra szegződik szemem: logó fejük majd' földet ér, testükön áthurkolt kötél, nyűtt háncsbocskorban lép, halad vánszorg a vontató-csapat. Ütemes, gyászos, jajgató szavuk úgy szúrt, oly élesen oly vad volt, oly borzongató, hogy fázva reszketett szivem. Ó, sírtam, sírtam féktelen azon a gyászos reggelen, s a kedves partról nézve le vized először lett nekem a bánat és rabság neve. (573–579. ) Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov: Elemészti a szívet Elemészti a szívet a bánat, az erény bizodalma kimul, míg a földön a dobnak, a láncnak, meg a bárdnak a hangja az úr.
Iden pedig Nagyatadrol storyzott a szuloi fa alol ahol szinten ott volt a Gucci szatyor. Asszem ilyen az, mikor felkopsz es alaallsz. 2019 folyaman instagram storyban unboxingolta a Gucci cipojet, a Balenciaga bakancsat, egy Prada tollas magassarkut, es kb. fel millio forintnyi Burton snowboard cuccot. Ó jaj! Merre is menjek?? (A zenés posztban vízionálta valaki ezt a videót. Gondoltam megpróbálkozom vele, ha már szombat van) : hungary. 2020-ban azon kivul, hogy minden egyes kepere rakette a Gucci taskajat es a Gucci ovet, storyban unboxingolta az elso bezs Jacquemus taskajat, a Louis Vuitton salat, es az elso Louis Vuitton taskajat, ami legalabb 3 storyt kapott ugyanezzel a szoveggel, hogy "Tudjatok, en soha nem mutogatom, de…" 2021 novemberben kulon posztot tett ki 2 db Jacquemus taskajanak es szinten 2021 soran legalabb egy Bottega Veneta napszemuveget unboxingolt szinten storyban. 2 napja pedig storyt es egy kulon posztot is kitett a Saint Laurent taskajarol. Hala az egnek amugy, hogy nem vag fel veluk, gondoljatok bele mi lenne, ha meg mutogatna is oket? !
Láttam, megindult a tavasz, illatos Szellő kerengett zöldesedő nyomán, Reszketve megnyiltak virági Harmatosan, s ragyogó kebellel. Láttam; de téged, hajnali gyenge kép, Nem láthatott még andalodó szemem, Már szinte fonnyad fű, virág, lomb, S mégsem akarsz szemeimbe tünni. Jer, visszatér a könnyü tavasz veled, Mosolygj, fölélnek holt növevényei: Jer, elterűlnek lábaidnál A füvek és remegő virágok. Vagy tengeren túl menjek-e érted el? Tüzet vető hegy fekszik-e őrödűl? Hová veszél? Vérrel halállal Menjek-e zárt utadat kitárni? A szívem telve van veled 3. Lankadj merész szív. Vissza nem adja őt Véred, halálod. Tengerek és hegyek Utját nem állják kedvesednek: Ő maga fut s kikerűl szemével. Oh, mért csalál szép képzelet engemet? Ifjú eszemben mért okozál zavart? Most eltemetsz itt, s végszavammal Elhagyod a szeleket röpűlni. Majd egykoron tán pusztai halmomon Megáll az ifjú sajnosan, és borúlt Szemét lesütvén rólam ekkép Emlekezik keserű szavakkal: "Boldogtalan! mit vára setét eszed, Az égi szellőt mért öleléd vakul? Nem égi vagy, lám most is a jó Föld takar el, nem egek határa.
Amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként, az a fájdalom, amit okoztunk, a baj, amit nem orvosoltunk, az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (... ) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál. A legjobbat reméljük, de a legrosszabbra számítunk. Az élet egy nagy szerepjáték. Fodor András – Wikidézet. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek. A világ tele van váratlan fordulatokkal, és épp, amikor átlátnánk a világot, a talaj kicsúszik a lábunk alól, és megint padlóra kerülünk.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Albius Tibullus (Kr. e. 55. - Kr. e 19. ) római elégiaköltő. Idézetek elégiáinak négy könyvéből [ szerkesztés] I. könyv, 1. (Divitas alius… Sárgálló aranyát…) Sárgálló aranyát más gyűjtse-növelje halomba, s üljön ezer holdján croesusi kincsei közt, szomszéd ellenség rohamát rettegve szünetlen, míg szelid álmait a kürt szava kergeti el: énnekem egyszerű élet a vágyam, halk, nyugodalmas, csak kis tűzhelyemen égjen örökre a láng. (…) Nem kívánom atyáim pénzét s birtokait sem, dús aratások után egyre növő vagyonát: Jó ez a kis föld, s éppen elég, ha ledőlhetek este, s tagjaim elnyúlnak, itt, az öreg nyoszolyán. (Fordította Kardos László) II. Csak szerintetek ellentmondasos? Herótom van a focitól, de elvagyok, vele. Jól vagyok, de ma kifejezetten rossz napom volt... 😅 : talk_hunfluencers. (Quisquis adest… Ünnepies csendben…) Föld hoz jó aratást, ha az izzó csillagi hőben évenként a talaj szőke haját leveti. Földről hord tavaszon könnyű méh kasba virágport, s édes mézzel a lép telve e munka után. Földműves volt az, ki megúnva először a szántást, hajtogatott darabos versbe szedett szavakat, s jóllakván, száraz nádszáron fújta a nótát, majd ugyanazt koszorús isteni szobrok előtt, s festéktől pirosan földműves járt, ugye Bacchus, ünnepi táncot, mit senki se tett azidőtt.
(590. ) Ivan Alekszejevics Bunyin: Fülemilék Hol mennydörögve, hol csitulva zeng a major mögötti táj, suhog a nyárfasor, befutja az ablakot a félhomály. A felhők mind mélyebbre szállnak, frissülve lengenek tova, meg-megújult szelekkel árad az ázott rétek illata. Kalászok görnyednek a mezsgyén… De völgy öléből, kert alól, a széllel is versenybe kezdvén fülemilék friss hangja szól. (797. ) Ivan Alekszejevics Bunyin: Szélmalmok, sírkövek Szélmalmok, sírkövek, utak, dűlők a halmon – szememtől elszakad, sötétbe vesz a táj. Tűnő ábrák mögött fakul a bíbor alkony, de esti csöndje még valamit egyre vár. És jön a Pusztai Éjszaka, jő keletről… Mögötte kék homály dől a mezők fölé… Töprenkedő magányt sürít a szürkületből, szomorúsága már a búzaföldeké. (800. ) Afanaszij Afanaszjevics Fet: Tegnap még Tegnap még napra várt az erdő utolsót rezgő levele, s zöldelt az őszi, dúsan termő vetések bársony szőnyege. A fagyra szánt sok áldozatra szokásos büszkén néz le ő, – már semmitől se változhatva – a győzhetetlen szálfenyő.