Mit engedünk meg magunknak, hogyan kezeljük a másikat. Célom ezzel nem a kedélyek borzolása. Tükröt szeretnék tartani, amibe belenézve sok mindent újragondolhatunk. Higgadjunk le és kezdjünk el beszélgetni. Ez az egyetlen esély ✌️ - fogalmazott a színész, aki egy összeállítást is készített a neki címzett üzenetekből: Fotó: Lengyel Tamás Instagram oldala Szólj hozzá!
Az már csak hab a tortán, hogy még maga Bundy is beszélt "az entitásról", arról a lényről, aki vagy ami a gyilkosságokat elvégezte helyette. Ha tehát hihetünk Otnow-nak, örökre megdőlhet az érzéketlennek született sorozatgyilkos mítosza, aki már akkor gonosz volt, amikor kipottyant az anyukájából. Kész a Bundy-barbecue A dokumentumfilm erénye, hogy nem próbál igazságot tenni, és kritikátlanul elfogadtatni a pszichiáter által feltárt, máig vitatott tényeket. Otnow a történet hőse, akit hamar megkedvelünk a feltétel nélküli empátiája, meg az azt kiegyensúlyozó, szarkasztikus humora miatt. Láthatjuk ugyanakkor a másik oldalt is: azokat, akik a mai napig kétségbe vonják a megállapításait. A disszociatív személyiségzavar létét ugyanis a kilencvenes években még kevésbé fogadták el, mint napjainkban. Élet+Stílus: Lengyel Tamás: A híradónkban hol Márki-Zay Péter nyit nyaklevesbárt, hol Németh Szilárd pacalkereső oldaláról számolunk be | hvg.hu. Az esküdteket sem győzték meg a pszichiáter felvételei, ahol egyik-másik gyilkos "kibújik a bőréből". Otnow számtalan támadás, sőt, időnként egyenesen közröhej tárgya volt, amiért igyekezett megóvni őket a halálbüntetéstől.
A pszichiáter ehelyett életfogytig tartó gyógykezelést tartott volna elfogadhatónak, az ugyanis már a középkori Angliában is barbárságnak számított, ha a gyilkost egy kalap alá veszik azzal, aki "pusztán" elmebeteg. Persze, nem állítható száz százalékos biztonsággal, hogy Otnow-nak igaza volt. "Köszönöm, hogy tisztázódott, az apa férfi, az anya nő" - Lengyel Tamás kigúnyolta Áder János újévi köszöntőjét | Vadhajtások. A film után mégis más szemüvegen át tekinthetünk ezekre a veszélyes alakokra: megláthatjuk bennük a megnyomorított gyereket, aki védekezni próbált a maga szerencsétlen eszközeivel. Az ilyen emberek nem élhetnek köztünk szabadon, de tényleg rászolgáltak volna a halálra? Úgy látszik azonban, az amerikai népakarat vért követel, és általában meg is kapja. Én azért halkan feltenném a kérdést: vajon mennyivel normálisabbak, akik transzparensekkel tüntetnek más haláláért, és aztán röhögve borulnak egymás nyakába a kivégzés után, amikor elkészült a "Bundy-barbecue"? Számomra a film legazonosulhatóbb karaktere mindenképp Otnow, aki megpróbálta a maguk összetettségében vizsgálni az embereket és a jelenségeket.
Szóval, mégis hogy tudnak ezek a mintapolgárok ilyen brutális tettekre vetemedni? Oké, tudjuk, hogy léteznek pszichopaták (mai szakkifejezéssel már inkább antiszociális személyiségzavaros emberek), akik képtelenek empátiát gyakorolni mások felé, ezért bárkin átgázolnak a céljaik érdekében. Ölni persze ők is képesek - megfontoltan, hidegvérrel, és ami a legfontosabb, hogy általában érdekből. Dorothy Otnow pszichiáter azonban olyan gyilkosokkal foglalkozott, akiknek a sorozatosan elkövetett tetteit látszólag nem indokolta semmi. Az ő karrierjének állomásait követi nyomon a Crazy, not insane (Őrült, nem elmebeteg) című, 2020-as dokumentumfilm, ami az elsők közt jön szembe velünk a megújult HBO Max kínálatában. hirdetés A rendező az ismert dokumentumfilmes, Alex Gibney, aki korábban Steve Jobs életétől a Wikileaks történetéig számos jelentős személyt és történelmi momentumot járt körül. Itt is tudta, milyen eszközökkel fokozhatja a hatást: az archív felvételek mellett baljós hangulatú animációk foglalják keretbe az egyébként sem szívderítő eseményeket.